Jelentős meglepetésre harmadik helyen zárt Minszkben a divízió 1-ben újonc magyar ifjúsági válogatott. Öt másodpercre voltak a fiatalok az A csoportba jutástól. Ancsin László, a csapat szakmai vezetője nap mint nap kifejtette álláspontját nálunk. Most Marton Tibor, a csapat másodedzője foglalja össze, ő hogyan látta az egészet. 

A világbajnokság előtti felkészülésünk nem sikerült a legtökéletesebbre. Csapatunk gerince decemberig a juniorválogatott rendelkezésére állt, persze ezt már augusztusban megbeszéltük. Így a szokásos négy nemzet tornán a Románia és a Lengyelország elleni mérkőzésre nem az általunk legerősebbnek tartott kerettel álltunk ki. Ezek a mérkőzések a számszerű eredmények és az idei vb-csapat építése szempontjából nem sikerültek túl jól. Ezt követően sajnos a tavaszi szlovén torna is elmaradt. Az ifibajnokságban szereplők csak 18-24 mérkőzést játszottak, pedig szerintem ebben a korcsoportban mindenképpen az 50 feletti meccsszám lenne az elégséges. Például volt olyan, hogy a Dunaffer közel 2 hónapig nem játszott bajnoki mérkozést.

Világbajnoki ellenfeleinkről kevés információval rendelkeztük. Próbáltuk feltérképezni őket. Tudtuk, hogy a lengyeleknek erős csapatuk lesz. Ők kiemelten foglalkoznak a fiatalokkal. A keretből nyolc játékos Mariusz Kieca edző keze alatt sportiskolaszerűen, egész évben együtt készül Sosnowiecben. A beloruszokról gondoltuk, hogy bombaerősek, tavaly ugyan kiestek az A csoportból, de idén egy füsseni tornán Szlovákiát is megverték. Litvánia tavaly harmadik lett a divízió 1-ben, ez igen jó ajánlólevélnek tűnt. Csapatuk gerince, 14 játékos együtt az SC Poseidonasban játszik, ott is szövetségi kapitányuk, Rimantas Sidaravicius irányításával, aki egy finnországi edzőtovábbképzésen csoport- és szobatársam volt. Ukrajna is rendre a D1-ben szerepelt, ők Romániával játszottak egy felkészülési mérkőzést, ahol 6-1-re győztek. Erről a mérkőzésről Antal Előd barátomtól kaptam infókat. Kazahsztánról sajnos semmilyen információval nem rendelkeztünk.

Tudtuk, hogy vannak jó játékosaink. Ám komoly kihívás elé állított minket, hogy ezeket a srácokat csapattá formáljuk, és megértessük velük, hogy a címer, amit a mezük elején viselnek, fontosabb, mint a név, amit a hátukon. A fehéroroszok elleni meccs nagy ünnepséggel kezdődött, telt ház és iszonyú hangulat fogadott minket. A mérkőzés előtt kezet rázhattunk René Fasel IIHF-elnökkel, aki sok sikert kívánt nekünk. Egyébként az összecsapást is megtekintette, azt gondolom, Magyarország ismét jó benyomást tett rá. Kicsit félénken kezdtünk, talán mert ezek a srácok soha nem játszottak még több ezer ember előtt. Négy sorral mentünk, pörögtünk, aztán a 13. percre Hardi Ricsi második gólja elnémította a közönséget. Ettől kezdve nagy erőt mutattunk, keményen, fegyelmezetten védekeztünk, és a támadásaink mindig életveszélyesek voltak. Amikor a vége előtt Hári János beütötte a negyedik gólt, már reméltük, meglesz a meccs. Sajnos a buli után egyből kiállították Hardit, aztán Kisst is. A hazaiak a kapust is lehozták, hat a három ellen nem volt esélyünk, egyenlítettek. A hosszabbítás teljesen kiegyenlített volt, 3-3 kapura lövéssel, a végén büntetőkkel vesztettünk. Akkor még a további lépésekre gondoltunk, nem arra, hogy mennyire fog fájni a végén ez az öt másodperc.

