A főcsoportelődöntők első mérkőzésén hazai siker született. A Chicago felálllt 0-3-ról, de az utolsó 73 másodpercben két gólt vágott a Vancouver, ezzel nála van az előny.

Története során harmadszor találkozik a playoffban a Vancouver a Chicagóval. A Canucks 1982-ben a konferenciadöntőben 4-1-re nyert, 1995-ben viszont az elődöntőben 4-0-ra kikapott. A párharc Vancouverben kezdődött, és a hazai csapat kezdett jobban, a második harmad 16. percében 3-0-ra is vezetett. A Chicagofelállt a padlóról, alig húsz perc alatt ledolgozta a hátrányt. El is fáradt a végére, Sami Salo 73 másodperccel a zárás előtt belőtte a győztes gólt, aztán Ryan Johnson az üres kapuba is betalált.

Végig jobb volt a Chicago a lövések tekintetében, de playoff eddigi legjobb kapusa, Roberto Luongo 28 lövést fogott. Luongo az első 18 lövésből egy gólt sem kapott, majd a harmadik harmadban 13-ból hármat is. A találkozó legjobbja a 34 éves finn Sami Salo lett, aki az idei playoffban már 2+3-nál jár, öt pontja sosem volt korábbi 7 rájátszásában. A Vancouverben Kyle Wellwood két gólpasszt adott, a Chicagóban Patrcik Kane 2 gólt lőtt. A Canucks hét emberelőnyös lehetőségéből csak egyet tudott kihasználni, rögtön a találkozó első gólja született így. A hazaiak – miután az első párharcból söpréssel jutottak tovább – nyolc nap után játszottak újra meccset. A G. M. Place 18 630 fős szurkolóserege olyan atmoszférát teremtett, ami átlendítette a Vancouvert a holtponton. Ez volt a Canucks sorrendben 258 meccse, amelyet telt ház előtt játszott.

Rájátszás, 12. játéknap

Vancouver Canucks-Chicago Blackhawks 5-3 (1-0, 2-0, 2-3)
Gólszerző: Demitra (emberelőnyből, Sundin, Wellwood), H. Sedin (D. Sedin, Bernier), Kesler (Wellwood, Edler), Salo (Bernier, Raymond), R. Johnson (az üres kapuba, Burrows), ill. Kane (Havlat, Keith), Kane (emberelőnyből, Seabrook, Versteeg), Bolland (Keith, Eager).
Kiállítások: 6 perc, ill. 14 perc.
Kapusok: Luongo 28/31, ill. Habibulin 22/26.