Nem azt mondom, hogy 2010-ben csak a feljutás a cél, de azt igen, hogy a csapat képes lesz rá. Éremmel mindenképpen számolok, mondta blogunknak a svéd Färjestad BK-ban edződő Hári János, akit a minszki divízió 1-es U18-as világbajnokság legjobb csatárának választottak. A 16 éves fiatalember bízik benne, hogy két-három éven belül bemutatkozhat a magyar felnőttválogatottban, de tudja, hogy sokat kell még dolgoznia. Hári János úgy látta: a bronzérmes ifjúsági szelekció azért ért el ilyen jó eredményt, mert a csapaton belüli tehetséget csapatként használták ki.

– Milyen eredménnyel lett volna elégedett a világbajnokság előtt?

– Számomra a feljutás volt a cél, tudtam, hogy ez lehetséges. A bronzérem majdhogynem csalódást okozott nekem, és ezzel nem vagyok egyedül.

– Az igaz, hogy míg a december-januári U20-as tornán alig kapott jégidőt, addig Minszkben nem sok lehetősége volt pihenni?

– Igen, minden emberelőnyben és emberhátrányban fent voltam. Voltak cserék, amikor dupláztam előnyben. De hogy valakinek mennyi idő jut, azt a játéka alapján döntik el. Az U20-ban még nem kaptam meg a lehetőséget, hogy megmutassam, mit tudok.

– Melyik volt a legszínvonalasabb mérkőzésük Minszkben?

– Ezt szerintem mindenki meg tudja tippelni: egyértelműen a fehéroroszok elleni. Telt ház, hangzavar, szoros meccs egy alapjában véve jobb ellenféllel. De az az igazság, hogy a meccsen felnőttünk melléjük, semmivel sem voltak jobbak nálunk.

– Megértették egymást a sortársakkal a jégen és a cserék között a kispadon?

– Nagyon jó volt a kommunikáció. Én valamiért irányítok mindig. Ha valaki megnézi a DVD-ket, látja, a bulik előtt is ezt teszem. Ezenkívül Galló Illést jól ismerem, és vele jatszhattam. Mi még a szállodában is a meccsekről beszéltünk, meg arról, hogyan tudjuk jobban megoldani a kulönböző szituációkat. Előnyben a Hardi Richárd-féle sorban is fent voltam, de hátvédként. Jól megtaláltam a ritmust velük.

– A lengyelek elleni mérkőzést hol bukták el?

– A 4. gólnál, a 2. harmad első cseréjében. Ott lett vége. Az öltözőben nagyon elszánt volt a hangulat az első harmad után. Mindenki fel volt pörögve, hogy megfordítjuk a meccset, és ezek után nagyon lehangoló volt az a gól.

– Minek köszönhették elsősorban a kazahok elleni meggyőző sikert?

– Rajna Miklós csodálatosan védett, az elején ő mentett meg bennünket attól, hogy kapjunk két-három gólt. Aztán lőttünk kettőt, és így már rendben volt. De a legfontosabb az volt, hogy mindenki a csapatért, a közös célért küzdött, nem másért. Nem a pontlistáért, nem a megfigyelőkért, hanem a csapatért.

– Csapattá lettek?

– A játékosok közül senki sem beszélt arról, ki hol játszik. Mindenki mindent megtett a csapatért, ez volt a legjobb az egész vb alatt. A vezetői stáb is megtette a magáét. Az edzőktől kezdve a gyúróig, a felszerelésmenedzsertől a Géczi családig. A szervezés nagyon profi volt, nekünk tényleg csak a meccsekre kellett koncentrálnunk. Külön meg szeretnék köszönni mindent az edzőknek, mert nemcsak a maguk feje után mentek, próbáltak hallgatni a játékosokra is, érdekelte őket a véleményünk. Odafigyeltek arra, hogy a csapatban az összhang rendben legyen. A hangulat nagyon jó volt. Azért értünk el ilyen jó eredményt, mert a csapaton belüli tehetséget csapatként használtuk ki. És közben jól éreztük magunkat, élveztük azt, amit csinálunk.

– Mi az, amiben a magyar játékosoknak a legtöbbet kell még fejlődniük?

– A magyar jégkorong szerintem főként fizikailag van lemeradva. Ezt nem úgy kell érteni, hogy mindenkinek 100 kilós kigyúrt állatnak kell lennie. Svédországban úgy mondják, hokierősnek kell lenni. Edzettnek. Korcsolyázásban is van még mit gyorsulni, de ez megint jórészt az edzettségen múlik. Még egy dolog: merni kell önbizalommal játszani. Merni kell veszíteni. Mindenki nagy görcsben van mindig. Nem merik megcsinálni a cselt, ami szép és jó, ha sikerül, de ha nem jön be, rosszul néz ki, és lehet, hogy az ellenfél gólt szerez belőle. Ebben a dologban a svédek nagyon jók. Erre tanítják őket. Ha nem mersz veszíteni, soha nem nyersz. Meg azt kell még megértenie mindenkinek, hogy nemcsak az a lényeg, hány pontot szereztél, hanem az is, hány kapott gólnál vagy a jégen. Egy csapat nemcsak a pontkirályokra épül. Kell valaki, aki elvégzi a nehéz munkát a háttérben, azt, amiből utána a gólok lesznek. Ütközik, szerel, beáll a kapu elé, belefekszik a lövésbe. Kell a karakter, anélkül nem működik a csapat. De az biztos, hogy mindenki büszke lehet rá, hogy ilyen kevés magyar játékos között is milyen sokan ügyesek és tehetségesek.

– Hogyan ünnepelték a bronzérmüket?

– Megnéztük a fehéroroszok utolsó mérkőzését, kimentünk átvenni az érmeket. Később a szállodában töltöttük az estét egy kis énekléssel. De hozzá kell tenni: nem volt mindenki felhőtlenül boldog az 5 másodperc tudatában.

– Mire lehet képes ez a válogatott 2010-ben?

– A csapat nagy része jövőre is együtt lehet, ezért még nagyobb feljutási esélyt látok. Nem azt mondom, hogy csak a feljutás a cél, de azt igen, hogy képes lesz rá a válogatott. Éremmel mindenképpen számolok.

– Mikor mutatkozhat be a magyar felnőttválogatottban?

– Remélem, nem túl sokára. Komolyra fordítva: még senki nem látott engem úgy játszani, ahogyan igazán tudok, egy iramosabb meccsen, amikor kevesebb ideje van az embernek. A divízió 1-es világbajnokság résztvevői nem érik el a legjobb svéd csapatok színvonalát, kivéve a fehéroroszokat. Őket leszámítva a Färjestaddal mindenkinek 5-8 gólt lőnénk. Abban bízom, reálisan 2-3 éven belül debütálhatok. Először persze Pat Cortinának kellene látnia engem. Azt csak ő tudja majd megmondani, mennyit kell még dolgoznom, hogy elérjem a felnőttválogatott szintjét.

A magyar válogatott mérkőzései:

április 6.: Magyarország–Fehéroroszország 4-5
április 7.: Magyarország–Litvánia 4-3
április 9. Magyarország–Lengyelország 0-9
április 11.: Magyarország–Kazahsztán 6-1
április 12.: Magyarország–Ukrajna 5-0