Az egykori televíziós műsorvezető nemsokára betölti 72 életévét. A televízióval másfél évtizede szakított. Másik szenvedélye, a jégkorongozás öröknek tűnik. Hetente kétszer edz a mai napig. Hosszú szünet után nálunk képernyőre kerül Egri János.

Egri Jánost a közönség legutóbb a hatalmas sikert hozó, 2-1-es Magyaroszág–Svédország mérkőzésen láthatta a jégen. Akkor a szünetben büntetőt lőtt.

1972-től közel negyed évszázadon át vezetett a Magyar Televízióban műsorokat. Ismertségét vetélkedői alapozták meg, a Kérdezz, felelek! és az Elmebajnokság a mai napig etalonnak nevezhető. A kilencvenes évek közepe óta nem láthatjuk a tv-ben. A szakítás és a visszavonulás okairól is beszél videónkon.

Kevesbé közismert, hogy első tévés szereplése jégkorong-mérkőzésen volt, kommentátorként működött közre. Sokaknak még mindig meglepő információ, miszerint Egri János hajdanában jégkorongozó, mi több, válogatott jégkorongozó volt. A magyar jégkorongszövetség hivatalos statisztikái szerint 19 évesen mutatkozott be az élvonalban, és majd egy évtizedet lehúzott a Vörös Meteorban. 1964-ben az Építőkbe igazolt, ahol 35 éves korában fejezte be első osztályú szereplését.

A VM-mel három felnőtt magyar bajnoki címet szerzett, két válogatott mérkőzésen játszott. A hatvanas évek második felében egy évet idegenlégióskodott a francia Grenoble csapatában. "Abban a csarnokban játszottunk, amelyet akkor építettek a téli olimpiára. Csodálatos volt. Mindig 11-es mezben szerepeltem, szerencsére kint is megkaptam."

A jégkorongtól soha nem vonult vissza. Időközben a szövetség elnökségi tagjaként is segítette a sportágat. A mai napig mozgásban van, részt vesz az öregfiúk-válogatott edzésein. Kétszer egy héten, alkalmanként másfél órát hokizik. Aki nem látta még, nem hinné, hogy 72 évesen ilyen fiatalosan is lehet mozogni. Hihetetlen könnyedséggel korcsolyázik. Bár lassabb, mint a negyvenes-ötvenes generáció (Orbán, Hudák, Szajlai), ugyanúgy küzd a korongért és a gól ellen. Ha kell, ütközik, ha kell, térdre huppanva ment. Társai nem kímélik, küzdenek ellene, mint bárki más ellen. Közben pedig arcáról le nem kopik a mosoly.

A sport mellett a tanulásnak is fontos szerepe volt az életében. 1968-ban villamosmérnöki oklevelet, majd doktori címet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen.

Egri János beszélgetésünk elején kérte, hadd beszéljen a Gyakorló Jégcsarnok átalakításáról. "Van egy nagy szomorúságunk. Szóba került, hogy a Gyakorló Jégcsarnokból kitiltják a jégkorongot. Nem magunk miatt emelem fel a szavamat, hanem azért, mert gondoljunk bele, mennyi budapesti fiatal marad így jég nélkül. És éppen most, amikor a jégkorong hatalmas sikereket ér el, elvesznek egy ilyen edzéslehetőséget. Megváltozott valamilyen módon az irányítás, és valaki azt mondta, hogy november 1-jétől itt többet ne legyen jégkorong. Érthetelen, elhibázott lépés ez. Szerintem azért ez valahogy meg fog oldódni, hiszen annyira értelmetlennek tűnik a dolog, pláne a szapporói siker után. Mindenki elismeri, hogy egy ilyen pici ország ilyen sanyarú lehetőségek mellett ilyen sikert ér el. Csak itthon nem igazán." Mire cikkünk elkészült, az ügy megoldódott, de úgy gondoltuk, nem vesszük ki ezt a részt – hiszen sokat elárul Egri János mentalitásáról.

Egri János a pályán lévő csapat bemutatásával folytatta: "Ez tulajdonképpen az öregfiúk-válogatott, húsz éve játszunk együtt. Vannak itt olyanok, akikkel annak idején a felnőttválogatottban is együtt játszottunk, például Ziegler János és Zsitva Béla."

Kiderül az is, miért szereti a sportágat, és miért szeret a jégen lenni. "Itt senki nem panaszkodik, és ez mindig így volt. Ha egy labdarúgó-mérkőzésen valaki elesik, többen viszik le hordágyon, majd kiderül, megütötte a csuklóját. Itt ilyen nem fordul elő. A legutóbbi világbajnokságon Szélig Viktort arcon lőtték. Két csere után tamponnal az orrában visszament játszani, törött orral. Ez a sportág ilyen. Biztosan nagyon elfogult vagyok, ennyi év után bocsássátok meg nekem.

Ha a Millenáris folyosóin végigsétál az ember, találkozik a Millenáris 100 éve című tablókkal. Az első években azért még nem voltam ott, de az ötvenes évek végéről származó fotókon már szerepelek. Akkor nyertem először magyar bajnokságot egy olyan csapattal, amely ma már nincs is. De ez a kevésbé fontos.

