A magyar jégkorong érdeke, hogy kiszámítható versenyrendszert alakítsunk ki – mondja Ocskay Gábor, a Sapa Fehérvár AV19 első embere. Biztossá vált, hogy a Fehérvár visszatér a magyar bajnokságba második csapatával: a farm egy év szünet után újra versenybe száll a 2010/11-es szezonban. A távozó edző, Jarmo Tolvanen utóda  még nincs meg, de az első feladatok egyike megtalálni őt. A szakosztály-igazgatóval a most véget ért idényt értékeltük, helyzetet elemeztünk és előre tekintettünk.

"Az EBEL-ben az alapcélkitűzés a nyolc közé kerülés volt. Mindig próbáltam realista maradni, ennek alapján azt modhatom, az 54 meccses alapszakasz után a teljesítményünknek megfelelő helyen végeztünk. A szezon előtt azt gondoltam, a két szlovén és a horvát csapat lehet a vetélytársunk. Közben látszott, hogy ez így is van, és az is hamar kiderült,  mindenki ellen van keresnivalónk.

A megszerzett pontok száma annyi lett, amennyit vártam a csapattól. A playoff öt mérkőzéséből a három hosszabbításos kiválóan sikerült. Az elsőn hatalmas bírói nyomás alatt emberfelettit teljesítettünk. A másodikon valamelyest visszakaptuk a hazai pályát, de nem tudtunk élni ezzel. Pedig az ellenfél Vienna játékosainak keze is megremegett, a fontos pillanatokban mégsem tudtuk kihasználni a lehetőségeinket. A harmadik és a negyedik meccs sima volt, az ötödiken pedig olyan akarati tényezőket mozgosítottak játékosaink, hogy mindenki büszke lehetett rájuk. Jól is játszottunk, kézben volt a mérkőzés, de a végén a jobb csapat nyert. Nagy öröm lett volna még egyszer elhozni a Vienna Capitalst Székesfehérvárra, megnézni, mire mennek remek közönségünk előtt. Nem sikerült, de vereségünk ellenére azt mondom, a látottak miatt szép játék a jégkorong."

A jövő évi játékoskeretről még korai beszélni, de a menetrend adott. "Március végéig mindenkivel személyes beszélgetést folytatunk, értékeljük az eddigieket, vázoljuk a lehetőségeket. A konkrét döntéseket a világbajnokság után hozzuk meg, nem akarjuk összezavarni a játékosokat. Most az a legfontosabb, hogy a válogatottra koncentráljanak. Nem titok, hogy magyar vonalon nem várhatók nagy változások. Természetesen vannak olyanok a keretünkben, akikkel elégedetlenek vagyunk, és olyanok is, akik kellemes meglepetést okoztak.

Nyilvánvaló, hogy a három EBEL-es évből az idén volt a legerősebb a keretünk. A jövő évi célokról akkor tudunk beszélni, amikor már látjuk, milyen a játékosanyagunk. Ellenfeleink idén is előrébb járnak nálunk, a Villach, a Medvescak máris igazolt jó játékosokat. Fáziskésésben vagyunk, nekünk először a 2009/10-es szezont kell befejeznünk, ez sem lesz egyszerű. Ezt nem panaszképpen mondom, ezért is tartom úgy, hogy ha a jövő évi keretünk olyan erős lesz, mint az idei, akkor elégedett leszek."

A vezetői értákelés szerint a mostani szezonban a nézőszám-növekedés és -stabilitás volt a legkellemesebb meglepetés. "Természetesen a szponzori-vezetői háttér is fontos. Érezzük, hogy kiállnak mellettünk. Ezenkívül minden várakozást felülmúló PR-ral, sajtóval, pozitív töltettel rendelkezünk, minden negatív visszhang nélkül dolgozik a csapat, mégsem tudunk nyugodt pénzügyi keretek között működni. Nem könnyű a gazdasági helyzet, és nem tudom, miben bízhatunk. Hiszen az A csoportba jutást követően sem történt előrelépés a jégkorongsport szponzori támogatása terén. Előkészítés alatt áll a Sportklub Tv-vel a szerződéshosszabbításunk, három évre írnánk alá. Ez alatt legalább annyi EBEL-meccset adnának élőben, mint az idén.

