Maximálisan elégedett vagyok a csapattal – nyilatkozta Pék György szövetségi edző a magyar–norvég után. – Sajnos ez így működik: meccsről meccsre jobbak lettünk, de a végére minden mindegy volt. A norvég válogatott nem véletlenül lett bronzérmes a csoportunkban, büszkék lehetnek a srácok, hogy pontot szereztünk ellenük. Pedig az ellenfél számára volt igazán tétje a napnak: az éremszerzés.

"Játékosaim bravúrosan mentek, végig vezető pozícióban voltunk. Sajnos két perccel a vége előtt Bálizs olyan gólt kapott, amilyet az előkészítő korosztály tartalékkapusa sem. A palánk mellől keresztbe akarta lőni a korongot az egyik norvég fiú. Ez lecsúszott, és a korong gurításnak is erősen nevezhető sebességgel a kapunkba jutott. Nem tudjuk, mire figyelt a kapusunk. A büntetőlövésekből egyet sem lőttünk be, ők kettőt. Egy ponttal zártuk a vébét, kiestünk.

Látszott, ha jó felkészülés után jön ki ez a garnitúra, jó eséllyel bent maradhatott volna. Jövőre megint feljuthatunk, de hogy tartósan itt tudjunk maradni, komoly műveleteket kell végrehajtani odahaza. Itt már nincs gyenge csapat, a magassági és a testsúlyhátrányunk pedig tetemes.

Ahogy ígértem, az utolsó mérkőzésen végig négy sorral játszottunk, összeraktam az ifiválogatottakat, hogy Ancsin László munkáját segítsem, a tapasztalataimat átadom neki. Azt gondolom a látottak alapján is, hogy az U18-ban megragadhatunk a divízió 1-ben, jók voltak ifikorú hokisaink.

Két kapusunk az egész tornán mutatott teljesítménye is jelzi, ebben a korban csak folyamatos játéklehetőség mellett tudnak a játékosok fejlődni. Természetesen ez nemcsak erre a posztra vonatkozik, de minden meccsen kaptunk egy-egy limonádégólt, és mindig döntő szituációban. Ez megengedhetetlen. De nem fognék rájuk semmit, hiszen a védőket bíráltam már elégszer. Elöl sem volt minden a legnagyobb rendben, a norvégok ellen például kettős előnyt hagytunk kihasználatlanul a harmadik harmadban."