Az EBEL-országok kudarcával értek véget az idei világbajnokságok. Ausztria 24, Szlovénia 18 játékost szerepeltetett az A csoportos világbajnokságon, ez a két ország zárt a két kieső helyen. Magyarország 11 Fehérvár-hokissal a keretében nem jutott fel a divízió 1-ből, Horvátország 13 medvescakossal a divízió 2-ben nem tudott nyerni, igaz, közülük csak 5-6 EBEL-es. Az osztrákok vb-je nagyon gyengére sikerült, csoportmeccseken egy gólt lőttek, a biztos bentmaradás szempontjából nagyon fontos találkozót 5-0-ra bukták Norvégiával szemben. A kiesési körben a két exszovjet csapattal szemben esélyük sem volt, egyedül a szlovéneket győzték le. A szlovének öt jó meccset produkáltak, a csoportban kiválóan megállták helyüket, Szlovákiával és Oroszországgal szemben csak a végjátékban maradtak alul, a németeket megfogták, büntetőkig jutottak, a kiesés elleni körben is óriási meccset nyertek, 5-2-re múlták fölül Lettországot. Aztán az utolsó két mérkőzés már nem sikerült, de jobban álltak bele az eseménybe, mint Ausztria. Nem meglepő, hogy nyugati szomszédunknál napok óta a kiutat keresik. Nem kizárt, hogy a következmények minket is érintenek majd, hiszen alaposan felszínre törtek az EBEL-lel kapcsolatos osztrák kifogások. Miközben az EBEL-t Európa élbajnokságai közé sorolják, a válogatottak nem tudnak előrébb jutni. Tovább után megírjuk, mire mentek eddig.
Érthető az elkeseredés, Ausztria a 2000-es évek elején stabil A csoportos volt, zsinórban négyszer is simán bent maradt azelőtt, hogy 2005-ben a hazai világbajnokságon hosszú idő után kiesett. Azóta háromszor nyerték meg hibátlan teljesítménnyel a divízió 1-et, de mindháromszor kiestek az A csoportból. Kezdjük a megszólalok sorát Bill Gilligan szövetségi kapitánnyal. Herbert Pöck (2005), Jim Boni (2007) és Lars Bergström (2009) után az amerikai trénerrel sem sikerült az elitben maradás, az okokról és a hibákról kérdezték őt osztrák újságírók. Az utolsó mérkőzéssel kezdték, a lettek elleni találkozó pontosan olyan volt, mint a korábbiak többsége. Hamar hátrányba kerültek, mentek előre, de jött a következő gól, elvesztették a fejüket, hiányzott az a higgadtság, amivel meccset lehet nyerni, egyértelműen jól küzdöttek, de fejben vesztettek.
Sok játékos volt a keretben, aki klubjában húzóember, a vb-n pedig észre sem lehetett venni őket. Gilligan nem akart a játékosokra rosszat mondani, egyszerűen semmi nem jött össze. Vállalta, az ő feladata volt, hogy a játékosokból jó teljesítményt hozzon ki, nem sikerült, ez az edző felelőssége. "Alapvetően fontos, hogy sokkal több játékost kellene kinevelni, aki ezen a szinten is jó teljesítményre képes. Nem akarok mentségeket keresni, de ha egy csapat egymás után negyedszer esik ki, akkor valami biztosan hiányzik, amiben pedig mindenki reménykedik, hogy megvan. Ez a valami pedig bizonyosan nemcsak egy új edző. Vannak dolgok, amiket meg kell tenni ahhoz, hogy jobb legyen az osztrák hoki, túl sok minden hiányzik jelen pillanatban ehhez."
Szavait alátámasztja az, hogy tavaly a feljutás ellenére is erről beszélt. Változott valami azóta? "Már régóta beszélnek a szakemberek arról, hogy az, ami a bajnokságban zajlik, nem viszi jó irányba a dolgokat. Meg kell vizsgálni, mit csinálnak a szövetségben, és meg kell nézni, hogy az előrelépést jelent-e. Rengeteg dolog van, ami nincs a svájciak, a németek és a norvégok szintjén. Nem azt a jégkorongot játsszuk az EBEL-ben, amitől a játékosaink jobbak lesznek. A legnagyobb hiba, amit elkövet mindenki, legyen bár szövetségi kapitány, egyesületi vezető, játékvezető, vagy ligavezető, hogy nincs alapos elemzés arról, hogy mi jó, mi rossz, mi hiányzik, mit kell javítani."
