"Régóta gondolkodtam azon, hogy játékvezetésre adom a fejemet, de döntésemet megnehezítette, hogy soha nem voltam egy szolid, könnyen kezelhető játékos, és a bírók sem tartoztak a kedvenceim közé" – mondta blogunknak Vas Mátyás. Vas Márton és Vas János 32 éves bátyja hajdanában jégkorongozó volt. Későn kezdte a játékot, de utánpótlás-válogatottságig és felnőtt magyar bajnoki címig vitte. 2006-ig játszott az első osztályban, a Győri ETO HC-ból vonult vissza, azóta az Újvárosi Hokillák másodosztályú csapatát erősítette. A nyáron letette a játékvezetői vizsgát, és máris túl van néhány serdülőbajnoki mérkőzésen. Mint tovább után kiderül, bíróként komoly tervei vannak.

"Későn kezdtem jégkorongozni. Amikor Márton testvérem lement a dunaújvárosi jégpályára, akkor kezdtünk Jánossal mi is, csakhogy ő 6 éves volt, én majdnem 13. A korosztályos válogatottságokig vittem, de felnőttben már nem bírtam magamnak olyan helyet kiharcolni, amiből meg tudtam volna élni, ezért abbahagytam a komoly sportolást, és elmentem dolgozni. Jelenleg egy piacvezető logisztikai multinál vagyok üzletfejlesztési vezető.

Kercsó Árpád miatt lettem magyar bajnok 1996-ban. Abban az évben megnyertük az ifjúsági bajnokságot, ezért jutalomból néhány U18-as társammal együtt minket is nevezett a bajnoki döntő utolsó mérkőzésére. A legvégén álltunk be egy cserére, ha jól emlékszem, nyolc másodperccel a vége előtt kerültem jégre. Nem érdemlem meg, mert nem vettem ki a részem a sikerből, de még egy bajnoki aranyérmet is kaptam.

Régóta gondolkodtam azon, hogy játékvezetésre adom a fejemet, de döntésemet megnehezítette, hogy soha nem voltam szolid, könnyen kezelhető játékos, és a bírók sem tartoztak a kedvenceim közé. Nyáron végül jelentkeztem. Az edzőtáborban minden új játékvezető bemutatkozott. Elmondtam, a mondás szerint a kurvákból lesznek a jó feleségek, ezért átállok a sötét oldalra, és megpróbálok ott sikeres lenni. Árkovics Miklós jt-elnök válaszában jelezte, reméli, visszakapom a jégen a játékosoktól mindazt, amit tőlem kaptak a zebrák pályafutásom alatt.

Mindenesetre remélem, hamar át tudom formálni ezt a képet magamról a bírói karban. A korom miatt ma már teljesen másképpen tudok gondolkodni a dolgokról, máshogy viselkedem a jégen. Úgy éreztem, tudnám jól csinálni ezt a mesterséget, Gebei Péter és egyre több fiatal bíró példájából kiindulva a játékvezetésben is lehet sikereket elérni. Az idő majd bebizonyítja, vagy nem, én mindent megteszek ezért. Azt előrebocsátom, nem szeretek második vagy harmadik lenni, ezért addig dolgozom, amíg a legjobbá nem válok.

Néhány mérkőzést vezettem eddig, a legmagasabb szint a serdülő bajnokság volt. Érzem, hogy még sokat kell tanulnom, egyelőre a társaim a főbírók. A korizással természetesen nincs bajom, van türelmem, nem kapkodok, a visszajelzéseket egyelőre a társaktól kapom, idővel majd kívülről is várhatom."

Felmerül a kérdés, ha egyszer barátainak, sőt testvéreinek vezetne mérkőzést, tudna-e független maradni a helyzettől. "Úgy gondolom, igen, de ki kell próbálni ezt. Egyelőre még közeli ismerősnek sem vezettem, de ez előbb-utóbb elkerülhetetlenné válik. Mindig is utáltam a részre hajló embereket, bírókról, egyéb döntési helyzetben lévőkről gyakran feltételeztem, hajlanak valamilyen irányba. Utólag persze már úgy tűnik, nem biztos, hogy így volt. Fiatalon, a játék hevében azonban másként csapódnak le a dolgok.

Kőkeményen elhatároztam, nem leszek olyan, aki megfújja a hazai pályát, aki az ismerősnek kedvez, és nem ítélek egy irányba. Viszont egyáltalán nem tartom majd fejben, kinek mennyi kiállítást adtam, nem nézem meg a statisztikát a szünetekben, hogy ezzel se befolyásoljam magam. Amit szabálytalannak látok, lefújom."

A régi és az új játékvezetői iskola közötti legnagyobb különbségnek azt szokták tekinteni, ki mennyi kiállítást ad. Holott figyelembe kell venni, hogy a szabályok megváltoztak, a hangsúlyok a támadó hoki támogatásának és a testi épség védelmének irányába tolódtak el. Vas Mátyás milyen stílusban kíván vezetni? "Hogy ki mennyi kiállítást ad, az függ a szabályoktól és a személyiségtől is, sok döntés a játékvezető szubjektív megítélésén múlik. Tehát mindenkinek máshol vannak a határok, attól függ, kinek mi fér bele. Szerintem nem az a jó játékvezető kritériuma, hogy mennyi kiállítást oszt, hanem hogy következetesen egy mércét alkalmazzon, és mindezt hatvan percen keresztül.

A kiállítások okait is tovább lehet bontani. Van az úgynevezett keménység, azt gondolom, ebből nálam a magyar átlagnál több bele fog férni. Az elmúlt néhány mérkőzésen is azt tapasztaltam, hogy én néhány esetben nem ítéltem volna kiállítást. Az alattomosságot viszont kőkeményen büntetni fogom. Őszintén elmondom, nekem is voltak alattomos megoldásaim, amelyekről tudtam, a játékvezető nem veszi észre őket. Én viszont ezek jó részét bíróként észre fogom venni, és nem fogom tolerálni. Mondom, a kemény játék híve vagyok, de lehet, hogy tapasztalataim növekedésével változtatok ezen. És az is előfordulhat, hogy az ellenőrök, kollégák visszajelzései alapján kell módosítanom.

Nem voltam könnyen kezelhető játékos, de amikor ilyen alattomos, szemét húzásokért kiállítottak, tudomásul vettem, mert a játékos pontosan tisztában van vele, mit követett el, és azért mi jár. Mindennek megvan a megfelelő büntetési tétele."