A kedd számunka legfontosabb mérkőzése – mármint a magyar–fehérorosz mellett – nem a két csoportrangadó volt, hanem a német–francia a B-ben. Ma sem a cseh–finnre és az amerikai–svédre fogunk figyelni elsősorban, hanem a dán–norvégra és az osztrák–lettre.

Az A csoport két utolsó csatájáról mindent elmondtunk már, nincs is mit ragozni, talán annyit érdemes újra és újra megjegyezni, hogy Magyarország tényleg igazán jó helyen van az A csoportban. Ezt a fehéroroszok is elismerik, sajtójuk roppant nehezen behúzott győzelemről ír, Glen Hanlon kapitány pedig azt hozza fel mentségül, hogy a magyarnál motiváltabb csapat ezen a világbajnokságon nincs. Ami a másik meccset illeti: a kanadai–szlovákon rettenetesen pörögtek a csapatok, kár, hogy nem lett szorosabb.

A B csoportban kis híján mind a két találkozón meglepetés született. Tudtuk, hogy lesznek nehéz mérkőzéseink, de nem gondoltuk, hogy már Svájc is kikészíthet bennünket, panaszolják az oroszok, akik szerint két Ilja mentette meg őket, miszerint Brizgalov, a kapus, illetve Kovalcsuk, a csatár. Kovalcsuk már 3 gólnál tart, ez hárommal több, mint ahol a tavalyi vb e szakaszában tartott, és eggyel több, mint amennyit 2008-ban összesen szerzett. Ralph Krueger svájciak kapitány a vereség ellenére elégedett, azt mondja, ilyen jól az orosz válogatott ellen svájciak még soha nem játszottak.

A német–francián meg borult minden. A világranglista-tizedik németek hiába ábrándoztak negyeddöntőről a torna előtt, hiába vettek el pontot a svájciaktól a második fordulóban, nem bírtak a mindenki által leírt franciákkal. Akik kulcsjátékosaik hiányában is véghezvitték a szinte lehetetlent: bent maradtak az A csoportban. Franciaországot már egy éve is a kiesők közé várta mindenki. Akkor a sokkal acélosabbnak gondolt olaszokkal harcoltak a bent maradásért az alsóházban, és kettőből kétszer nyertek, úgy, hogy ellenfelük mindkétszer többet ütött kapura, hasztalanul.

Ma tehát a C és a D csoportban fejeződnek be a küzdelmek. Esélyeket latolgatni a fentiek tükrében nincs értelme. Egyért lehet szurkolni: ha már a németeket megkaptuk, legalább az osztrákok ne tréfálják meg a svédverő letteket, mert akkor végképp bajban lennénk. Az, hogy a D-ből a dánok vagy a norvégok esnek be hozzánk, úgyszólván mindegy. Az egyik éppolyan veszélyes, mint a másik.

Természetesen Csehország és Finnország összecsapása is presztízsmeccs lesz a javából, a hajtás nem maradhat el, a cél a minél jobb pozíció kiharcolása a negyeddöntőkre. A Svédország–Egyesült Államok tétje még nagyobb. A skandinávoknak a lettektől elszenvedett vereség miatt azért lenne muszáj nyerniük, hogy véletlenül se maradjanak le a legjobb nyolcról, mert attól egy ország esne depresszióba, világszerte mindenütt – így nálunk is – előforduló számtalan hívükről már nem is beszélve.