Hétfőre vegyen ki mindenki szabadnapot, erre biztatta a finn szurkolókat a válogatott hátvédje, Lasse Kukkonen. A kiváló bekk, aki 12 éve volt már világbajnok az U18-asok között, tovább ment: legyen ez nemzeti szünnap, vetette fel, Tarja Halonen elintézi ezt is. Finnország fantasztikus harmadik harmaddal szerezte meg a világbajnoki címet, pont Svédországot verte 6-1-re. Nem meglepő, hogy az ország örömmámorban úszik, már éjszaka utcára vonultak az emberek, de hétfőre időzítették a szervezett fogadást. A második finn vb-arany megünneplésére a Helsingin Sanomat angol kiadása szerint 50 000 embert várnak-vártak estére a helsinki Kauppatorira – ez a kikötőben a városháza előtti meseszép tér –, de természetesen a tévé is élőben közvetíti az eseményeket. A válogatottat hazarepítő gépet a finn légierő F/A 18 Hornet típusú vadászgépe kíséri. Minden igényt kielégítő szakmai értékelések és szubjektív beszámolók következnek.
A svéd–finn döntőt követően Mikko Koivu, a finnek csapatkapitánya – akinek bátyja, Saku Koivu az 1995-ös vb-arany aktív részese volt – megilletődötten állt a kamerák elé. "Nem tudom, mit mondjak, nehéz szavakat találni. Nem emlékszem a meccsből semmire. Ez egy igazi csapat. Mika Pyörälä góljával tudhattuk magunkénak a mérkőzést (ő lőtte az ötödiket az 58. perc elején). Az utolsó harmadban iszonyúan lassan telt az idő."
Tuomo Ruutu örömittasan nyilatkozott. Szerinte a második harmadban voltak zavarok a finn csapatban, és a svédek nagyon közel álltak a kétgólos vezetéshez. "Egygólos hátrányban voltunk, de megúsztuk, és kiegyenlítettünk. A záró harmad 5-0 lett a javunkra, nehéz ezt most még elhinni. Nem hagytunk sok esélyt a szomszédnak a magyarázkodásra. Éreztem a vb előtt, hogy nagyon gyorsan összekovácsolódott a csapatunk. Látszott, hogy akármilyen eredmény elérésére megvan bennünk a potenciál. Már a döntőbe jutáskor volt olyan érzésem, hogy lehet valami az aranyéremből. Bár legyőztük Oroszországot, egyik játékos sem volt megelégedve az addig elértekkel. Ez nagyon jó jel volt. Együtt csináltunk mindent, az edzők, a játékosok, a segítők, teljesen nyílt rendszerben dolgoztunk. Kaptunk visszajelzéseket az edzőktől, mi is adtunk feléjük visszajelzéseket, a bizalomra építettünk, sikerrel."
A rengeteget dolgozó Niko Kapanen Koivuhoz hasonlóan nem sok mindenre emlékezett a meccsből. "Hatalmas teljesítmény a svédeket 6-1-re legyőzni. Ebből a meccsből sem sok minden maradt meg, minden erőmmel a pillanatnyi feladatra összpontosítottam. Csapatként játszottunk az egész világbajnokságon. Személy szerint nekem nem volt egy nagy tornám ez a mostani, de mindent feledtet az aranyérem. Köszönettel tartozom az edzőknek, hogy magukkal hoztak, és a családomnak, hogy elengedtek, köszönöm, hogy apu távol lehetett három és fél héten át."
A tornán 95% fölötti teljesítményt nyújtó Petri Vehanen is a finn csapatszellemet emelte ki. "A kemény vezetők úgy csináltak ebből a csapatból komoly gárdát, hogy azt szinte észre sem vettük. Nem voltak itt olyanok, akik magukat tolták volna előtérbe. Többször vesztes helyzetből álltunk fel és győztünk, így volt a döntőben is. Ez a meccs is olyan volt, amilyeneket az egész tornán játszottunk. Az elején sem voltunk rosszak, csak vesztésre álltunk. Ismét a záró harmad volt erős. Csak 5-1 után kezdtem el azon gondolkozni, hogy ez a mi meccsünk lehet. Volt egy karizmatikus és nyugodt vezérünk, Koivu. Ő soha nem pánikol. Már a novemberi Karjala Kupa is azt sugallta, tavasszal akár valami nagyon jó is történhet velünk. És ez a világbajnoki arany a legjobb, ami történhetett. Most üresség és fáradtság kavarog bennem. A legszebb érzés valószínűleg csak akkor tör rám, amikor le tudunk egy kicsit ülni, és rendesen megnyugszunk." A KHL-es kapus azt is megvilágította, hol lesz erre módja. "Nemrég vettem egy nyaralót, régi álmom volt ez, de még csak hatszor tudtam a szaunát bemelegíteni. Nem vágyom nagy dolgokra, elég lesz nekem a gőz az ünnepléshez."
Jukka Jalonen a harmadik vb-n dirigálta a finn válogatott munkáját. A 48 éves szakember így beszélt az utolsó mérkőzésről. "Euforikus állapotban vagyok. De be kell vallani, korábban többször jogosan kritizálták a csapatomat és ezáltal engem, hogy nincs lelki vezér a jégen. Idén a játékosokból indult ki az az erő, amivel sikert tudtunk elérni, a 2011-es vb finn válogatottja Mikko Koivu csapata volt. A mérkőzéseken és az edzéseken saját maga bizonyította vezetői képességét, példát mutatott, igazi vezéregyéniség volt, amilyen nélkül valóban nem lehet sikert elérni. Mindenre kész volt a győzelem érdekében. Ez ragadt át az egész csapatra. Ebben a keretben sokféle játékos és különféle egyéniség volt, de ez a 25 jégkorongozó igazi egységgé és a sikerre elkötelezetté fejlődött. Minden egyes srácra nagyon büszke vagyok."
