"Az idei a legerősebb liga, amiben valaha játszottam. Nem tudom, korábban milyenek voltak a magyar bajnokságok, de ilyen talán még nem volt, hogy négy csapat is joggal pályázzon a döntőre" – mondta blogunknak Kiss Ákos, a Dab.Docler 22 éves csatára, aki a Magyarországon született játékosok közül a legtöbb pontot szerezte eddig a Mol Liga rájátszásában. 6 mérkőzésen 3 gólt lőtt és 5 gólpasszt adott, azaz 8 pontot hozott csapatának, Dunaújvárosban csak Kurt MacSweyn ért el nála jobbat. A 17-szeres válogatott jégkorongozóval beszélgettünk a Mol Ligáról, a Magyar Kupáról, az OB I.-ről, arról, hogy már nem Azarival és Galanisszal alkotnak támadótriót, a Bartzennek okozott sérülésről, és végezetül természetesen a Vasassal folytatott kőkemény küzdelemről.
"Most jobb formában vagyok, mint a szezon elején, de a szerencsének is köszönhetem, hogy ilyen sok pontot szereztem. A Miskolc ellen két gólom is nagyrészt a mázlinak volt köszönhető. Ettől függetlenül úgy érzem, sikerült felvennem a playoff ritmusát. Örülök, hogy az történik a jégen, amit én szeretnék. Nagyon bosszantó, amikor küzd, hajt az ember, és nem jön össze semmi. Most küzdök, hajtok, és össze is jönnek a dolgok. Amikor fontos volt, akkor találtam meg a fonalat.
Kiss Ákos neve összeforrt Azari Zsoltéval és Galanisz Nikandroszéval. Éveken át megszokott csatárhármast alkottak, ám idén különváltak, mert J. P. MacCallum úgy döntött, így jobban szolgálják a csapat érdekeit. Kiss Ákos egyetért ezzel. "Közel sem hoztunk ebben az évben annyi pontot, mint az előzőekben. Hárman nagyon jól érezzük egymást a jégen, de egy idő után elmúlt az elsöprő lendületünk. Három hasonló kaliberű játékos nem ideális egy sorban, szerintem is eljött a váltás ideje. Nem egészítettük ki jól egymást. Igazából egy letámadó típusú, gyors, hasznos ember hiányzott a sorunkból. Azt mondják, egy jó sorban van egy előkészítő-kiszolgáló, egy góllövő és egy hasznos-melós játékos. Eddig inkább előkészítő voltam én is, több volt a passzom, ez idén megváltozott, több okból is. Egyrészt jobban megy a gólszerzés, másrészt kevésbé használják ki az átadásaimat a társak. De amikor egy játékos jó formában van, összejön minden. Először nem állt össze a sorunk, de most már egyre jobbak vagyunk." Kiss Ákos jelenleg Galanisz Nikandrosszal és Papp Viktorral alkotja a Dab.Docler második sorát. Eddigi társuk, Azari Zsolt a fiatalokhoz került, Pavuk Attilával és Virág Tamással alkotnak nagyon dinamikus triót.
Kell is az erő, mert a fiatal támadónak komoly véleménye van az idei Mol Ligáról. "Az idei a legerősebb liga, amiben valaha játszottam. Nem tudom, korábban milyen erősségűek voltak a magyar bajnokságok, de ilyen talán még nem volt, hogy négy csapat is joggal pályázzon a döntőre. Mi is csak a szerencse miatt tudtunk 3-0-ra nyerni a Miskolc elleni elődöntőben. Rengeteget fejlődtek ők is egy év alatt. Nagyon jó kanadai légiósokat hoztak, és a magyar játékosaikon is érződik, sokkal komolyabban veszik a játékot, mint az előző években.
A másik ágon még kiegyenlítettebb volt a harc, egy mérkőzés sem dőlt el a rendes játékidőben. Úgyhogy mindent elmondanak ezek a döntetlenek az erőviszonyokról. És a négy győzelemig tartó döntő még előttünk van, nem hiszem, hogy ott nagyobb különbségek lesznek a csapatok között. Ebben a szezonban egyedül az UTE-nak nem volt semmi esélye a meccseken, még a nyolcadik helyen végzett Steaua is bárhol nyerhetett, amíg ukrán légiósait nem vesztette el. Számunkra a bukarestiek kifejezetten mumusnak számítottak, csak ők nyertek Dunaújvárosban."
