Nagyon kikaptunk Ausztriától, pedig az első harmad jelentős részében a mi akaratunk érvényesült. Az első gólt az utolsó percben kaptuk, a második harmad elején szintén egy percen belül beszedtünk még egyet. A mérkőzést abban a pillanatban elvesztettük.

A meccs közepes tempóban, szemünknek kedves játékkal kezdődött, de az első helyzeteket nem használtuk ki. A 12-14. perctől kezdve Ausztria átvette a játék irányítását, és egyre nagyobb fölénybe került. Werenkáék kezdeti óvatossága az első harmad utolsó percében szerzett góltól végképp tovatűnt, és a 21. perctől teljes erővel rohamozták Szuper kapuját. Támadásban pontatlanná váltunk, a kettős előnyöket sem tudtuk ziccerig játszani. Hátul képtelen hibákat vétettünk, olyanokat, amelyektől már elszoktattak minket kedvenceink.

A játék képe hamarosan sokkal nyomasztóbbá vált, mint a fehéroroszok elleni volt. Nagyjából akkora volt különbség a jégen, mint a szlovákokkal szemben, csakhogy ott az eredmény rendben volt, itt meg nagyon nem. A középső húsz percben hármat kaptunk, és még jó néhányhoz jártunk közel. Mivel Kochék nem vettek vissza 0-4 után sem, a harmadik harmad kérdésévé az vált, kiütésessé válik-e vereségünk, vagy kozmetikázni tudunk az eredményen. Meg az, hogy lövünk-e gólt. Nem lőttünk, a végén beszedtünk még két elkerülhető találatot, féltucat lett vége. Védekező játékunkra nincs mentség, hatvan lövést kapni egy mérkőzés alatt meghökkentő ebben a közegben.

Megállapítható: a szlovákok és a fehéroroszok után az osztrákok is főként első soruk hatékony támadójátékával vertek meg minket. A többi sor között nem volt nyomasztó különbség, de a sztárcsatárok mindenhol képesek a meccsek eldöntésére. Nálunk ilyen erők ezen a szinten nincsenek. Szapporóban is látszott, számunkra létfontosságú, hogy a vezetést meg tudjuk szerezni. Ezen a vb-n még egyszer sem sikerült. Pedig az elején úgy tűnt, tartanak tőlünk az osztrákok. Több lehetőségünk volt, többször nem volt szerencsénk. Persze ez nem magyarázat arra, ami majd ötven percen át történt. Akartunk, de nem ment. Minden vb-n van mélypont, ez az volt.

Tekintsünk előre. Két nap múlva a dánok sem lesznek könnyebb ellenfelek. Legyőzték a németeket, ezt ne könyveljük el azzal, hogy nekik nem számít az eredmény. Nem, a dánok ilyen jók. Ám az a jó ebben a játékban, hogy mindennap új meccs kezdődik. Ahogy az osztrák csapat sem verne minket tízből ötnél többször, a dánokat is elkaphatjuk. Bár esélyeink leromlottak, a továbbjutás kérdése még nem dőlt el.

A dánok ellen kiderül, eddig tartott-e a muníció és a lendület, vagy csak rossz napunk volt. De ne legyünk telhetetlenek. Négy mérkőzésből kettő hősiesre sikeredett. Ha a végére hatból három lenne az arány, az már nagyszerű lenne. Az esély minimális, de sok szempontból nem mindegy, mi történik a még hátralévő két fellépésünkön. Mást ne említsünk, harcolunk a 2014-es vb rendezési jogáért, a szavazás jövő pénteken lesz.

Ha fájó is leírni, válogatottunk játéka a világbajnokság negyedik mérkőzésén nem ütötte meg az A csoportos szintet. Pontatlanok, fegyelmezetlenek, lassúak voltunk. De hiba lenne a múltat elfeledni, az eddig elért sikereket a történtek minimálisan sem írják felül. A csoportmérkőzések után némileg csökkent szurkolótáborunk ismét megmutatta, a leglelkesebb a mezőnyben. Ez annak is köszönhető, hogy még mindig, még sokáig mi tartozunk köszönettel a Cortina-csapatnak.

Innen nézve kétféleképpen lehet értékelni az első négy mérkőzést. Mondhatni, két csoportmeccsünkön is csak a szerencsén múlott, hogy nem értünk el jobb eredményt. Kétszer is lehetőségünk volt kiharcolni a továbbjutást, közel álltunk a középdöntőhöz. Az is megállapítható, hogy permanensen a szerencse hiányára hivatkozunk a vébén, most is, négyből a harmadik mérkőzés után. Való igaz, ha az elején kihasználjuk a helyzeteinket, másképp alakul a mérkőzés. Ez azonban egyrészt nem magyarázat az utána történtekre, másrészt nem érdemes a pechre fogni a hibákat. Szapporóban mi voltunk élesebbek a japánoknál és az ukránoknál, megérdemeltük szerencsénket. Miért lenne ez most másképp? Csak most ellenfeleink a jobbak.

Összegezve: azért ez nem volt szép, ezt a válogatott játékosai is tudják. Ennél ők csak jobban tudnak jégkorongozni. És még mindig kétszer lesz alkalmuk boldogságot szerezni a magyar hoki híveinek. Dánia és Németország ellen. Ki kell használniuk a lehetőséget.