A hokiban nincsenek változatlanul működő csapatszerkezetek, mint a labdarúgásban – mondta blogunknak Jarmo Tolvanen arról, miért variálja gyakran a sorokat. A Sapa Fehérvár AV19 edzője úgy érzi, az a legjobb, ha megtanulom és megértem a magyarok mentalitását. Tolvanen szerint csapata aligha nyerne meccset a svéd Elitserienben, de van játékosa, akit a legjobb ligákban játszó gárdákba is be tudna ajánlani.

– Ahhoz képest, amit Fehérvárra szerződésekor tervezett, hol tart most a Fehérvár?

– Nem volt határozott elképzelésem a szezon elején, mert a játékosokat és a ligát sem ismertem. Mára már kezdünk összerázódni. A játék képe mostanában közelít ahhoz, amit személy szerint jónak tartok, és ami az adott erejű és képességű játékosoknak testhez állónak mondható.

– Milyennek tartja a székesfehérvári körülményeket?

– Ez egy jégkorongváros. Ha megnyerjük a hokimeccseket, akkor senki sem foglalkozik azzal, hogy ki az edző és honnan jött, de más a helyzet, ha kikapunk.

– Elégedett a játékosok mentalitásával?

– Az emberek mentalitása olyan dolog, amit rövid időtávon nehéz kontrollálni vagy megváltoztatni. Minden országnak megvan a saját kultúrája, és ez a sport területére is igaz. A játékosok a különböző szituációkra úgy reagálnak, ahogyan a korábbi élethelyzetekben megtapasztalták, megszokták. A választható utak közül számomra az a legjobb, ha megtanulom és megértem a magyarok mentalitását.

– Melyik poszton tartja a legerősebbnek a csapatát, és hol lenne szükség komolyabb fejlődésre?

– Minden poszton látszanak a fejlődés jelei, de még sok dolog maradt, amiben előrébb kell lépnünk, és ez mindenkire igaz.

– A szezon során sok játékost cserélget a sorok között, mi ennek az oka?

– Két okot mondanék. Először is viszonylag magas a keret létszáma, azaz sok játékossal dolgozunk együtt, ami lehetőséget teremt arra, hogy ha mindenki egészséges, váltogassuk a srácokat. Másodszor pedig senkinek sincs zöld kártyája, ha valaki nem produkál az elvárt szinten, nem tud elbújni a sortársai mögé. Minden változtatás mögött az áll, hogy a sorokat még jobb munkára ösztönözzük ebben a versenyhelyzetben. Előrebocsátom, ez soha véget nem érő folyamat. A hokiban nincsenek változatlanul működő csapatszerkezetek, mint például a labdarúgásban.

– Milyen megfontolás alapján jelöli ki a mérkőzések előtt a kezdő kapust? Tommi Satosaarit vagy Hetényi Zoltánt tekinti első számú hálóőrnek?

– Nagyon szerencsések vagyunk, mert két nagyszerű kapusunk van. Az alapszakasz során nincs első számú kapus. Amint közeledünk a rájátszáshoz, kialakul, ki az, akire a nagyobb felelősséggel járó feladatokat tudjuk bízni. Az alapszakasz folyamán azonban számos különböző körülmény befolyásolhatja a kezdő kiválasztását.

– Számos országban dolgozott már, tehát össze tudja hasonlítani a különböző bajnokságok erejét. Hova helyezné az EBEL-t a rangsorban?

– Szinte teljesen lehetetlen ezeket a ligákat összehasonlítani. A legjobb játékosok nyilván a legerősebb bajnokságokban játszanak. Jelenleg úgy gondolom, az orosz, a svéd és a finn bajnokságok a legerősebbek, majd sorrendben a svájci, a cseh és a német liga után már az EBEL következik.

– Mit tudna elérni a mostani székesfehérvári csapat a svéd Elitserienben?

– A svéd elitliga a legerősebbek egyike Europában, így azon a véleményen vagyok, hogy nekünk nagyon-nagyon nehéz lenne akár csak egy mérkőzést is megnyernünk ott.

– Ha megkérnék, hogy javasoljon magyar játékost valamelyik skandináv topligába, tudna felelősségteljesen nevet vagy neveket említeni?

– Az biztos, hogy remek dolog lenne, ha néhány fiatal játékosunk eljutna oda, hogy Európa legjobb játékosaival gyakoroljon és meccseljen nap mint nap. Lenne jelöltem, ha ilyet kérnének tőlem, de ez nem egyszerű kérdés, mert ezzel a csapatot gyengítenénk, ennek pedig a főnököm nem feltétlenül örülne.

– Melyik hely tűnik az EBEL-ben reálisan elérhetőnek az alapszakasz végére?

– A szezon még csak a közepéhez közeledik, úgy vélem, akár optimistán, akár pesszimistán szemléljük a lehetséges kimeneteleket, minden megtörténhet. Célunk egyértelműen a rájátszásba jutás, és úgy látom, hogy ez reális forgatókönyv.

– Már csak egy lehetőség maradt új játékos igazolására. Gondolja, hogy szükség lehet még egy változtatásra?

– Nyitva kell hagynunk ezt az ajtót. A hokiban bármi megtörténhet, sérülések és hasonló problémák is jöhetnek még. Jelenleg nem látok okot erre.

– Követi a fiatal játékosok – Hegyi, Tóth A., Hajós, Hetényi P., Maklári, Bálizs és Flinta – fejlődését, akik idén nem fértek be az EBEL-csapatba?

– Amennyire a lehetőségeim engedik, igen. Sok elfoglaltságom mellett ritkán látom őket, de kapunk visszajelzést teljesítményükről. Néhányan közülük alkalmanként velünk edzenek, néhányan játszanak a juniorcsapatunkban is, és vannak, akik  a Mol Ligában is szerephez jutnak. Ez fontos, hisz a sok játékidő a legjobb fejlődési lehetőség fiataljaink számára.

Fotók: www.albavolanhockey.hu