Az ilyen sikerekhez ilyen színvonalú játékra van szükség, ráadásul folyamatosan. Próbálunk tovább építkezni, de több emeletet ugrani nem lehet évente, maximum egy-két lépcsőfokot. Az idei csapat nem volt olyan erősségű, hogy az EBEL-ben négy közé valónak minősítsük. Mégis oda juthatott volna, ha különböző dolgokat jobban, ügyesebben oldunk meg, és szerencsésebbek vagyunk bizonyos esetekben. Büszkeséggel tölt el, hogy a csapat játékosai is így érezték, a kiesés után úgy nyilatkoztak, érzik, többet is elérhettünk volna. Fontos, hogy ne legyenek elégedettek az idei teljesítménnyel, legyen bennük hiányérzet. Ezzel együtt ha valaki ma írásba adná nekem, hogy jövőre is nyolcba jutunk, azonnal elfogadnám az ajánlatot."

Néhány hete még csak terv volt, hogy ismét lesz farmcsapat Fehérváron, ez ma már tény. "Mindenképpen lesz második csapat, ezt eldöntöttük. Látva az országos juniorlétszámot és az idei bajnokság színvonalát, nem tartom valószínűnek, hogy jövőre is indul U21-es vagy U20-as bajnokság. Ez persze nem biztos, de mi jelenleg farmcsapatban gondolkodunk, juniorjainkat ott szeretnénk versenyeztetni."

Az OB I.-es bajnokság rájátszásának lebonyolítása számos kérdést felvetett. Jó-e, hogy a Fehérvár az EBEL után beszáll? Jogos-e, hogy hét mérkőzéssel magyar bajnokságot nyerhet? Örülnek-e ennek a rivális klubok vezetői? A játékosok számára milyen értékkel bír a magyar bajnoki arany? "Nehéz kérdések ez, de egy biztos: a lelkiismeretem tiszta. Az első EBEL-évben nagyon sok támadás és kritika ért minket ellenfeleink részéről, és nem volt egyhangú álláspont arról, visszajöjjünk-e vaz EBEL után. Ezzel szemben a múlt nyáron gyakorlatilag a magyar klubvezetők kértek arra, hogy ellenünk küzdhessenek a rájátszásban. Minden egyesület úgy nyilatkozott, akkor az igazi a rájátszás, ha mi itt vagyunk. A mérkőzések egyoldalúsága és viszonylagos érdektelensége nem a mi hibánk. Tavaly jó döntőt játszottunk az UTE-val, az a csapat akkor erősebb volt, mint idén bármelyik magyar ellenfelünk. Ráadásul mi is jóval erősebbek lettünk, mint tavaly voltunk.

Úgy látom, a többség szerint jó, hogy részt vettünk a bajnoki döntőben, kevesebben vannak, akik a Dab.Doclert tartják az igazi győztesnek. Ahogy J. P. MacCallum, a dunaújvárosiak edzője is mondta, jelen pillanatban ez a Volán más osztályban hokizik, mint a magyar klubok. A magyar csapatok most olyan helyzetben vannak hozzánk képest, ahogy mi állunk a Red Bull Salzburg elé minden évben többször. Ha hatszoros költségvetés áll fel veled szemben a jégen, egy darabig mész, küzdesz, de ez a hátrány már középtávon sem ledolgozható. Ettől függetlenül nagyon is sok értelme van az ilyen mérkőzéseknek, elsősorban azért, mert a játékosok látják, hová kell és lehet fejlődniük.

Tavaly sokkal erősebb volt a Mol Liga. Volt egy brutálisan erős HC Csíkszereda, egy nagyon jó erőkből álló SC Csíkszereda, egy olyan UTE, amely minket odahaza meg tudott verni a döntőben, és a többi magyar csapat sem volt gyengébb, mint idén. Ebben az évben szorosabb lett a küzdelem. De hiába dicsérik sokan a színvonalat, az egyáltalán nem javult, csupán a csapatok közötti különbségek egyenlítődtek ki, emiatt lettek szorosabbak a meccsek. Az izgalmas meccsek azonban önmagukban nem jelentik azt, hogy a fejlődés útjára léptünk volna.

