A minap beszélgettem egy barátommal, aki életében először látott a televízióban jégkorongmeccset. Összegzésként megállapította, a hoki mindösszesen nagydarab emberekről szól, akik egy korong után siklanak. Nos, a valóság természetesen nem ilyen egyszerű, hiszen a robusztus játékosok kiskölyök koruk óta, hosszú évek munkájával készültek fel arra, hogy élsportolókká váljanak. Ezt bizonyára sokan tudják, de a különféle jégkorongkultúrák képzési rendszerét egyelőre kevesen ismerik. A hiányt orvosolandó nekiláttunk hát, hogy összeszedjük, miként nevelik a hokisokat a nagyvilágban, és mi, magyarok mennyire tartjuk a lépést a legkorszerűbb módszerekkel.
Első áldozatunk a sportág mai megfelelőjének őshazája: Kanada. Ahol is időtlen idők óta folyik a vita arról, hogy mi módon kell jó jégkorongozókat nevelni. Sokan hisznek abban, hogy a cél nem lehet más, mint a világverő elit képzése, míg legalább ugyanennyien szeretnék azt, hogy a lehető legtöbben megtanulják egyszerre játszani és élvezni ezt a remek játékot. A nemzeti szövetségként funkcionáló Hockey Canada az arany középutat választotta, és bár a főcsapás irányaként a minél magasabb szintű játékosok képzését jelölte ki, de ehhez a leghatékonyabb módszernek a jégkorongélmény minőségének javítását tartja. Ez annyit takar, hogy a szövetség tevékenységének középpontjában a játék élvezhetőségének növelése áll minden egyes korosztályban.
Az Atlanti-óceán túloldalán kínosan ügyelnek arra, hogy a jégkorongélet valamennyi szereplője útmutatást kapjon a sportágban betöltött funkcióiról, ily módon hozzásegítve őket a minél gyümölcsözőbb együttműködéshez. Ennek eredményeként született meg a szülői kézikönyv, amely az anyukák és az apukák számára részletes információkat ad, hogy a legproduktívabban tudjanak hozzájárulni gyermekük sikeres sportpályafutásához, és segít, hogy a felmerülő döntéshelyzetekben valóban a játékos érdekeit szolgálják. A kiskönyv bemutatja, mit biztosít a kanadai képzési rendszer a fiatal hokisok számára.
A szülők számára egy nyilvánosan elérhető fair play kódexeket is kidolgoztak, leírják benne a sportágban elvárt viselkedést, szemléletet, ezzel alapot teremtenek az edzőkkel és a játékvezetőkkel való hatékony közös munkához. A kanadai utánpótlás-jégkorong irányítói az összefogás érdekében a szülők, az edzők és a játékvezetők segítésére hasznos útmutatást adnak, hogy a sportolók körülményeinek jobbítása, teljesítményük javítása mellett megvédjék értékeiket, megőrizzék a sportban uralkodó jó légkört. Érdemes megnézni a szülők és a játékosok viszonyáról készült videószpotokat.
Nagyon fontos, hogy a jégkorongozókkal való munka szisztematikusan, az életkorhoz és a tudásszinthez igazítva működjön. Ennek érdekében a kanadai szakemberek egyfajta lépcsős rendszert dolgoztak ki, amelyben fokozatosan, korosztályról korosztályra haladva adagolják az ifjú hokisoknak a különböző területeken elsajátítandó játékelemeket.Ez a készségfejlesztési piramis a szuperminitől kezdve 18 éves korig foglalkozik az utánpótlással. A kezdeti időszakban leginkább a technikai képzést, a jó hangulatot, ezzel párhuzamosan az alapvető készségek megismertetését, ellenőrzését és finomítását magában foglaló rendszer szakaszosan halad az egyéni taktikai, csapattaktikai, csapatjáték- és stratégiai ismeretek megszerzése felé.
