"Középen érzem jól magam, ott tudok a legjobban játszani. Ha kiraknak a szélre, akkor nehezebben megy" – árulta el blogunknak Bartalis István, aki első szezonját játssza a felnőttek között Svédországban. Hosszú évek óta a Troja/Ljungbyban edződik, az ifjúsági és a juniorcsapat után immár a nagyoknál is a legjobbak közé tartozik, nagyjából tíz mérkőzés óta az első két sorban számít rá edzője. A szezon elején kevés játékidőt kapott, ennek ellenére negyedik meccsén megszerezte első gólját. A 20 éves center előrelépéséhez szerencsére is szükség volt, de egy ideje sorozatban szerzi a gólokat, pontokat, néhányról videót is mutattunk korábban. Hogy idény közben honnan hová jutott, arról is mesél a 43 mérkőzésen 17 pontnál tartó, Csíkszeredában született fiatalember. Mi több, azt is megírjuk, milyen esélye van a válogatottba kerülésre.
"Nem érdekes, az első vagy a második sorban számítanak rám, de az fontos, hogy center lehessek. Az utolsó tíz mérkőzésen az első két sorban játszom, ez nagyon nagy dolog, hiszen nem így indult a szezonom, lépésről lépésre küzdöttem fel magam.
Nyáron nem profiszerződést kötött velem a Troja/Ljungby, juniorként maradtam még egy évet, túlkorosként elvileg visszajátszhatok az U20-as bajnokságba. A felkészülés során és a bajnokság elején, úgy októberig 14. csatárnak számítottam a keretben, ezért az edzéseken nem is csatárposzton gyakoroltam, a kevés védő miatt én voltam a nyolcadik hátvéd. Az első tíz meccsen szinte jégre sem léptem, a negyedik sor centereként a padon ültem. Utána egyik játékosunk megsérült, az ő szerencsétlensége lett az én szerencsém. Lehetőséget kaptam, amivel élni tudtam.
Elégedettek velem a csapatnál, ezt folyton jelzik, de szezon közben nem szeretnék a szerződésemről és a jövőmről intézkedni. Hallomásból tudom, hogy kétéves profiszerződést szeretnének velem kötni, de ezzel most tényleg nem foglalkozom, csak a játékkal. Ha bent maradunk az Allsvenskanban, szívesen maradnék, de azt gondolom, a svéd másodosztály aktuális lesz nekem jövőre is. Vagy a Trojában, vagy egy másik csapatban.
Ebben a ligában nincsenek olyan nagy különbségek a csapatok között, mint az Elitserienben. Itt mindenki legyőzhet bárkit bármikor. Kiegyenlített a bajnokság, rossz szériában is meg tudtunk verni dobogón álló csapatokat. Most jól megy nekünk, el is kerültünk a kieső helyről, de még nem dőlt el, bent maradunk-e.
Nagyon szeretnék a felnőtt válogatottban játszani, de még semmit nem hallottam a tavaszi tervekről. Egyszer néhány napig részt vettem az edzőtáborban, és úgy is volt, hogy játszom a felkészülési mérkőzéseken, de J. P. MacCallum volt akkor a juniorválogatott edzője, és ragaszkodott ahhoz, hogy a debreceni vb előtti utolsó felkészülési tornára elutazzak, ezért nem vagyok még felnőtt válogatott. Remélem, a közeljövőben ismét megmutathatom magam egy összetartáson.
Vas Jánossal jóban vagyunk, nagyon szimpatikus családja van, néha összejárunk beszélgetni, természetesen elsősorban a hoki a téma közöttünk. A szombat estét is együtt töltöttük, egy olyan családnál voltunk, ahol korábban lakott, amikor még utánpótláskorú játékosként Svédországban játszott."
Érdeklődésünkre Énekes Lajos, a válogatott edzője azt a tájékoztatást adta, hogy a stáb figyelemmel kíséri Bartalis István pályafutását. Szerették volna decemberben a szlovéniai EIHC-tornán szerepeltetni a csatárt, de klubja nem engedte el. "Nem mondtunk le arról, hogy megnézzük, mit tud a nemzeti csapatban. Jó esélye van, hogy a világbajnokság előtti felkészülés bő keretében helyet kapjon" – tette hozzá az edző.