A fejlődés útjára akkor lépünk, ha egyrészt találunk egy-két csapatot, amely ki tud bontakozni mondjuk az EBEL-színvonal irányába, tehát több pénzt tud bevonni a munkájába, másrészt a magyar bajnokság visszatér az egy-két évvel ezelőtti útra. Az erőltetett még több csapatos magyar bajnokságban nem hiszek. Fontos, hogy előbb-utóbb csatlakozzon minél több város, de attól, hogy Győrben, Debrecenben, Szegeden lesz egy kevés pénzből vegetáló első osztályú csapat, még nem lesz jobb a magyar hoki. Látni kell, hogy az OB I. színvonala a divízió 1-es vb második feléhez elegendő, és még az EBEL is csak a divízió 1 élmezőnyéhez. Máris világos, évek munkája kell, hogy még egyszer reálisan megcélozhassuk az A csoportot.

Érdemes megnézni az olasz és a lengyel bajnokságot. Sok csapat szerepel bennük, jóval tőkeerősebbek, mint a magyar átlag. Mégis évről évre hallani, hogy a Bolzano csatlakozni akar az EBEL-hez, idén pedig a krakkóiak is jelentkeztek. Azt gondolom, ez nem lehet véletlen. Valószínűleg nem arról szól a történet, hogy unatkoznak, ezért hetente egy-kétezer kilométert pluszban el akarnak buszozgatni. Sokkal valószínűbb, hogy ott is nagy a különbség a csapatok színvonala között, és a tőkeerős élcsapatok felismerték, érdekükben áll minden fordulóban erős csapatok ellen játszani.

Látszik, hogy igazán erős magyar bajnokságot néhány éven belül nem tudunk összehozni. A magyar jégkorong érdeke, hogy kiszámítható versenyrendszert alakítsunk ki. Nem szabad máshonnan várnunk a segítséget, továbbra is az erdélyi csapatokkal kell összefognunk. Ideális lenne a jelen helyzetben, ha három-négy csapat érkezne onnan a remélhetőleg jövőre is megmaradó hatunk mellé, és a tíz csapat játszana két oda-vissza kört. A 36 mérkőzéses alapszakasz után jöhetne egy komoly rájátszás, így a csapatok körülbelül 50 meccses szezont teljesítenének. Ez az a mérkőzésszám, ami minimálisan szükséges egy jégkorongozónak a fejlődéshez. De persze ez is még csak az alap.

Tehát azt gondolom, a magyar jégkorong fő kérdése ma nem az, hogy a Fehérvár jön-e az EBEL-es csapattal a rájátszásba, vagy sem. Hanem először is az öt-hat csapatunk talpon maradásáért kell imádkozni, majd egy jó bajnoki rendszert kell kialakítani.

Azari Zsolttal beszélgettünk a döntő mérkőzései alatt. A Dab.Docler ügyvezetője elmondta, nagyon örül, hogy velünk játszhatnak, és lemérhetik, hol tartanak. Ők is kis lépésekben gondolkodnak, így haladnak előre. Nagy siker volt számukra a Stars legyőzése, így a szakmailag elvárhatót teljesítették. Ugyanakkor a Dab elleni meccseket nézve nekem már az is a fejemben járt, vajon ez a teljesítmény mire lesz elég Szlovéniában. Mert itthon 10-15 percet meghajtva lövünk 4-6 gólt, aztán lazul a figyelem, és jön a lötyögősebb hoki. Kevésbé szórakoztató meccsek kerekedtek ebből. De itthon ez is elég. Valamiért itthon sorra belőttük az emberelőnyöket, ami az EBEL-ben nagyon nem ment.

Ljubljanában az EBEL-színvonalhoz kell visszatérni, mert ami itthon elég, az ott nem lesz az, ez biztos. Ha a többi klub is szeretné, hogy jöjjünk jövőre, akkor természetesen jövünk. Mert a Fehérvár mindig nagyon szívesen játszik a magyar bajnokságban. Azt gondolom, az itthon játszóknak is nagyon jó értékmérő velünk találkozni. A szezon végén lemérhetik a többiek, vajon közelítettek-e az EBEL-színvonalhoz, vagy sem.

Egész évben folyamatosan követem a Mol Liga és az OB I. eseményeit. Több mérkőzést a helyszínen nézek meg, de a jegyzőkönyveket minden esetben átnézem. Azt tapasztaltam idén, hogy vannak tehetséges fiatalemberek. Két-három hátvédet és egy-két csatárt láttam, akinek jót tenne, ha nehezebb körülmények közé kerülnének. Hiszen a tehetséges játékosok nehezített edzések és mérkőzések során tudnak fejlődni."