Alig egy éve alakult csapat játszott a Steaua Bucurestivel a román kupa döntőjében, és az 50. percig esélye volt a kupagyőzelemre. Az idáig vezető úton először az SC, majd a HC Csíkszeredát ütötték el. Miklós Ervinnel, a Sport Club Municipal Fenestela 68 Brasov jégkorongszakosztály-elnökével beszélgettünk, és elemzünk is.

"2007 júliusában alapítottuk a csapatot, közösen a várossal. Az SCM (Sport Club Municipal, városi sportklub) jelöli a régi csapatot, a Fenestela 68 pedig egy cég, amelynek az ügyvezetője és a résztulajdonosa vagyok, de egyben egy akkor is már meglévő jégkorongcsapat neve is volt. Fontos tudni, hogy korábban létezett Brassóban a hoki, 1924-ben az első román bajnokcsapat is brassói volt. De az utóbbi 15 évben nem volt itt felnőttcsapat, noha az utánpótlás-nevelés nem halt meg teljesen.

Brassó polgármestere, George Scripcaru egy-két éve úgy döntött, épít egy modern jégcsarnokot. A város hatmillió eurós beruházásaként 2009 szeptemberére, de legkésőbb az év végére elkészül a kétezer fős létesítmény. A polgármester azt szerette volna, ha addigra lenne a városnak első osztályú felnőttcsapata. Ezért felvette a kapcsolatot Tánczos Barnával és velem, mert tudta, hogy van kapcsolatunk az erdélyi jégkorongélettel, Felcsíkban mozogtunk a hokisberkekben. Nyugodtan kijelenthetjük, Scripcaru úrnak köszönhető, hogy van és lesz hoki Brassóban.

Egyikünk sem volt nagy játékos, de imádjuk ezt a sportágat. Megtetszett az ötlet, éreztünk erőt magunkban. Összegyűjtöttük a Csíkban és Gyergyóban nem foglalkoztatott játékosokat, fiatalokat raktunk melléjük, és 2007 nyarán beneveztünk a román bajnokságba. Az volt az első, de valójában a nulladik évünk. A nyolccsapatos mezőnyben az ötödik helyen végeztünk, 8 ponttal maradtunk le a Progym mögött.

Ezt követően azt terveztük, hogy elindulunk a Mol Ligában. Fogalmazzunk úgy, onnan véletlenül kimaradtunk, de nem akartunk ezen vitatkozni, maradtunk a román bajnokságban. Időközben klubunk alelnöke, Tánczos Barna a román jégkorong-szövetség elnöke lett, jómagam pedig vezetőségi tag vagyok ugyanott. (A párosnak meghatározó szerepe volt abban, hogy a romániai Sportklub televízió többtucatnyi hokimeccset közvetít élőben – F. K.).

Komoly tervekkel vágtunk bele első igazi szezonunkba. ("Úgy érzem, az ötödik helynél többre lesz képes a csapatunk, éppen ezért a rájátszásba kerülést tűztük ki célul" – nyilatkozta Miklós Ervin a Hargita Népének augusztusban, miután megszerezték Kavulic játékjogát is.) A négy közé kerülést tűztük ki célnak, és nemcsak a bajnokságban, hanem a kupában is. A román kupában végül másodikok lettünk. A bajnokságban eddig ugyanannyi pontot gyűjtöttünk, mint a Progym, velük harcolunk a negyedik helyért. Január hatodikán lesz velük a sorsdöntő találkozónk, aki ott nyer, szinte biztosan negyedik lesz az alapszakaszban. Nagyon készülünk.

Nem igaz, amit híresztelnek rólunk. Nem úgy indultunk el tavaly a bajnokságban, hogy minden erdélyi csapat adott nekünk egysornyi játékost. Az igazság az, hogy ugyan jelenleg is van néhány HC-s kölcsönjátákosunk, de a többiek azok, akiket az SC-től, a HC-tól vagy a Progymtól kiraktak. Mi összeszedtük őket, hoztunk hozzájuk 5+1 légióst, és csapatot formáltunk belőlük.

A csapat otthona jelenleg Csíkszereda, a játékosok ott edzenek, ott élnek. Be kell valljam, légiósaink még az életben nem jártak Brassóban, semmi közük nincs a városhoz, mert itt most még nincs nagy jeges élet. A polgármester koncepciója révén viszont amint felépül az új csarnok, erős első osztályú csapata lesz a városnak.

A csapat fő támogatói a Fenestela 68 és a Victoria Group cégek. Ez utóbbi építőipari és autókereskedelmi vállalkozás, részéről személy szerint Böröczky Gábor úr állt a csapat mellé, aki még Székesfehérváron szerette meg a játékot. Jönnek a szponzorok is. Az első szerződést a Steaua első legyőzésekor írtam alá. Az idei költségvetés 200-250 ezer euró, ami a jó szereplés miatti prémiumok miatt egy kicsit még emelkedni is fog."

