A lokálpatriotizmus jól működik vidéken, több embert, több támogatót vonzhat a sportág, mondja Kovács Csaba, az MJSZ szakmai alelnöke. Szerinte nem más országokból érkező csapatokkal kell bővíteni a Mol Ligát, a magyar nagyvárosokat kell mielőbb bekapcsolni a küzdelmekbe. Attól nem kell tartani, hogy kevés lesz a játékos és csökken a színvonal, mert egyre több kiváló képességű fiatalnak kell majd csapatot találnia a felnőttek között.

"A liga színvonala javult a korábbi évekhez képest. Ez sok mindennek köszönhető, de elsősorban annak, hogy a csapatoknak vágynak a sikerre, és tesznek is érte. Miskolcon talpra állt a jégkorong a fedett csarnok átadásával, a Ferencvárosnál idén sokkal jobb feltételeket biztosít a szakosztályvezetés, mint az elmúlt években, az UTE szeretne megfelelni a tavalyi jó szereplése után a megnövekedett elvárásoknak, a Dab.Docler évek óta tendenciózusan építkezik saját utánpótlásából, és minőségi légiósokat igyekszik találni a hiányposztokra, jó hogy megalakult két éve a Bp. Stars felnőttcsapata, kulturált környezetben szolgálja az igényes szórakozásra vágyókat.

Úgy látom, a szakmai munka színvonalára is adnak az egyesületek vezetői. Az átlagnézőszám is emelkedett, még ha nem is sokkal, díjazzák a nézők a jégkorongsport erőfeszítéseit. Persze mondanom sem kell, sokkal több nézőt szeretnénk a jégcsarnokokban látni, de ehhez mindenkinek sokat kell még tennie. Az idén a mezőny jóval kiegyenlítettebb, mint az előzőben volt, ezáltal sokkal izgalmasabb a bajnokság, több a szoros mérkőzés.

Jelentős változás, hogy alaposan korlátoztuk az idegenlégiósok számát. Egyik szorgalmazója voltam két éve ennek a folyamatnak, és szerencsére együttműködő partnerek voltak ebben a kérdésben a klubok, köszönet jár ezért nekik. Két éve még volt csapatunk, ahol jóval több mint tíz külföldi játszott. Jelenleg egyszerre öt légióst nevezhetnek, és ha közülük egy kapus, akkor csak három mezőnyjátékost.

Alapvető szükséglet, hogy egy légiós legyen mindenben jobb, mint a hazai játékos. Lehessen tőle tanulni, mutasson példát, legyen értelme idehozni, és többet fizetni neki, mint egy magyar jégkorongozónak. Nincs mit szépíteni, a légiós helyet vesz el a magyar játékostól, ezért egyáltalán nem mindegy, milyen számban és milyen minőségű külföldiek vannak jelen a magyar bajnokságban.

Mindig a svájciak példáját említem, amikor meg kell győznöm valakit e korlátozás értelméről. Egy kis országban akkor lesz jó a jégkorong, ha jelentősen korlátozza a külföldiek számát, és saját utánpótlásának boldogulására helyezi a hangsúlyt. Ismerem jól a magyar utánpótlást és a színvonalat. Látom, hogy hamarosan, talán már egy-két éven belül több fiatal lesz, akiknek helyet kell kapniuk a magyar élvonalban. Ez alapvető, hiszen ha nem jutnak szóhoz, abbahagyják a játékot, és elveszítjük több mint tíz év munkáját.

Fontos, hogy Debrecen mihamarabb csatlakozzon az OB I.-hez, és utána előbb-utóbb jöjjön Győr és Szeged, és ha lehet, még több vidéki város csapata is. Ahogy egyre több utánpótláscsapatunk van, úgy kell egyre több felnőtt is, hogy lássák a munka értelmét, a fejlődési lehetőséget és a célt a fiatalok és szüleik is. Kezd kialakulni az ideális helyzet, alakul az a bizonyos piramis, egyre szélesebbek az alapok, lehet építkezni. Akár egy ideig mesterségesen is, de helyet kell biztosítanunk a tehetségeinknek.

Már most látszik, hogy ezek a fiatalok be tudnak épülni a felnőttek közé, és egyre inkább minőséget jelentenek. Jó példa az EBEL, ott is erre törekszenek a pontrendszer felállításával. Azon a véleményen vagyok, hogy ha lehet, jövőre tegyünk még egy lépést, ha a csapatok is egyetértenek velem ebben, korlátozzuk elegalább eggyel szigorúbban a külföldiek létszámát, legyen ez maximum négy csapatonként.

Azt szoktam mondani erre a kérdésre, hogy ha nincs több pénz, akkor a külföldi játékosok minőségét kell emelni. Ezzel a korlátozással ez a cél is megvalósulhatna. A végcél az lenne, hogy legfeljebb három légióst játszassanak csapataink, mert a sportág érdeke ezt kívánja. Persze ha egy-két év múlva több csapatunk lesz, és pillanatnyi játékoshiány keletkezik a minőségi hazai hokisok között, akkor vissza lehet lépni addig, amíg meg nem oldódik a helyzet. Mert nem jó az sem, ha a fiatalok csak a jegyzőkönyvben szerepelnek, és közben a padon ülnek.

A csapatok létszámát tekintve jó lenne mihamarabb elmozdulni a tíz felé ismét. Az ideális az lenne, ha nem kellene még további országokból bevonni csapatokat a Mol Ligába, hanem a magyar nagyvárosok is bekapcsolódnának a küzdelmekbe. Ez azért fontos, mert a lokálpatriotizmus jól működik vidéken, több embert, több támogatót vonzhat a sportág. Székesfehérvár, Miskolc és Dunaújváros jó példa Debrcen számára ebből a szempontból is. Kívánatos és örömteli folyamat, hogy Debrecen és mellette még néhány feltörekvő vidéki utánpótlásbázis egyre inkább komoly ellenfele tud lenni a tradicionális csapatoknak."