Jánosi Csaba, a Ferencvárosi TC csatára az elmúlt hetekben számolatlanul szerezte a pontokat. Kemény munkával a legeredményesebb magyarországi játékossá küzdötte fel magát, megelőzte az újpesti Berta, Borbás duót. Ezért most bemutatjuk őt.

27 mérkőzésen 26 gólt lőtt, 17 gólpasszt adott, tehát 43 pontot gyűjtött. Ezzel a nyolcadik helyen áll a liga kanadai táblázatán, és ő a Mol Liga negyedik legeredményesebb góllövője. Csak Patrik Wallenberg (SC Csíkszereda, 38 gól), Ladislav Sikorcin (UTE, 28) és Mihály Árpád (HC Csíkszereda, 27) előzi meg.

Jánosi Csabával az SC Csíkszereda elleni mérkőzés előtt beszélgettünk. Nagyon érdekes, hogy ősfradistának tartják, pedig csak 18 éves korában került a zöld-fehérekhez. Ráadásul előtte a nagy ellenfélnél, az UTE-nál hokizott. "Hétéves koromban kezdtem jégkorongozni. Mai csapattársam édesapja, Gergely Ákos vitt le az akkor megszűnőfélben lévő KSI-be, amit azután egy ideig Népstadion Szabadidő Egyesületnek neveztek. A városligeti műjégpályán találkoztunk, megkérdezte, nem lenne-e kedvem hokizni. Igent mondtam."

A fiatalember jó néhány szezont itt töltött, majd 13 éves korában Újpestre igazolt. "A családom ősidők óta Fradi-drukkerekből áll, édesapámmal az élen. Amikor az NSZE megszűnt, a Fradiba akart vinni, de nekem valamiért az UTE volt szimpatikusabb, így oda kerültem. Sokat köszönhetek a lila-fehér csapatnak, 16 éves koromban ott lettem felnőtt játékos."

De ha már a címeinél tartunk: 1999-ben a legjobb junior játékosa, 2000-ben a szezon legjobb újonca díjat kapta. Végigjárta a korosztályos válogatottakat, majd 18 évesen, első ferencvárosi szezonjában ("ha jól emlékszem, rögtön a mély vízbe dobtak, Pindák Lászlóval és Dobos Tamással kerültem egy sorba, később aztán játszottam együtt Oreskinnel is") Szeles Dezső szövetségi kapitány beválogatta a felnőtt nemzeti csapatba. Ezt követően Kercsó Árpádnál is rendszeresen szóhoz jutott. A mai napig 41-szer szerepelt a legjobbak között. A világbajnoki sikerről lemaradt, pedig egy évvel korábban, a szlovéniai vb-n még ott volt Cortina mester keretében, állandónak nevezhető sortársával, Hoffmann Attilával együtt. Azóta mindketten kikerültek, bár a novemberi selejtező előtt kihirdetett 38-as keretnek tagjai voltak.

Tíz év alatt egyszer szakította meg FTC-tagságát, ekkor pályafutása egyetlen magyar bajnoki címét ünnepelhette a Dunaferrben, 2002-ben. A Ferencvárossal csak ezüstéremig jutott az ezredforduló évében.

"2006/07-ben nagyon jól ment a játék a Fradiban is és a válogatottban is. A tavalyi szezonom nem volt jó, igazából nem élveztem a jégkorongozást. Keveset nyertünk. Én igazából azért játszom, mert élvezem a játékot. Az idén sok mérkőzést nyerünk, jó a hangulat a csapatnál, az erősebb ellenfeleket is meg tudjuk verni. Ezzel együtt idén sem számítok a válogatott behívójára. Hogy pontosabb legyek, nem igazán számítok rá. Természetesen, ha megérkezik, szívesen megyek. Abban a társaságban már edzeni is öröm. Legyünk őszinték: mindenkinek az az álma, azért csinálja, hogy egyszer válogatott legyen. De úgy gondolom, elsősorban a légiósok és az EBEL-játékosok kapnak helyet a csapatban, néhány starsos vb-játékossal kiegészülve. Csak a magyar bajnokságban játszva nehezebb bekerülni. Fizikailag teljesen rendben vagyok. A kevesebb tréning ellenére mondom ezt, mert meccseken belül nagyon sokat vagyunk jégen."

