Pontosan annyira győzte le az Egyesült Államok Finnországot, amennyire Finnország az Egyesült Államokat egy évvel ezelőtt, kétszer. Az amerikaiaknak négy szenzációs percük volt a második harmad közepén, ezalatt hármat lőttek, ami elődöntőt ért.

Az első menetben jószerével csak két dolog derült ki. Az egyik, hogy az egész csarnok gyűlöli David Backest, az amerikaiak egyik legjobb csatárát, aki az utolsó középdöntős meccsen palánkra lökte a svájci Julian Sprungert. A hazaiak hokisa olyan csúnyán esett, hogy azonnal kórházba kellett szállítani, meg kellett műteni. Rövid ideig úgy tűnt, meg is bénulhat, de a legújabb hírek szerint minden rendben van vele, negyedik és ötödik nyakcsigolyáját stabilizálták, sérülése nem lesz maradandó, pályafutása sincs veszélyben. A másik, ami feltűnt, hogy a finnek erősebbek, de nem biztos, hogy sokra mennek vele. Támadtak ugyan, de nem elég színesen, emberelőnyeiket sem bírták kihasználni, így akárcsak délután, megint gól nélkül végződött az első harmad.

És megint gólesőt hozott a második. Az elsőt már az első percben bekotorta Niko Kapanen – a finn hat találattal az elsők közt van a vonatkozó listán –, majd támadásban maradtak a finnek, úgy tettek, mint akik nagyon gyorsan el akarnak dönteni mindent. Ehelyett azonban előbb Hyvönen szedett össze egy mindenestül fölösleges kiállítást, majd a butaságáról híres Jarkko Ruutu támadta bután Esche kapust. A már a padló közelében lévő amerikaiak feltámadtak, és gyönyörű figura végén egyenlített 5 a 3 ellen Dustin Brown. A finnek megint gyorsítani próbáltak, de eszetlenül. Ennek két tökéletes, létszámfölényes tengerentúli kontra lett a következménye. Az egyik akciót T. J. Oshie, a másikat Ryan Suter fejezte be, a finn kapitánynak időt kellett kérnie. Nagyjából megnyugodtak a kedélyek, de nem mondhatni, hogy a levegőben lógott a finn szépítés. Ehhez az kellett, hogy fejbe lőjék Esche kapust, a bíró ne fújjon, Hyvönen meg bevágja.

A harmadik húsz percben lelassultak a dolgok, legalábbis a másodikhoz képest. A finnek valamiért sokkal kevésbé meggyőzően támadtak, mint azelőtt, mentek, mentek, helyzeteknek sem voltak híján, csak sok volt a görcs, és ha muszáj volt, Esche védett. Az amerikai ellentámadások néha veszélyesebbnek tűntek, de gól ezekből sem született, 2-3. A végén a kapuslehozatal sem segített, az utóbbi évek finn érdekeltségű elődöntői-döntői után most a legjobb nyolc közt fejezték be az északiak.