Egy évvel ezelőtt bebizonyítottuk, tudunk támadni, most meg azt, hogy védekezésben is jók vagyunk. Ez az orosz örömnyilatkozatok vezérgondolata a világbajnoki címvédés után. A diadalt főként három személynek köszönik: Bikov kapitánynak, Kovalcsuk MVP-nek és Brizgalov kapusnak. A bajnokok azt mondják, ezek után meg kell nyerni az olimpiát is.

"Ideje újraértelmezni a tradíciókat, meg kell nyernünk minden tornát, amelyen elindulunk" – ragadta el a győzelmi mámor Ilja Kovalcsukot, akit a svájci vb legértékesebb játékosának választottak. Az Atlanta támadója kétségkívül kiemelkedően játszott, nemcsak pontjai révén tűnt ki a mezőnyből, de minden egyéb szempontból is. A kanadaiak elleni meccsen több mint harminc percet töltött a jégen, nála többet csak egyvalaki játszott, Shea Weber, az ellenfél legjobb védője, nyilván ő sem véletlenül.

"Lenyűgöző volt a hangulat a csapatban, mindent egy célnak vetettünk alá, mindenki győzni akart – magyarázta Kovalcsuk. – Már a döntő előtt biztosak voltunk benne, hogy nem veszíthetünk. Aztán a kanadaiak jöttek és jöttek, de nem éreztük bennük az erőt. A tavalyi vereség után azt mondták, nem volt szerencséjük. Most mit mondanak?"

"Ha egy éve még némelyek kételkedtek is bennünk, most bebizonyítottuk, hogy nagy bajnokok vagyunk – lelkendezett Vlagyiszlav Tretyak, az orosz jégkorongszövetség elnöke. – Kétszer egymás után világbajnokságot nyerni az edzők és a csapat érdeme. Tudom, hogy sokan bírálták Vjacseszlav Bikovot a keret összetétele miatt, de kiderült, hogy jó döntéseket hozott, tudta, kiket kell beválogatni. Ezért ő a szövetségi kapitányunk. Bikov ezen a vb-n nagy edzővé vált."

Maga Bikov rengeteg interjút adott rengeteg médiának, a Szport tv-csatornának pl. ilyeneket mondott: "Az orosz válogatottat a játékhoz való hozzáállása miatt az egész világ megszerette, ez is mutatja, hogy nem dolgoztunk hiába. Fiatal játékosaink már másodszor érezhették meg a győzelem ízét, ami csak jobbá és jobbá teszi őket. Úgy gondolom, emiatt is jók az esélyeink a jövőben. Kovalcsuk, Ovecskin, Malkin és a többi tehetség nemzedéke sokszor szerez még örömöt az orosz jégkorong híveinek. Ez sport, a vereség ellen senki sincs bebiztosítva, de mi most csak a győzelmekre gondolunk."

Sokan méltatták Ilja Brizgalov kapus teljesítményét is, aki a kanadaiak 38 lövéséből 37-et megfogott a döntőben. A phoenixinek nem volt könnyű dolga, a torna alatt gyakran bizonytalannak tűnt, a fehéroroszok elleni negyeddöntő második szünetében le is kell cserélni. A döntőben viszont ahogy ment előre a meccs, egyre szilárdabban állt a helyén.

Vlagyimir Miskin, a legendás kapus szerint jól jött az Anaheimmel Stanley-kupa győztes Brizgalov NHL-es tapasztalata. "A válogatott két utolsó meccsét Kanadával és az Egyesült Államokkal játszotta. Olyan hokisok ellen léptünk jégre, akik húzásait, stílusát Brizgalov jól ismerheti. Tudja, mit kell tenni ellenük. Vjacseszlav Bikov kapitány Brizgalovot állította az orosz kapuba, és döntésének helyessége tökéletesen beigazolódott."

A két Ilja – mármint Kovalcsuk és Brizgalov –, valamint a kapitány érdemeinek méltatása mellett kissé háttérbe szorul a győztes gól szerzőjének szerepe. Alekszandr Radulov, a Szalavat Julajev kissé szertelen támadója is nagy hokissá lett Bernben. Színt vitt a játékba, ment előre mindenáron, és bár összeszedett egy-két felesleges kiállítást is olykor, a győztes gólt mégiscsak ő lőtte be. Nem is akárhogyan.

"Nincs értelme bárkit is kiemelni. 25-en voltunk a keretben, plusz az edzők, a gyúrók, a felszerelésmenedzserek, az orvosok, az adminisztrátorok. Mindenki kivette a részét a győzelemből, mindenki megérdemelte az aranyérmet. Mindenki előtt megemelem a kalapomat" – szerénykedett első nyilatkozatai egyikében Radulov.

És máris sokan gondolnak a vancouveri olimpiára. "A kanadaiak itt is revánsról beszéltek, de nem jött össze nekik – mondta Kovalcsuk. – Most már féljenek tőlünk ők. Nyilvánvaló, hogy Vancouverben rengeteg jó játékosunk lesz. Van okunk abban bízni, hogy azon a tornán is sikerül ugyanolyan jól szerepelnünk, mint ezen a világbajnokságon."