A brassói csapat célja egyértelmű és határozott: jövőre a Mol Ligában akar indulni. "Ehhez még sok pénz is kell. Ahhoz, hogy versenyképesek legyünk, és hogy szakmailag indokolt legyen a kaland, legalább 500 ezer euróra lenne szükségünk. A dolgok jól haladnak, több szponzorunk is jelezte, támogat bennünket, ha a csapat a Mol Ligában indul. Mivel páros számú csapat lenne az ideális, még egyet valahonnan be kellene vonni. Romániában nem lesz több versenyképes gárda, az biztos. Két kézenfekvő megoldás látszik, de hangsúlyozom, ezek még csak ötletek: vagy egy harmadik országból hívunk egy erős csapatot, hogy táguljon a liga nemzetközi karaktere, vagy a magyar szövetség indít egy U20-as válogatottat."

A sikeres kupaszereplésről Miklós Ervin elmondta: "Rajtunk kívül senki nem hitte, hogy a döntőbe juthatunk, vagy hogy egyáltalán a négy közé kerülünk. Mi úgy álltunk neki, hogy sikerülni fog. Tudtuk, olyan lehetőség előtt állunk, amiről még az unokáinknak is mesélni fogunk. A legérdekesebb a HC elleni elődöntő volt. Nem titok, hogy nagyon jó a viszonyunk Kurkó Jánosékkal. A lelátó közepén sok olyan ember állt, aki mindkét csapatot szereti. Ők minden gólnál örültek."

Lássuk, kik váltották valóra a klubvezetés álmait. A Brassó kapujában az angol másodosztályból érkezett Slavomir Sojak áll. Neki is komoly része van abban, hogy a román bajnokságban a Brassónak sokkal jobb a gólkülönbsége, mint a Progymnak. A játékoskeretben öt idegenlégiós mezőnyjátékos maradt, akik kivétel nélkül húzóemberei a gárdának. A cseh védö, Tomas Kramny a HC Csíkszeredából érkezett, honfitársa, a csatár Ondrej Kavulic az SC-ből, mindkettejüket jól ismerhették a vezetők az előző szezonból. A csapat legeredményesebb játékosa a szintén cseh Jiri Hubácek. Az ő pályafutása igen tiszteletre méltó: a cseh extraliga mellett játszott a HC Brianconban is egy szezont, majd az Ázsiai Ligában a kínai Hosa Ice Hockey Team egyetlen versenyképes sorának legnagyobb ásza volt, egy erős bajnokság roppant gyenge csapatában ért el meccsenként több mint másfél pontot. Brassóba a svájci másodosztályból érkezett, ahol szintén egy pontot termelt meccsenként. Két fiatal szlovák védő, Richard Filip és Marko Filip erősíti még a védelmet, mindketten a francia Montpellier-ből érkeztek.

A légiósok mellett rutinos öregek és bizonyítási vágytól hajtott fiatalok alkotják csapatot, akik nem kellettek, vagy nem akartak játszani a gyergyói, csíki csapatokban. Közöttük többen a válogatottban is megfordultak, mint például Kertész Zoltán vagy Gergely Attila. Tankó Attila, aki Hubácek és Kavulic társaként számos gólt lőtt az utóbbi időben, két éve még a Sportklub csapatának tagjaként a magyar bajnokságra is nevezett keret tagja volt, de alig látott jeget. Ugyanez mondható el Péter Szabolcsról is. Simon Rudolf is többszörös junior- és felnőtt válogatott, korábban SC-játékos, Kovács László, aki az edzői teendők egy részét is ellátja, szintén a Sportklubban játszott, állandó korosztályos válogatott volt. Az edzői munkában együtt tevékenykedik vele ifj. Antal Előd, aki szintén SC-nevelés, de évekig Miskolcon hokizott.

A korábbi, szintén többszörös korosztályos válogatott Rusz Sánta Gábor, Gál Csaba, Keresztes Ödön és Ambrus Zoltán a gyergyóiaktól érkezett a csapatba. Figyelemre méltó az immár 43. életévét taposó Nagy Attila pályafutása is: számtalan válogatottság mellett a 90-es évek eleji stabil B csoportos időkben tudott a román bajnokság elismerten legjobb játékosai közé tartozni. Velük összességében több száz román válogatottság és több ezer román bajnoki mérkőzés tapasztalata lép a jégre mérkőzésenként.

A keret harmadik csoportjába azok a fiatal játékosok tartoznak, akiknek nem jutott hely és játékalkalom a többi csapatban. Veress István, Szőcs Botond, Imre Tamás, Kopacz Zsolt, Szabó Hunor mind ifjúsági és junior válogatottak voltak, és tagjai a HC Csíkszereda 2007-2008-as szezonban a magyar bajnokságba nevezett keretének. A magyar bajnokikon csak Szőcs lépett néha jégre, a többieknek esélyük sem volt a tucatnyi légiós, majd az új szezonban a hazai válogatott igazolások mögött. Bennük nyilván ugyancsak dolgozhat a bizonyítási vágy. A HC-ban játszott korábban Deák Gellért is.

Miklós Ervin a döntő másnapján értékelte a látottakat. "Remekül küzdött csapatunk, volt gerincünk, 0-3 után felálltunk, 2-3-nál rengeteg helyzetet kihagytunk. A negyedik Steaua-gól eldöntötte a meccset. Elégedettek vagyunk a román kupában elért második helyezéssel. Vasárnap éjszaka nagy bulit csaptunk. Őszintén mondom, még örülök is, hogy nem nyertük meg a kupát, mert nem rövid távra tervezünk, és így nem dőlnek hátra elégedetten játékosaink."