Fontos, felejthetetlen meccs volt a Linz elleni, mindenképpen növeli az önbizalmamat is – nyilatkozta blogunknak a tegnap esti 6-5 után Mihály Árpád, aki 15 meccsen 17 pontnál tart. A Sapa Fehérvár AV19 légiósa szerint Jarmo Tolvanen vezetőedző sem nagyon jutott szóhoz a siker után. Mihály az esetleges magyar válogatottságáról is beszélt.

– Parádézott a Linz ellen a csapat. Mikor érezte először, hogy visszajöhetünk?

– A Linz a legjobb a ligában. Két harmad után nem volt biztató a helyzet. A fiatal sor gólja után éreztem, hogy van esély, benne volt az erő a csapatban.

– Mi hangzott el az öltözőben a harmadik harmad előtt?

– Nem kaptunk negatív megjegyzéseket az edzőktől. Azt  mondták, nincs vesztenivalónk, hajtson mindenki, és majd lesz valami.

– Eddig mi voltunk képesek 3-4 percen belül gólokat kapni, most mi voltunk azok, akik a liga egyik legjobb csapatát kiiktattuk. Minek volt köszönhető a fordulat?

– Eddig tényleg nagy gondunk volt, hogy kaptunk egy gólt, és rögtön jött még egy-kettő. Ez a dolog fejben dől el. Most az ellenfél szaladt bele a pszichikai csapdába. A negyedik sorunk gólja betett nekik lelkileg. Onnantól már ők stresszeltek.

– Adott gólpasszt, lőtt gólokat, köztük mindent eldöntő találatot, volt három büntetője. Bekerül a legemlékezetesebb Mihály Árpád-meccsek közé a tegnapi?

– Persze. Fontos, felejthetetlen meccs volt, mindenképpen növeli az önbizalmamat is.

– Hallani, hogy akkor kap prémiumot, ha meglesz a meccsenkénti egypontos átlaga.

– Ez így nem teljesen fedi a valóságot. Nincs prémiummeghatározás. A pontok és a teljesítmény alapján motiválnak, de nincs kikötve az egypontos kötelezettség.

– Döcögött az emberelőnyös játék, de a végén ebből is jöttek a gólok. Mi az a plusz, ami még hiányzik az öt a négy ellen eredményesebb végrehajtásához?

– Kezdünk belejönni. Agresszívabb lett a fellépésünk. Ladányi egyre jobban bulizik, lefogja utána a ránk rohanó embert. Egyre biztatóbb a speciális játék, de most is ez áll a gyakorlás központjában. Többet kell lőni, pontosabb passzokkal kell operálni.

– Hogyan tudná leírni a meccs utáni öltözői hangulatot?

– Ültem Palkovics Krisztián mellett, és nem tértünk magunkhoz. Bejött az edző, és azt mondta: "Fiúk, szóhoz sem tudok jutni, remek hozzáállás és klassz munka volt." Egy óráig ünnepeltünk, de jön a következő meccs, már arra kell készülnünk.

– Lesz valaha tagja a magyar válogatottnak?

– Nagyon szívesen lennék. Az, hogy ez mikor valósulhat meg, nem tőlem függ. Nem vagyok otthon az idevágó szabályozásban. Úgy tudom, a klub vezetősége és a szövetség munkatársai foglalkoznak a kérdéssel, talán ők többet tudnának mondani erről. Ha csak rajtam múlna, már a válogatott következő meccseén ott lennék.