Az egyik legilletékesebbet, Énekes Lajos edzőt megkértük, mondja el, jól ítéli-e meg cikkünk főszereplője a válogatottsággal kapcsolatos helyzetet. "Jánosi Csaba játékosmúltja, a válogatottban mutatott teljesítménye bennem is és Pat Cortinában is pozitív élményeket hagyott. Viszont szereplését és jégkorong-pályafutását nagyban meghatározza, hogy számára a munka az elsődleges, amit tiszteletben tartunk. Nem felejtettük el, legutóbb a hollandiai négyes tornára utazó csapatba hívtuk. Igaz, akkor azért, mert az egyik eredeti kerettag sérülés miatt nem tudott játszani. Mindez két nappal az utazás előtt történt, és munkahelyi elfoglaltságai miatt már nem tudta vállalni a túrát. Azt is el kell mondjam, a felnőtt válogatottnál az a cél jelenleg, hogy az újonnan beépülő csapattagok fiatalok legyenek, hosszú távon számíthassunk rájuk. Nyilván nem öreg egy 28 éves játékos, de emiatt kicsit hátrányban van."

Az FTC hokisai kapcsán mindig előkerül az amatőr státus. Megkérdeztük Jánosit, mit jelent az ő amatőrsége. "Igazából annyit, hogy munka mellett járunk edzésre és mérkőzésre, és csak napi egyet edzünk. Természetesen jelentkezik a fizetésben is, csak költségtérítést kapunk a csapatnál. A kisebb edzésszám miatt a taktikai lemaradást nem tudjuk behozni. Sajnos az edzésekről mindig hiányoznak játékosok, akik aktuálisan nem tudják megoldani a munka és a sport egyeztetését. Ebben a szezonban legalább a felszerelésünket biztosítja a klub. Nem mindenkinek jut mindenből a legjobb, de a helyzet javult."

A csatárnak egyenes kérdést szegeztünk: nyáron hány csapat kereste meg? "Két helyről érdeklődtek irántam, de már csak egy egyikőjükkel tárgyaltam. Nem is nagyon keresnek, mert tudják, hogy a mostani egzisztenciámat nehezen adnám fel." És hogy mi is ez az egzisztenicia, amit egy még mindig fiatal csatár nem szívesen adna fel? "A Deák téri evangélikus gimáziumban vagyok tornatanár. Nagyon jó a hely, nagyon szeretek ott dolgozni. És hát ott megkapom a fizetésemet időben. A hokiban eltöltött idő alatt megtanultam, bármikor bárhol beüthet a csőd. Persze nem szívesen adnám föl." És mi lenne az a pillanat, amikor elgondolkodna egy másik klub ajánlatán? "Nagyon nehéz kérdés ez. Anyagilag például extrát kellene nyújtania az új szerződésnek."

Saját diákjait nem fertőzte még meg a jégkoronggal? "Onnan nem tudok idehozni gyermekeket. Nem tudom, miért van ez, de a mi sulinkban jellemzően az evezősök vannak többségben. Amúgy is, egyelőre befejeztem az edzői munkát az utánpótlásban, már nem dolgozom a Fradi hokiakadémiáján. Jött Oreskin, vannak mások is, akik foglalkoznak az utánpótlással. Nekem egyelőre jobb így, többet tudok pihenni. Pályafutásom végeztével mindenképpen szeretnék edzőként dolgozni. Szeretném végigjárni a ranglétrát. Szerintem az úgy jó, ha pár évet lehúzok a kicsik között. Már csak azért is, mert nem tartanám egészségesnek, ha jó néhány volt játékostársam dolgozna a kezem alatt. A papírjaim megvannak ehhez a szakmához, A licences edző vagyok, elvégeztem a TF négyéves szakedzőképzését."

Mitől megy idén ilyen jól neki? Mit vár a bajnoki szezontól? "Az egész csapatnak jobban megy. Hazai pályán jók vagyunk, idegenben gyengébbek. A Mol Ligában Erzsébeten senki nem mehet biztosra. Az OB 1-et valószínűleg nulla pluszponttal kezdjük, mert csak a negyedik helyen férünk be a rájátszásba. De biztos vagyok benne, hogy addig is hozunk meccseket."

A Mol Liga színvonaláról jó Jánosi véleménye, "kiegyenlített mérkőzéseket játszunk. A keresztbeverések jót tesznek. Mindenki vesztett pontot, amellyel nem kalkulált."

Említette, hogy tavaly voltak problémák a játékkal, a gólszerzéssel. Idén mi változott? "Fejben higgadtabb lettem, nőtt az önbizalmam, ahogy jöttek a sikerek. Egy kicsit átalakítottuk szezon közben is a sorokat, így most Hoffmann és Szafonov mellett játszom, mögöttünk Székely-Mádai és Parfirjev védekezik. Ez hatékonyabb felállás, mint a szezon eleji volt."

Végezetül megpróbáltuk kipréselni a nagyon szerény és szimpatikus csatárból, mit tart játékában a legerősebb elemnek és mit a leggyengébbnek. Megkérte, saját pozitívumairól hadd ne beszéljen, ez nem kenyere. Annyit tett hozzá ehhez, hogy a negatívumok közé testfelépítését, azaz méretét és súlyát írjuk meg. "Nem szívesen dicsérném magamat, örülnék, ha ezt más tenné meg."