A válogatottságról is szó esett. "Az őszi formám alapján meglepett, hogy behívót kaptam, nem számítottam rá. Az utóbbi időben mutatott játékom alapján már nem lenne meglepő, de akkor nem voltam olyan jó. Persze élni akartam a lehetőséggel, hogy egy fiatal brigádban megmutathatom magam. Nagyszerű volt a szlovéniai torna, jó közösség alakult ki. Egyszerűen arról szóltak azok a napok, hogy megmutassuk, van jövője a magyar jégkorongnak a mai legjobbak mögött is, lesz olyan garnitúra, lesznek játékosok, akik egyszer sikerrel vehetik át a stafétát, ha a maiak a visszavonulás mellett döntenek.
Többen elmondták előttem, hogy a Mol Ligában más a tempó. Ez nem is kérdéses, kell idő, mire fel tudjuk venni a magasabb ritmust. Erre nagyjából rá is ment a szlovéniai első két mérkőzés, de az osztrákok elleni utolsó harmadra már felgyorsultunk. A norvégok elleni siker pedig megmutatta, mi is képesek vagyunk jó eredményre."
Mi lehetne megoldás, mikor tudná még jobban szolgálni a Mol Liga a magyar játékosok fejlődését? "Első lépésként az lenne a jó, ha még 20-30 olyan játékos lenne a ligában, mint a miskolci kanadaiak vagy a csíkszeredai csehek, szlovákok. Ellenük más játszani. Érzi az ember, hogy vannak a jégen olyanok vele szemben, akik más ritmusban játszanak. Ha ilyen hokisok ellen küzdesz, akkor fel tudod venni a gyorsabb ritmust, és hosszú ideig tartani is tudod. De ez csak akkor megy tartósan, ha rákényszerítenek.
A Fehérvár tudna erről mesélni. Ők olyan bajnokságban játszanak, ahol egy harmadot sem lehet pihenni, mert aki ezt megteszi, azt ledarálja az ellenfél. A Mol Ligában ez nem így van. Itt megengedhetünk magunknak egy kis lazítást, büntetlenül is, nem vagyunk rákényszerítve, hogy állandóan a legmagasabb fordulaton pörögjünk.
A szezonban volt egy komolyabb hullámvölgyünk, többször kikaptunk, és akkor az épp jó formában lévő Miskolc érkezett hozzánk. Tartottunk attól a meccstől, tudtuk, nagyon fontos és nagyon jó ellenfelet kell legyőzni. Kapaszkodtunk a mérkőzésen, végig figyeltünk, nyertünk, felálltunk a padlóról. Nagyon jólesett az a meccs, nyilatkoztam is utána, hogy mindig ilyet szeretnék játszani, mert ez az igazán komoly jégkorong."
A szezon eddig nem sikerült rosszul, de még messze van a vége. A Mol Liga-döntő után a Magyar Kupa négyes fináléjába hivatalos a Dab.Docler. "Miskolcon kemény küzdelem lesz, az a pálya nagyon nem fekszik nekünk. Márpedig szeretnénk megvédeni a kupát, legutóbb mi nyertük, Dunaújvárosban van múltja az MK-győzelemnek. Kötelezőnek nem mondható az a győzelem, de nagyon fontos nekünk a kupa."
Ebben és az előző szezonban kemény, esetenként durva, verekedésekkel, sérülést okozó szabálytalanságokkal terhelt mérkőzéseket játszott egymással a Dab.Docler és a Vasas. Az erőviszonyok alapján még jó néhányszor találkozik a két együttes március végéig. "Szeretem a Vasas-meccseket, igazi rangadóhangulat van ezeken, mindkét csapat nagyon készül ilyenkor. Kár lenne tagadni, máshogy megyünk fel a jégre, mint máskor, a feszültség érezhető, és néha túlmegy azon a határon, ami még elfogadható. Ezeken a mérkőzéseken sokan belemennek olyan párharcokba, ütközésekbe, amikbe máskor esetleg nem, vagy olyanba, amilyenbe nem kéne. Nem tagadom, én is közéjük tartozom.
A Vasas ellen ez a jelenség jobban jelen van, mint például a Miskolc ellen. Ott is kőkemény a harc, de viták és állandó odamondogatás ott nem fordul elő. A Bartzen elleni ütközésemmel én is sérülést okoztam a szezonban, de egyszer sem éreztem, hogy a miskolciak törleszteni akarnának ezért. Nagyon sajnáltam azt az esetet, egyáltalán nem volt bennem a sérülésokozás szándéka, megmondom őszintén, ma is úgy gondolom, le kellett ütköznöm abban a helyzetben az ellenfelet. Már másfél perce fent voltam, minden bajom volt, nem volt bennem már olyan nagy erő sem, kicsit meglepett, hogy ekkorát esett a kanadai játékos. Egy rossz esés miatt sajnos eltört a keze, de ha tetszik, ha nem, ez benne van ebben a játékban."
