"Amit a négy mérkőzésen láttam, az nagyon tetszett. Sok fiatal játékost figyeltem meg más csapatokból is. Ez az áprilisi bő keretre nézve is jelenthet majd még meglepetést" – nyilatkozta Ted Sator azután, hogy véget ért alig több mint egyhetes dunaújvárosi munkája. A Dab.Docler ebben az időszakban három mérkőzést megnyert, a Vasas elleni hazai rangadót elbukta. A szöveget Péter Emese, a Pakk jégkorongmagazin szerkesztője bocsátotta a rendelkezésünkre, a riport a Sport Tv jövő keddi adásában lesz látható.
"Néhányan mély benyomást tettek rám, jó volt látni, hogy tehetségesek, harcolnak, komolyan veszik a bajnokságot. Azt tervezem, sok játékost hívunk be a vb-felkészülés elején a bő keretbe a veterán fehérváriak mellé. A rutinos alapemberektől az edzőtábor ideje alatt elleshetnek egyet-mást a fiatalok, ez lehet a következő lépcsőfok a nemzeti csapatba vezető úton azoknak, akik jól dolgoznak. A Mol Ligáról jó benyomásokat szereztem idén, erősnek nevezhető a magyar bajnokság is, kellenek ezek a meccsek ahhoz, hogy szokják a fiatalok, a válogatottságra esélyesek a terhelést."
Sator a Dab.Doclernél végzett munkája közben visszatért Székesfehérvárra is, ahonnan két éve idény közben kellett távoznia. "Mindig jó érzésekkel jövök, sok kellemes élmény köt ide. A magyar bajnokság egyre jobb. De látni kell, még több igazán éles tétmérkőzésre van szükségük a srácoknak. A legjobbakra és a kevésbé erősekre is igaz ez. Minden évben van előrelépésk, de ez még mindig fokozható, ezen kell dolgozni a jövőben is, ez visz előre. Látom, hogy a szövetség és a csapatok is ezen vannak. A válogatottnál mi is ezt tesszük, az kell, hogy még több mérkőzés és torna legyen, ahol fel tudunk készülni. Még sokat lehet ezen javítani, ez vár a jövőben ránk."
Mivel a dunaújvárosi csapattal dolgozott együtt több mint egy hétig, felmerül a kérdés, milyen hatással volt jelenléte a társaságra. "Nem hiszem, hogy a Dab.Docler-játékosokra nézve nagyobb motivációt jelentett az én jelenlétem. Sokkal inkább az a tény hajtja őket, hogy Magyarország fővárosában lesz a világbajnokság, és hazai közönség előtt telt házas mérkőzéseket játszhatnak. Szóval szerintem nem azért hajtanak, mert nekem akarnak többet mutatni, hanem mert ez az érzés mindenkiben ott van, és céljaik eléréséért meg is tesznek mindent, amit lehet. Mindenkinek fontos, hogy tagja lehessen ennek a csapatnak, az nagyon erős motivációt jelent."
A Dunaújvárosban elvégzett munkáról a következőket mondta: "Nagyon szeretek együtt dolgozni J. P. MacCallummal, kitűnő a viszony és a kommunikáció köztünk. Azt hiszem, vele, Énekes Lajossal és Dave Marlinnal az edzői stáb tettre kész lesz áprilisban, jó csapatot alkotunk így együtt. A mostani munkát inkább nevezném közös elemzésnek, afféle szemináriumnak, információmegosztásnak, edzői véleménycserének. Nagyon hasznos volt ez a nyolc-kilenc nap, ez a négy mérkőzés. A tapasztalatok alapján néhány napon belül a szövetséggel is megosztunk néhány részletet.
Eddig is tudtam, hogy a jégen kívüli munka is nagyszerű Dunaújvárosban, a játékosok kondíciója remek, ezt is figyelembe kell venni a válogatásnál. A jövőben erősíteni kell a többi csapatnál is ezt. Nem hiszem, hogy sok újat mutattam volna ez idő alatt J. P.-nek, nem is arról szólt ez a hét, hogy valamilyen csodaszisztémám lenne, hiszen eddig is jó csapatot épített, a Mol Ligában is eredményesen szerepeltek, az OB I.-ben is az övé az egyik legerősebb csapat, sok fiatal játékosa válogatottkeret-tag."