Litvánia ellen erőt tudtunk meríteni az előző mérkőzésből, 4-3 ra nyertünk. A játék képe alapján több góllal is győzhettünk volna, végig a mi akaratunk érvényesült. Úgy éreztük, ezzel a győzelemmel a minimális célunkat elértük. Ez mentálisan jót tett a társaságnak, még ha a lengyelek ellen nem is látszott meg. Egy szünnap után következett a Lengyelország elleni mérkőzés. Talán rosszkor jött a pihenő, talán túlzottan megnyugodtunk. Nincs mit szépíteni, pocsékul játszottunk. De ne felejtsük, 15-18 éves srácokról beszélünk, akik teljesítménye még inkább ingadozik, mint a felnőtteké. 38 perc kiállítást szedtünk össze, 36 lövésünkből egyik sem talált. Vagyis kettő igen, de azokat nem ítélték gólnak a játékvezetők. Este átbeszéltük a dolgot, volt egy kis fejmosás. Hangsúlyoztuk a srácoknak, hogy ha a következő két meccsen jól játszunk, akkor mondhatjuk, hogy nem volt szerencsénk, rossz volt a játékvezetés, hogy megbotlottunk. Éreztük rajtuk, hogy elszántak lettek, megértették ezt. Megfogadtuk közösen, mindenképpen érmet viszünk haza Minszkből.

A Kazahsztán elleni mérkőzésen aztán ismét megmutattuk, kik is vagyunk valójában. Hátul jól zártunk, kapusunk, védőink a helyükön voltak, fegyelmezetten dolgoztak, a támadásaink mindig veszélyesek voltak. Nemes Benjámin klasszikus mesterhármasa önmagáért beszél. Talán ezen a napon voltunk a legelégedettebbek a fiúkkal, mert egytől egyig mindent kiadtak magukból. A zárónapon az Ukrajna elleni találkozó nehezen indult, sok volt a kiállítás, az ukránok pedig nagyon fegyelmezettek voltak a védekezés terén: passzívak voltak és szorosan zártak. De a második harmadtól kezdve már nem tudtak minket tartani. 47-et lőttünk Ukrajna kapujára, ez is nagy szó.

Büszkék vagyunk a srácokra, ők is büszkék lehetnek a saját teljesítményükre. Csapattá értek a pályán és azon kívül is. A szakmai stáb nevében köszönjük a szülők, a klubok, a klubedzők munkáját. Köszönet illeti azoknak a srácoknak a munkáját is, akik a válogatott bő keretét alkották, de Minszkben nem lehettek velünk. A Nupi és a Géczi család, Kukhely Lajos felszerelésmenedzser, Sarkadi Csaba masszőr, Uzlov Vladimir orvos segítségét, és az MJSZ támogatását. De fontos megérteni, ez egy állomás, igaz, igen fontos állomás volt, és tovább kell dolgoznunk, ha lehet, még keményebben.

Végezetül álljon itt egy mondat, amit mindig kiraktam az öltözőnk falára még a felkészülés alatt, és amit, remélem, minden fiatal hokis megért. "Mindig mondom a fiataloknak, hogy néha bizony túl kell menni azon a bizonyos határon, ahhoz, hogy valaki férfivá váljon a sportban, ahhoz ki kell préselnie magából a maximumot, meg talán egy picit annál többet is. Tekerni még hármat a biciklin, korizni még harminc métert." Ancsin László kollégámmal együtt a világbajnoki sikerünket a csapat nevében Ocskay Gábornak ajánljuk, aki azon a napon távozott, amikor mi a közvetlen vb-felkészülést megkezdtük.

(Fotók: Julija Romanyuk)

A magyar válogatott mérkőzései:

április 6.: Magyarország–Fehéroroszország 4-5
április 7.: Magyarország–Litvánia 4-3
április 9. Magyarország–Lengyelország 0-9
április 11.: Magyarország–Kazahsztán 6-1
április 12.: Magyarország–Ukrajna 5-0