A kezdeti pátoszos szavak után kissé könnyedebbre vette a szövetségi kapitány a mondanivalóját, komoly szakmai mélységekbe engedett betekintést. "Az egész történet állandóan rohadt kis dolgokon múlott. Amikor Svédország kapuvasat lőtt, mi, edzők megjegyeztük magunk között a csapat mögött állva, hogy ma győzünk, mivel a svéd hátvédek lövései öt centivel mellé mennek. A vége már olyan volt, mint a filmeken. Sőt egy kicsit túlzásnak is tűnt. Mindig azt mondják, a finnek beszarnak, azért nem nyerünk többször. Hát mi nem szartunk be. Lelkileg ez rendkívül kemény csapat."
Jalonen nem értette, hogy választhatták a döntő harmadik harmadában öt gólt kapott Viktor Fasth svéd kapust a torna MVP-jének. (Az okokról, amelyekről blogunk itt írt, csak később tájékoztatták a kapitányt.) Jalonen szerint a finn edzői hármas tudta, hogy a svéd jól játszott hat meccsen keresztül, és kérdés volt, képes-e hetedszerre is a jó teljesítményre. "Ritkaság az olyan kapus, aki hét meccsen egy huzamban jó ezen a szinten. Ez az egyik ok például, amiért mi több kapust használunk a tornákon. Jövőre biztosan ugyanígy lesz. Beszélgettem Lassilával és Vehanennel, ők is azt mondták, senki nem képes ennyi meccsen szinte hibátlanul teljesíteni. Egy világbajnokságon olyan nyomás alatt védenek a kapusok, hogy ez szinte lehetetlen. Nem szeretnék okoskodni, de ez a döntőben be is igazolódott."
A finn kapitány szerint a remek tornát játszó, a legtöbb gólt és pontot szerző Jarkko Immonen volt a világbajnokság valódi MVP-je. "Nem tudom, ki volt az a gyengénlátó, aki a döntést meghozta. A bajnokság mindig a döntő harmadik harmada után ér véget, nem a második végén. Ha jelenleg ez a szabály, akkor meg kell változtatni, mert rossz. Immonen remek volt Szlovákiában, ez megkérdőjelezhetetlen. Az egész szezonban nem ment neki a válogatottban, az EHT-sorozatban nem hozta azt, amit megszokhattunk tőle. Részt vett az edzőtáborban a kezdet kezdetétől, a vb előtt hét héten át együtt készült és utazott a válogatottal. Úgy gondolom, ez jót tett neki, így még jobb kondíciót és önbizalmat szerzett, nagyobb szerepet kapott. De egyedül nem megy senki semmire. Immonen dolgát megkönnyítette Janne Pesonen jelenléte, akivel egy sorban játszanak az Ak Barsz Kazanyban is a KHL-ben.
De a pont az i betűn Mikael Granlund volt. Így nyertünk ki Immonenből még többet. Granlund építette a játékot, Immonen volt a góllövő. Jól összeillettek, tökéletesen működött közöttük a játékkapcsolat. Ezt nem tudhattuk előre, bár természetesen reméltük, hogy így lesz. Fantasztikus teljesítményt láthattunk ettől a 19 éves csatártól. Granlunbd varázslatos, ha egy jó lövő mellé rakják, biztos a siker."
A finn válogatottat és Jalonent sokszor bírálták nyolc hátvédes taktikája miatt. Sok neves finn és külföldi szakember lehúzta ezt a szokatlan lépést. A világbajnokság kilenc mérkőzésén a finnek az utolsó harmadokban 15 gólt ütöttek, és mindössze 3-at kaptak. Jalonen szerint ez nem lehet véletlen. "Ez egyrészt a csapat szellemi erejéről tanúskodik, másrészt a fizikai teherbírásról. Ennek egyik oka az volt, hogy a vb-t nyolc bekkel játszottuk le. Mindenféle kommentárt hallottam erről is. Elismerem, hogy a szélesebb hátvédpotenciállal megvalósított játék bizonyos mértékben a támadások hatékonyságának rovására megy. A korongjátékunk sokszor nem volt első osztályú. De az tény, hogy vb-aranyat ma már nem lehet kizárólag támadásokkal nyerni. A védekezés a legfontosabb dolog, ha a sikert tartjuk szem előtt. Ehhez az a legfontosabb, hogy legyen elegendő energia, mozgékonyság és fizikai erő a tárban. Ez az az ok, amiért Svédország megdermedt a döntőben, mi pedig nem."
Jalonen szerint nehéz ezzel nem egyeérteni. Finnország hátvédanyaga papíron nem volt a legjobbak között a tornán. De például Ossi Väänänen, a nagy termetű bekk képes volt mind a kilenc meccset jól és felesleges büntetések nélkül végigjátszani. "Már az EHT-tornák alatt is minden alkalommal a harmadik harmad volt a mienk a svédekkel szemben, és így volt ez vasárnap is. Csak jó és okos védekezéssel lehet boldogulni."
