"Nem az igazi eddig a formám, de örülök, hogy javul a tendencia. Remélem, hogy egyre jobb leszek. Új edzőnk van, próbál az egész csapat javulni, ennek eredménye, hogy a válogatottban sokkal jobban ment, mint eddig az EBEL-ben” – mondta blogunknak Fekete Dániel. A 28 éves csatár klubjában azok közé tartozik, akik teljesítménye elmaradt az előző két szezonban megszokottól, de a Telenor Hoki Kupán többet láttunk tőle.
"Abból a hullámvölgyből, amiben a Fehérvár és játékosai voltak, csak kemény munkával lehet visszajönni. Ha az ember a megszokott játékot akarja mutatni, nem tehet mást, csak a munkával foglalkozik, és ennek előbb-utóbb meglesz az eredménye. Az egyes játékosok teljesítménye nagyon sok összetevőből áll. Milyen sorban szerepel, milyen feladatokat ad neki az edző, mennyit tölt jégen, hogy megy a csapat többi részének, hiszen ha nyerünk, akkor közel sem gyakran kezdik külön-külön az egyes játékosokat kritizálni. Pedig győzelem esetén is lehet gyengébb teljesítményt nyújtani. Én olyan vagyok, aki sokat gondolkodik ezen a dolgon, próbálom megtalálni, miért nem megy úgy, mint például az előző szezonban, de arra jutottam most is, csak a kemény munka hozhat fordulatot."
A Telenor Hoki Kupán három kemény mérkőzést játszott a válogatott. Japán ellen nem ment jól, de a másik két meccs után szép szavakkal illette a társaságot Ted Sator szövetségi kapitány. Fekete Franciaország ellen gólt lőtt, az elsőt, adott egy gólpasszt is, a sora háromszor talált be, és egyszer sem kapitulált. "Ez természetesen erőt ad a folytatáshoz. Ha jól játszom, jobb kedvem van utána, ezzel mindenki így van. Remélem, újabb lökést kapok, és hozzá tudok tenni, hogy hétvégén még jobb legyek. Ted Sator az első nap után szinte mindenkit letolt, nem úgy játszottunk, ahogy kellett volna. A második meccs után mindenkit dicsért. A zárónapon sok kiállítást kaptunk, ez döntő volt, de az értékelés szerint ott is jól mentünk."
A Fehérvár első során kívül a többieket sok kritika érte a szezonban, a klubvezetők és az edzők is le-leteremtették a csapatot a teljesítmény és a mutatott játék miatt. Hogyan dolgozza fel ezt egy játékos, aki belül is érzi, hogy nem tart ott, ahol korábban? "Ketté kell választani a kérdést. Az első dolog, amit külföldön megtanultam, az volt, hogy nem olvasok fórumokat, és igyekszem nem meghallani a szurkolói véleménynyilvánításokat. Egyszerűen nem figyelek oda. A vezetőség azért van, hogy ha nem megy, akkor letolja a csapatot vagy a játékost. Ha egy csapat rosszul játszik, akkor előbb-utóbb bekövetkezik ez, ez teljesen érthető és normális. Az edzőnek pedig az a dolga, hogy minél jobbat hozzon ki abból az állományból, ami rendelkezésére áll. Én ezt jól élem meg, mert tudom, hogy mindannyian ugyanazt akarjuk."
Az eltelt néhány év alatt nem úgy alakult, hogy állandó sora vagy párja lenne a csapatban. "Jól látszik a pályán, ha az összeszokott sorok, játékkapcsolatok működnek. Jó példa erre Ladányi Balázs és Vas Márton, akik évek óta együtt játszanak. Én az első volános szezonomban sokat játszottam Ocskay Gáborral és Palkovics Krisztiánnal, majd Kovács Csabával, később Mihály Árpáddal és Palkovics Krisztiánnal, de az utóbbi időben igazából szinte mindenkivel összekerültem. A véleményünket ilyen kérdésben nemigen kérdezik meg, ez profi sport, itt azt kell csinálni, amit az edző mond."
Egyetlen magyar játékosként az Alba Volán csatlakozása előtt játszott az EBEL-ben. Így össze tudja hasonlítani, mennyit változott az időközben a külföld felé is nyitó osztrák bajnokság. "Amikor egy egész szezont a Graznál töltöttem, NHL-lockout volt. Nálunk nem voltak NHL-es játékosok, de a többi csapatnál igen. Akkor még nem volt pontrendszer, ha jól emlékszem, csapatonként nyolc külföldi játszhatott. De már akkor is kitűnő légiósok voltak nálunk is, akik felvették a versenyt. Lép előre, fejlődik a liga, én is úgy érzem, egyre jobbak a csapatok, az osztrákok is ezt mondják. Jót tett a színvonalnak, hogy más országok legjobb csapatai is csatlakoztak. De nyolc jó csapat már öt éve is volt, tehát nem gyökeresen lett jobb, mert 2004-ben is a napi forma döntötte el a meccseket."
A legjobb korban van, vannak-e még hátra olyan konkrét célok, amiket szeretne elérni? "Általánosságban azt mondják, jégkorongozóknál a 27 és 34 éves kor közötti időszak az igazi. Én most léptem bele nemrég ebbe, és remélem, minél tovább egészséges tudok maradni. Mivel nem tudhatom, meddig tart pályafutásom, nehéz lenne a céljaimat megfogalmazni, meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok."
