A pálya közelében sem akartam maradni az osztrákok elleni mérkőzés után – mondta Ladányi Balázs, amikor azt kérdeztük, megnézte-e a finn–szlovákot. A csapat gyengén játszott, de van két napja, hogy összeszedje magát a dánok elleni csatára.

"Pénteken valami elromlott bennünk. Háromnegyed tizenkettőkor megbeszéléssel kezdődik a szervizprogram. Megyünk a garázsba, és fél kettőkor edzünk egyet – vázolta a szombati menetrendet blogunknak még délelőtt Ladányi Balázs. – Ausztria ellen ötvenperces rövidzárlatunk volt. Rosszul reagáltunk a nagy nyomásra, amit a szurkolók és a magunk által felállított normák jelentettek. Az első gólt nem mi szereztük, pedig volt esélyünk. Utána nagyon gyorsan egyenlíteni akartunk, és a túlzott győzni akarásban senki – velem az élen – nem tartotta be a taktikát, az egyéni játékot helyeztük előtérbe.

Biztosan szokatlan volt, hogy emberelőnyöket kaptunk az elején, négy mérkőzés alatt elszoktunk ettől. Még az első perceket jól is játszottuk meg, de aztán ez sem ment már. Pat Cortina látta, mi a helyzet, ha három napig játszunk, akkor sem lőttünk volna gólt, nem akart még ő is belénk rúgni. Gondolom, ezért is van szombaton a megbeszélés, és nem tartottuk meg már pénteken. Én is kétszer ütöttem helyzetben luftot, pedig nem szokott ilyen lenni. Az elsőnél nem tudom, mi történt, tökéletes helyzetben tökéletes passzt kaptam, erős sem volt, úgy jött a korong, ahogy kell. A másodiknál eltört a botom az eset előtt, csak nem vettem észre. Ahogy lekorcsolyáztam, csak lifegett a vége.

Sokat gondolkodtunk azóta azon, hogy mi történhetett. Tokaji Viktorral beszéltük is: már reggel éreztük mindketten, hogy nem megy úgy, mint szokott. Csak a hosszú évek alatt volt már sok ellenpélda. Például egyszer a norvégok ellen is úgy éreztem az öltözőben, hogy inkább aludnom kellene, mint játszanom, aztán a jégen nagyon jól mentek a dolgok. Abban bíztunk, hogy most is csak rosszat sejtünk. Sajnos nem.

Bízom benne, hogy az utolsó két meccsen azt a játékot fogjuk hozni, amit az elsőn és a harmadikon. Nem lesz egyszerű, de megpróbáljuk a lehetetlent. Meglátjuk, a többiek mit játszanak. Tudjuk, már nemcsak rajtunk múlik a bent maradás. Maradjunk annyiban, esélyünk nem sok van. De ha ki is esnénk, akkor is úgy kell búcsúzzunk, ahogy a legjobb meccseinken játszottunk. Nem mindegy, mit mutatunk a dánok és a németek ellen. Meg kell adnunk a közönségnek azt, amiért több mint ezer kilométert utaztak értünk."