Három év után látogat el hozzánk újra a japán válogatott. Utolsó magyarországi fellépésükön 2007-ben a miskolci Pannon-tornán egy góllal ők győztek, ám ki ne emlékezne arra, hogy a rá következő áprilisban saját otthonukban, a divízió 1-es világbajnokságon revánsot vettünk ezért. A roppant szimpatikus Mark Mahon által irányított gárda régóta az A csoport végét és a divízió 1 tetejét alkotó válogatottak közé tartozik, játékerejük nagyon hasonló a mienkéhez. A két és fél évvel ezelőtti csapatukból hiányoznak néhányan, de szokás szerint remekül korcsolyázó, agresszív együttessel érkeznek. Ahogy megszokhattuk, keretük gerincét most is az Ázsiai Liga játékosai adják, mellettük három fiatal képviseli az egyetemi bajnokságot.

A hiányzók közül a legfontosabb talán a kanadai születésű, de már több mint évtizede Japánban élő Aaron Keller. Az elnyűhetetlen védő a szapporói vb-n a legjobb hátvéd címet is kiérdemelte, akárcsak az egy évvel későbbi tornán. Pótlása nem lesz egyszerű, már csak azért sem, mert ő félórás hátvéd, aki remekül irányít a kék vonalról is, és nagyon jól lő. A jelenlegi kerettagok között is vannak figyelemre méltó játékosok. A két kapus egyike Fukufuji Yutaka. Vele eddig nem sokat találkoztak játékosaink, hiszen az előző éveket Észak-Amerikában töltötte, négy mérkőzésen a Los Angeles Kings kapuját is védhette az NHL-ben. Tavaly Hollandiában védett, idén tért haza, a Nikko Icebucksban véd.

A legveszélyesebb játékosuknak Tanaka Go tűnik, aki vezeti az AL kanadai táblázatát. A következő két legeredményesebb játékos, Suzuki Masahito és Kon Yosuke nincs itt, de az utánuk találhatók, Ishioka, Kawai és Obara viszont igen. Ők megfordultak amerikai, kanadai ligákban is, várhatóan kemény ellenfelek lesznek. A japán válogatott mindig nagyon kemény ellenfél. Szapporó óta mindkét divízió 1-es vb-n két vereséggel zártak, de két gólnál jobban senki nem tudta megverni őket.