NHL-elfoglaltság, sérülés, családi okok miatt sok stabil kerettag hiányzott, nem volt ott Szlovákában Thomas Vanek, Michael Grabner, Thomas Pöck, Reinhard Divis, Bernd Brückler vagy Bernd Starkbaum. "Minden jó játékos segít a nehéz helyzetben, de ami nem segített, az az a vita volt, amit egyik-másik játékos gerjesztett a felkészülés során. (Az egyetlen légiós, Oliver Setzinger többször is kritizálta a csapatot és a szövetséget a vb előtt és alatt, de ezen kívül is több apró feszültségről írtak az osztrák fórumok.) Ez nagyon negatívan hatott, túl sok volt, elvonta a csapat figyelmét a közelgő világbajnokságról."
Gilligan nagyon fontosnak tartja, hogy az osztrák elnök által évek óta hangoztatott utánpótlás-fejlesztési koncepciót előbb-utóbb végre valaki kidolgozza. Hogy szeretné-e folytatni a munkát osztrák szövetségi kapitányként, arra kitérő választ adott.
Megszólalt a Salzburg és a válogatott egyik erős embere, Matthias Trattnig is, aki zsinórban 13. világbajnokságán játszott. A hátvédként és szélsőként is kiváló teljesítményre képes 32 éves jégkorongozó elsősorban az EBEL pontrendszerében és a megfelelő utánpótlás hiányában látja a hibákat, ennek ellenére védte a szövetség által agyontámadott EBEL-t. "A ligánk nem olyan rossz, mint ahogy azt Szlovákiában mutattuk. Ahol a ligának javulnia kell, az a szabályok értelmezése. A játékvezetőknek következetesen kell bíráskodniuk. A legnagyobb problémát az utánpótlásnál látom, mivel nem érkeznek jó fiatal játékosok."
A salzburgi játékos elmondta, szerinte min kell változtatni. "Hiányzik a szövetségben a hosszabb távú gondolkodás. Pedig egy jó programhoz nem kell más, mint körülnézni Svédországban vagy Svájcban, és máris tudnánk, máshol hogy csinálják. A kevés pénzt mint kifogást nem lehet elfogadni, ha ez a helyzet, akkor kell találni embereket, akik megszerzik a hiányzó összegeket. Sokan kritizálják a Salzburgot, de a segítségükkel valami azért változik, idén például 24 csapattal játsszák majd egészen decemberig a European Trophyt, és szó van arról, hogy ott lesz a Vienna Capitals is.
Én is azt mondom, az EBEL-pontrendszerrel baj van. Csak az a jó benne, hogy 22 éves korig sok játékos kap egy kis lehetőséget. Ezzel ellentétben a 24 évesnél idősebb játékosok számára katasztrofális a jelenlegi szabályozás, mert gyakran túl magasan értékelik őket, és így nem kapnak szerződést az osztrák első osztályban. Ezen változtatni kell. Nagyon fontos lenne, hogy legyen a játékosoknak képviselőjük az EBEL-üléseken, hiszen mi alkotjuk a liga legnagyobb részét, és eddig nem volt semmi szavunk. Erre a szerepre egy korábbi játékos lenne a legalkalmasabb. Az a határozott véleményem, hogy mindig a legjobb játékosoknak kell egy csapatban szerepelniük, mindegy, hány évesek."
Trattnig leszögezte, a játékosoknak nem volt egymással problémájuk a vb-n, de komoly kritikával folytatta: "Többekből hiányzott egy kis akarat. Most éreztem először azt, hogy nem mindenki állt bele eléggé a feladatba. Hiányzik a konkurencia, a csapat jó részének adott volt a helye a keretben. Ilyenkor előfordul, hogy nincs motiváció." Az utolsó kérdésre, miszerint befejezi-e a szereplést a válogatottban, a következő választ adta: "Ezen sokat fogok még gondolkozni a következő hetekben."
Szakértői elemzések szerint az osztrák klubok szinte kivétel nélkül hét-tíz légiósukat használják elsősorban kritikus helyzetekben az EBEL-ben. Gerhard Unterluggauer, a válogatott csapatkapitánya szerint: "Ha a fiatal játékosok leginkább a padon ülnek, és nem a jégen küzdenek, akkor nehéz fejlődést várni tőlük." Egy másik érdekes adat szerint a bajnok Salzburgban 171 pontot összehokizó Koch, Welser, Latusa hármas ezen a világbajnokságon együttvéve két gólpasszig jutott, csak Kochnak köszönhetően. Az egyéni és csapatstatisztikákat nézve szinte mindenhol az utolsó helyeken szerepelnek az osztrák játékosok, senki nem volt képes kinőni a csapatátlagból. A 218-szoros válogatott hátvéd szerint jelenleg Ausztriában nem nevelnek olyan játékost, aki alkalmas lenne átvenni az öregek helyét, egyedül a külföldön fejlődő fiatalokra lehet számítani. Példaként a Svájcban játszó 20 éves Stefan Ulmert és a svéd élvonalban bemutatkozott 19 éves Konstantin Komareket hozta fel.
