"Persze vannak nagyobb céljaim és álmaim is, az, hogy bemutatkozhassam egy AHL-es csapatban" – mondta blogunknak Kóger Dániel. A magyar válogatott csatára október elején utazott el új csapatához a tengerentúlra. A CHL-ben, azaz a 3-4. számú észak-amerikai ligában kapott szerződést, már az előszezonban sok pontot szerzett, formáját a bajnokságra is átmentette. Ebben a pillanatban házi gólkirály, a 18 csapatos ligában is csak három gólerősebb játékos van nála. Csütörtökön Szuper Leventének is gólt lőtt. Tovább után többek közt a beilleszkedésről, a tervekről és a válogatottságról lesz szó.

"Elmondhatom, nagyon jól érzem magam a Laredo Bucksban. Ebben persze sokat segít, hogy jól megy a játék. Amíg ez így van, biztos nem lesz probléma ezzel kapcsolatban. Jól sikerült a beilleszkedés is, nagyon rendesek és segítőkészek a csapattársak és a csapat körül dolgozó emberek is. Minden rendben van csapaton belül, jó a kapcsolatunk egymással, és arra az edző is nagyon odafigyel, hogy mindenki minél több dolgot tudjon meg a másikról. Ez segíti a egységet, így a jégen is csapatként tudunk dolgozni. Persze mondanom sem kell, más így az a bizonyos csapategység, mint ha valaki a gyerekkori barátaival vagy éppen a példaképeivel játszik együtt.

A bajnokság színvonalát nem nagyon lehet összehasonlítani egy európaiéval. Egyszerűen azért, mert az itteni hoki más, mint az európai. Sok az ütközés, a kemény játék, ezáltal sokkal egyszerűbb hokit várnak el az edzők is. Az itteni bajnokságokkal nem tudom összemérni ezt a ligát, de a csapatban van néhány játékos, aki játszott az ECHL-ben vagy az AHL-ben. Szerintük idén nincs eltérés az ECHL és a CHL színvonala között, csak azt kell tudni, hogy az ECHL-ből egyszerűbb felkerülni az AHL-be, mivel ők közvetlen kapcsolatban vannak egymással.

Igyekszem tartani a meccs/pont körüli átlagot, de ehhez persze szerencse is kell. Azt gondolom, álomszerűre sikerült a szezon kezdete, nem számítottam arra, hogy ilyen gyorsan sikerül felvennem ezt a ritmust. A szezon elejéhez képest valóban valamivel kevésbé jönnek a pontok, de az is igaz, hogy ha valaki az elején azt mondja nekem, hogy 19 meccs után 16 pontom lesz, amiből 12 gól, biztos elfogadom.

Ez persze nem jelenti azt, hogy teljes mértékben meg vagyok elégedve. Leállni, lassítani pedig végképp nem szabad, sőt. A csapatba kerülésért is nagy a harc, szinte hetente kerülnek ki és be új játékosok a keretbe. Csak a pillanatnyi forma számít, senki sem dőlhet hátra, mert hamar megköszönhetik neki az eddigi munkáját. Jelenleg az első vagy a második sorban játszom, a mi feladatunk a gólszerzés, nekünk kell megnyerni a meccset és mi játszunk előnyben. A harmadik sor a verekedő-ütköző sor.

A pálya a szokásos tengerentúli kis méretű játéktér, amihez meglepően hamar sikerült megszoknom, a tavalyi tapasztalataimmal ellentétben. Az igazsághoz tartozik, hogy a második edzés után azon gondolkoztam, mit is keresek én itt, ez tényleg nem az én játékom. De így utólag visszagondolva, az csak egy rossz nap lehetett, mert aztán szerencsére fordult a dolog.

A tervem még mindig az, hogy egy jó szezont sikerüljön ebben a csapatban lehúznom. 66 kőkemény alapszakaszmeccs alatt, ezzel a játékmennyiséggel sokat tanulhatok, és pontosan ezért jöttem. De persze vannak nagyobb céljaim és álmaim is, mégpedig az, hogy bemutatkozhassam egy AHL-es csapatban. Amerikában sok minden lehetséges, de semmi sem biztos. Nem titok, volt egy-két csapat, amelyik érdeklődött irántam, de erről még korai lenne több szót ejteni. A lényeg, hogy keményen kell dolgozni minden meccsen és edzésen, ezen még véletlenül sem múlhat a feljebb lépés.

Hogy a vb-re hazaengednek-e, még sajnos nem tudom, erről még nem beszéltem az edzővel. Én mindenképpen szeretnék ott lenni, de az biztos, hogy a rájátszás és a világbajnokság időpontja üti egymást."