Így indul: 7 éven aluli kezdők:
Célkitűzések a korosztályban:
– jókedv
– az alapvető készségekkel való ismerkedés
– az alapvető készségek ellenőrzése
– az alapvető készségek finomítása
Az edzésidő eloszlása:
– technikai ismeretek: 85%
– egyéni taktika: 15%
– csapattaktika: 0%
– csapatjáték: 0%
– stratégia: 0%
Így végződik: Ifjúságiak (U18):
Célkitűzések a korosztályban:
– jókedv
– a csapatjáték és a stratégia finomítása
Az edzésidő eloszlása:
– technikai ismeretek: 35%
– egyéni taktika: 15%
– csapattaktika: 20%
– csapatjáték: 15%
– stratégia: 10%
A képzési programot összeállító szakemberek kiemelten foglalkoznak a kapusokkal, akik számára külön tréningeket írnak elő. A kezdőtől a haladó szintig három lépésben fejlesztik a kapus mozgását és a helyezkedését, védési mozdulatait, taktikai ismereteit, mi több, a védést közvetlenül követő tennivalókat is átvétetik a Brodeur-utódokkal.
Jól felépített intézményrendszer gondoskodik arról, hogy a minőségi képzés a lehető legtöbb ifjú titánhoz eljusson. A négy regionális központban (nyugati, quebeci, ontariói és atlanti) elsősorban a jégkoronggal kapcsolatos kutatásokat, fejlesztéseket végzik, együttműködésben a kisebb területi szövetségekkel, valamint a közelben lévő NHL-csapatok stábjával. A centrumok edzőtáboroknak, szemináriumoknak, továbbképzéseknek is otthont adnak, amelyek során a szakemberek első kézből adhatják át a legfrissebb tudásanyagot az érdeklődőknek.
Számos iskola csatlakozott az elmúlt időszakban a Hockey Canada készségfejlesztő akadémiai projektjéhez (Hockey Canada Skills Academy), amelynek a név komolysága ellenére nem sok köze van a labdarúgásban elterjedt bentlakásos intézményekhez. A cél ugyanis az általános és középiskolákban tanuló fiatalok sportoltatása, tanulmányaik támogatása mellett, a gyerekek önbecsülésének egészséges szintre emelése, valamint egyéni képességeik fejlesztése. Szó sincs arról, hogy kizárólag vérprofi hokisokat akarnának képezni; ehelyett a teljes életet élő sportoló emberek kinevelését tartják szem előtt. Miközben a programhoz csatlakozó iskoláknak a szövetség szakmai segítséget nyújt, a környező jégpályák kihasználtsága növekszik, így azok nem működnek deficitesen, nem kell őket bezárni. A Hockey Canada és partnerszövetségei szemináriumokat tartanak, a HCSA-licenccel együtt biztosítják a szakirodalmat, a tantervet, valamint az egészségügyi segítségnyújtást az akadémiák számára, ahol a hobbiszinten jégkorongozó gyerekek ugyanúgy fejlődhetnek és plusz ismeretekre tehetnek szert, mint a sportágat komolyabban űző, profinak készülő fiatalok.
Kanadában rávilágítottak arra, hogy az élsportolók képzésének és a sport jótékony hatásának nem kell kirekeszteniük egymást. Hiszen mint azt az észak-amerikai utánpótlás-jégkorong szárnyalása kiválóan példázza, a kettő jól megfér egymás mellett. Mi kell ehhez? Egyrészt olyan edzők, akik gyerekként bánnak a gyerekkel, és miközben igyekeznek legjobb tudásuk szerint megtanítani nekik a sportág fortélyait, arra is odafigyelnek, hogy növendékeik szeressék is azt, amit csinálnak. Másrészt olyan további segítők (szülők, játékvezetők, egészségügyi szakemberek, menedzserek), akik céljukként a játékosok támogatását, egészséges emberré nevelését tűzték ki, és ezért összefognak, hogy a lehető legjobbat hozzák ki magukból.
Ha egy adott országban (vagy akár a határokon is átívelve) a jégkorongélet szereplői szorosan együttműködnek, és stabil rendszert alakítanak ki a fenti célok eléréséhez, akkor indulhat el a fejlődés valami olyasmi felé, amit ma kanadai hokinak nevezünk.
képek, adatok: www.hockeycanada.ca
