Egészen nagy elődöntőt produkált a címvédő orosz és a döntőhöz ilyen közel nagyon régen nem járt amerikai válogatott. A kissé vegyes kerete miatt a torna előtt nem sokra tartott Egyesült Államok a finnek kiverése után megint megmutatta, hogy nem akármilyen teljesítményre képes, Dustin Brown vezérletével jó párszor zavarba hozta a helyzeteinek zömét túlkombináló Oroszországot. Amely végül három távoli lövéssel nyert.

Az első harmadban gyorsan belelendültek az oroszok, szokásuk szerint minden akciót mattig akartak vinni, ez egyszer sem sikerült, az utolsó passzba rendre belenyúltak a kiválóan védekező amerikaiak. Akik nem egy veszélyes kontrát is vezettek. A péntek esti svéd–cseh után öröm volt nézni, mennnyivel élvezetesebb az egyenlő létszám melletti játék, mint az emberelőnyös és -hátrányos szituációk gyakorlása élesben. Magyarra fordítva: a bírók tették, ami a dolguk, nem fújkáltak minden pillanatban, összesen egy kiállítást osztottak ki, azt is csak a 19. percben. Annak ellenére, hogy megint 0-0-nál jött az első szünet, és a kapura lövések aránya is csak 7-6 volt, jó hokit láthattunk.

A második menetben tovább fokozták a színvonalat a csapatok. Köszönhetően annak is, hogy egy bután eladott korongra lecsapott Dustin Brown – a torna legjobb amerikai játékosa –, átverte Brizgalovot, megszerezte a vezetést. Az oroszok jó néhány percig emésztették a történteket, akár még egyet kaphattak volna. Az egyenlítésre a 32. percig kellett várni, buli után Kovalcsuk elé pattant a korong, aki akkora lövést eresztett meg, hogy az amerikaiak csak akkor vették észre a pakkot, amikor kifelé jött a kapuból. A 71-es érdeme volt a második orosz találat is, egyedül kígyózott át a rá jellemző módon a teljes amerikai védelmen, lőtt, Frolov beleért, bement. A 36. percben Tyerescsenko ütőjét fogta meg egy amerikai – vagy nem fogta –, az orosz felborult, a bírók nem ítéltek semmit, az orosz mérges lett, ő kapott két percet színészkedésért. A büntetés már letelt, amikor Okposo kapott tökéletes passzt kapott Hainseytől, nem hibázott, negyven perc után 2-2-nél tartottunk, és éles harmadik húsz percre számítottunk.

Éles is lett. Ment mind a két csapat nagyon, rengeteg helyzet kerekedett itt is, ott is, amelyekből sokáig nem esett gól. Ahhoz, hogy újfent megszerezze valaki a vezetést, talán az amerikaiak jártak közelebb, kapuvasig legalábbis eljutottak. Az oroszoknál Kovalcsuk volt a legjobb, aki egyébként az első harmadban 9:52-t, a másodikban 7:40-et, a harmadikban 8:25-öt játszott, kis túlzással többet volt fent, mint lent. A bírók továbbra sem fújtak sűrűn, de az 57. perc közepén muszáj volt, T. J. Oshie kampóját nem lehetett tolerálni. Pedig már éppen utánanéztünk, mikor jutott el az Egyesült Államok utoljára a legjobb kettőig: 1960-ban, amikor először és utoljára megnyerte a világbajnokságot. Azóta csak három bronz jutott a tengerentúliaknak, egy 1962-ben, egy 1996-ban, egy meg 2004-ben. Már csak harmadik helyeik számát gyarapíthatják, mert a fent említett előny vége felé az agilis Alekszandr Radulov megküldte a kör széléről, Gorovikovon megpattant, bepattant. Robert Esche kapus 58:41-nél ment le, az amerikaiaknak meg is voltak a helyzeteik az egyenlítéshez – miközben az oroszok egyszer-másszor az üres kapura küldték a korongot, eredménytelenül –, az utolsó pillanatokban is volt lövésük, de hiába iparkodtak, maradt a 3-2.

Ezzel Oroszország egymás után másodszor döntős, tavaly meg is nyerte a tornát. A címvédés utoljára Kanadának sikerült, 2003 után 2004-ben is nyertek a tengerentúliak. Az, hogy ki lesz az oroszok ellenfele a vasárnap, este fél 11 körül dől el. Kanadának Svédországot kellene vernie, hogy megismétlődjön a tavalyi finálé. A svédek 2006-ban voltak döntősök utoljára, akkor Rigában övék lett a végső diadal is.