"Jégkorongozni és kapusedzősködni is szeretnék, de a sportmenedzsmenttel kapcsolatos tanulmányaimat és gyakorlati ismereteimet is bővíteni fogom" – mondta blogunknak a 27 éves kapus, aki három szerepkörben is ki szeretné magát próbálni a tengerentúlon. Az UTE kapusa hétfőn délután nagyjából egy szezonra utazott el Kanadába, komoly tervekkel.

Sájevics András párjával, az olimpiai negyedik helyezett rövid pályás gyorskorcsolyázó Huszár Erikával együtt döntött úgy, egy szezont Quebec Cityben töltenek. "Erika már korábban is tervezte, hogy az olimpia után egy évet Kanadában töltene, mert hívták onnan. Amikor volt egy 3-4 hónapos csend a magyar jégkorongban, és nem sokat lehetett tudni a jövőről, akkor úgy döntöttem, vele tartok. Sajnálom, hogy el kell mennem, de úgy érzem, az adódó lehetőségeket ki kell próbálnom."

Márpedig nagy lehetőséghez jutott a fiatal magyar kapus. Az egyik quebeci junior ligás csapat, a Val-d'Or Foreurs edzőtáborában belülről ismerkedhet meg a kanadai csapatok mindennapjaival. "Három éve állok kapcsolatban a Val-d’Orral. Annak idején kerestek egy több nyelven beszélő kelet-európai kapcsolatot, így kerültem képbe. Természetesen a TF-es papírom ezen a szinten nem sokat ér, de a Magyarországon tanultakat igyekeztem kiegészíteni a kinti dokumentációk tanulmányozásával. Mivel tovább itthonról nem tudok haladni, ezért is utazom ki. A tanulási folyamat nagy része még előttem áll."

Az észak-amerikai csapatok már junior szinten is rengeteg játékosmegfigyelőt alkalmaznak. Természetesen elsősorban az Egyesült Államok és Kanada területére koncentrálnak, de Európát sem tévesztik szem elől. A QMJHL-ben érdekelt Val-d’Or több mint tíz scoutot foglalkoztat a tengerentúlon, és két embere van Európában. "A védést és az edzősködést nem szeretném abbahagyni, több klubbal is tárgyalásban állok, de a legnagyobb jövőt a sportmenedzselésben látom. Franciául még nem tudok, de szeretném megtanulni ezt a nyelvet is, addig is az angolt és az oroszt tudom használni. Szeretném megnézni, hogy működnek ott a dolgok, mert innen minden messze van." Tudni kell, hogy az utóbbi években jó néhány külföldi játékos Sájevics András közreműködésével érkezett hazánkba.

De mint mondja, nem ez az elsődleges célja, hanem a magyar fiatalok külföldi boldogulását szeretné elősegíteni. "Magyarországon gyerekcipőben jár a játékosok útjának egyengetése. Márpedig a fiataloknak iránymutatást kell adni, segíteni kell pályafutásukat, mert a világban rengeteg azonos képességű jégkorongozó van, legtöbbjük megfelelő hátszél nélkül nem tud érvényesülni. Ahhoz, hogy a tehetségesebb magyar játékosokra felfigyeljenek külföldön is, kell egy menedzser, aki nyomja őket, és kell egy ember, aki a jövőbeli klubjánál alátámasztja az általa elmondottakat. Hogy a játékos megfelelően teljesít az új helyen, az csak ezután következik, de természetesen ez is nagyon fontos."

Persze magyarként nehéz bekerülni a játékosmenedzserek körébe is, nem véletlen, hogy még egy honfitársunknak sem sikerült. Az is igaz, hogy ilyen komolyan talán még senki nem próbálkozott. "Érzem én is, hogy magyarként távol bagyunk a tűztől, még a közelébe is nehéz kerülni, de úgy tűnik, kapok egy esélyt az élettől. Magyarország nincs rajta a hokitérképen, szeretnék változtatni ezen a helyzeten. Az utóbbi években többször állt magyar játékos tengerentúli szerződéshez közel, de inkább egy szlovént vagy egy belgát draftoltak a juniorligába, mert az előbbiek egy lépéssel előttünk járnak, az utóbbinak pedig volt kanadai útlevele. Pedig egyik sem volt jobb játékos, mint a miénk. Jó lenne ezen változtatni, persze nagyon nehéz lesz."

Sájevics szerint azzal, hogy Hári János első mezőnyjátékosként részt vehet a major juniorligában, nem nyílik meg az út a magyar játékosok előtt. Mint mondja, Hári kikerülése racionális volt, és már tavaly is csak a csatáron múlott, hogy Svédországban maradt. "Nem fogunk évente játékost adni a CHL-be, mert nem tartunk még ott. De nagyon kemény munkával elérhetjük, hogy ne Hári legyen az utolsó ebben az évtizedben."