Az amerikai szakember elégedett a felkészülési programmal: "Imre Lajos és a szövetség nagyszerű munkát végzett, két olyan ellenféllel szerveztek le mérkőzéseket, amilyenekkel kértem. Szlovéniával és Ukrajnával olyan meccseket játszhatunk, amilyenek kellenek nekünk. Két A csoportos szintű ellenféllel találkozunk, korcsolyázótudásuk, sebességük, okosságuk átlagon felüli, ez kihozza a játékosainkból is a pluszt, ami segít kiválasztanunk a legjobb 22 játékost a végén. Nem mondom, hogy 22 kiadó hely van a keretünkben, már a szlovéniai EIHC-torna után is jeleztem, a mag adott. Megvannak az alapemberek. De még sok mérkőzés van hátra a bajnokságból, a legizgalmasabb mérkőzések jönnek, ezért még bő keretet sem hirdethetünk, mert mindenkinek az utolsó sípszóig kell hajtania. Még mindig be lehet kerülni."
Habár sok új játékos neve merül fel a keret összeállításánál, és többen közülük be is mutatkozhattak már a szelekcióban, igazából még nem sikerült megtalálni az 1975–77-es generáció kiemelkedő játékosainak utódait. "Ahhoz, hogy az új generációból kikerülhessenek Tokajik, Horváthok, Ladányik, Palkovicsok, Ocskayk, meg kell tanulni, hogy az edzéseken is olyan hőfokon kell égni és teljesíteni, mint a meccseken. Az elvégzett munka, a munkához való hozzáállás nagyon fontos. A teljes erőbedobással végzett edzésmunka meccstempón pörög. Ez sokkal többet ér, mint sok gyengébb színvonalú mérkőzés. Hajtani kell, és rengeteget dolgozni ahhoz, hogy valaki magas szintre jusson.
Egyértelmű, hogy sok a tehetséges, technikás, ügyes játékos Magyarországon, az akarásban és a töretlen munkaszellem kérdésében kell fejleszteni a fiatalokat. Mindenképpen biztató, hogy van néhány fiatal magyar jégkorongozó külföldön, akik erős bajnokságokban edződnek, amelyek a lehető legjobb iskolát adják. Bartalis István és Hári János kiemelkedő lehetőség előtt áll, rájuk is igaz, hogy csak rajtuk múlik, mire viszik. Az ő pályafutásukra érdemes figyelni, figyelemmel is kísérem, hogyan teljesítenek."
Ted Sator az idősebb játékosoknak is üzent. Azt várja tőlük, hogy úgy korcsolyázzanak, mint a 23 évesek, akik ellen játszani fognak, hogy ők legyenek a legjobbak a keretben, ahogy valószínűleg azok is. De ennél is fontosabb, hogy vezéralakjai legyenek a csapatnak, akikre mindenki figyel, akiket követnek a többiek. Ameddig ez így mind együtt meglesz náluk, addig helyük van a válogatottban. Hiszen ahogy ezzel kapcsolatban a szövetségi kapitány fogalmazott: "Nem érdekel, hogy valaki 33, 43 vagy akárhány éves, mert mindenkinek csak a teljesítménye számít."
Arra a kérdésre, hogyan tervezi a szakmai jövőjét az áprilisi világbajnokságot követően, van-e esély arra, hogy jövőre Magyarországon dolgozzon, akár egy klubcsapatnál is, a várakozásoknak megfelelően kitérő választ adott. "A jövőmet illetően annyit mondanék, most tényleg csak az a cél lebeg a szemem előtt, hogy feljussunk az A csoportba a válogatottal, de legalábbis esélyesek legyünk erre. Általánosságban elmondható, ha jó munkát végzel a jelenben, az alakítja a jövődet. Most nem akarok arra gondolni, hogy mi lenne, ha egy magyar klubcsapattól kapnék ajánlatot, vagy akár máshonnan. Nem szeretném, ha bármi elvonná a figyelmemet arról, hogy Magyarország legjobb csapatát összerakjam, amely esélyes lesz arra, hogy az aranyérmet megszerezze."
Végezetül arra a kérdésre válaszolt az NHL-tapasztalatokkal felvértezett mester, hogy egy ilyen nagy munkában mi az edző felelőssége? "Azt hiszem, ilyen kaliberű sportolóknál, amilyenek a magyar válogatott játékosok, a lehető legtöbb háttérinformációt kell begyűjteni. Majd megfelelő mennyiségű időt kell arra fordítani, hogy egyesével leüljünk a játékosokkal, elmondjuk mindenkinek, mit várunk el tőlük. Aztán az ő visszajelzéseiket is figyelembe kell vennünk. Ezt fogjuk tenni a torna kezdete előtt, és minden szempontból maximálisan felkészítjük őket arra, ami vár rájuk a vb egy hete alatt."
(fotók: Mudra László, dabdocler.hu)