A lényeg, hogy hosszú évtizedeket töltöttünk el a sportágban, sok barát között. És nagyon kevés az ellenségem. Egy olyan kemény sportban, ahol nagyon sok a test test elleni ütközés. Könnyen jönnek sérelmek, sérülések. Csak egy kicsit kell a botot a végén kiengedni, és amikor koriznak melletted, hátraszúrni. Négy fogadat utána kiköpheted. De ez itt nem történik meg. Pedig az élet más területén bizony erre akadnak példák.

Meg lehet nézni, hány ember játszik itt, és nem a kórházban ül egy padon, és várja, hogy beszólítsák. Hanem talán egy kicsit lassabban, mint régen, de jégkorongozik."

Más sportágak sikereit is nagyra tartja. "Miért van az, hogy a női kézilabdázók és a férfi vízilabdázók ilyen népszerűek? Mert egységes csapatot alkotnak, és mindenüket kiteszik a győzelemért. Ugyanez igaz a magyar jégkorong-válogatottra is."

Rövid múltidézésre kértük. Hogyan került kapcsolatba a jégkoronggal? "Közel laktunk a műjégpályához. Édesapám négyéves koromban kivitt. Ő elegánsan, kalapban, én pedig nyakig havasan, egy csatolós korcsolyában csúszkáltam. Ha belegondolok, hogy hány éve ennek, és még mindig szeretem csinálni.

A későbbiekben nagy előny volt, hogy az ember utazhatott, külföldi kapcsolatokat építhetett, amikor mások csak háromévente léphették át a határt. Mi pedig játszhattunk Belgiumban, Franciaországban, Németországban. Nagyon sokat segített nekünk ez a sportág. 1968-ban a Grenoble csapatában, az újonnan épült csodálatos csarnokban játszhattam, amikor még senki nem szerepelt külföldön, nem úgy, mint ma."

Egri Jánost meglepte a szapporói siker. "Az ember nem szövögetett A csoportos álmokat. Sok helyen jártam a világban. Mások a létesítményviszonyok, mások a lehetőségek. Hány játékos közül választhat a szövetségi kapitány Szlovákiában vagy Kanadában? Több tízezer gyerek játszik ott. Milyen esélyeink vannak, de őszintén?

 

Most megjósolom, ha májusban netán kiesünk, azt mindenki kicsit keserű szájízzel fogja tudomásul venni. Ahelyett, hogy azt mondanák, ez a papírforma. Az a csoda, hogy oda bekerültünk egyáltalán. Gondold el, hogy Jaromir Jagr, az egyik legnagyobb NHL-sztár nem hazament, hanem az orosz ligába. Vajon miért? Nyilván az előnyös szerződés miatt. Tudjuk az összeg nagyságát. Na, ezzel kell összehasonlítani Ocskayt, Palkovicsot és a többieket. És nem a pénzről szól a dolog, hanem hogy a jégkorong ilyen óriási népszerűségnek örvend, még azt is mondhatnám, ekkora üzlet. A pénz nagyon sok dologban egyeduralkodóvá vált. Ezt igazán csalódottan veszi az ember tudomásul."

És ha már nagy játékosok neveit említette, nem rest megosztani velünk egy régi élményt. "Igazán nagy játékosokat is ismertem, mint Wayne Gretzky. Vele egyszer teniszeztem is. Nagyon-nagyon értelmes fiú, és igazi legenda lett belőle.

Emlékszem még olyan orosz nagyságokra, mint Firszov, Harlamov. Ők is korszakos játékosok voltak. Firszov különösen. Zseni volt, aki saját trükköket talált ki. Amelyeket ma már minden ifi meg tud csinálni, de akkor minden bekk hanyatt esett, amikor a saját korcsolyájára hátrapöcintette a korongot, és újra visszarúgta az ütőjére. Akkor ezeket a megoldásokat még az ellenfelek is megtapsolták. A másik sikerének örülni, az lassan olyan múló betegségnek tűnik."

Fontosnak tartja az élsport sikereit. "Az, hogy az egész magyar társadalom elkönnyezte magát, amikor a vb-n a himnuszt játszották a jégkorong-válogatottnak, felemelő volt. Ezt az örömöt nehéz bármi mással helyettesíteni. Én még a Kisstadion megnyitóján is játszottam mint magyar válogatott. Nyitott pályán, zsúfolt lelátók előtt. Eljött az apukám is, és nagyon boldog volt, hogy a fia ilyen csapatban pályára léphet."

Az intellektualitás könnyen megfér egy olyan fizikai játékban is, mint a jégkorong. "A test test elleni játékot megengedik a szabályok. Ha fel vagy öltözve, és tudod, mi következik, nem lesz semmi bajod. Azért van a kesztyű, a sípcsontvédő, a vállvédő, hogy megvédjen. Ha a villamosmegállóban állsz, és valaki kupán vág, arra ott nem számítasz, az ellen védtelen vagy. Nem az a cél, hogy sérülést okozzak a másiknak. Az lehet, hogy a játék hevében összeütközünk, de ebben nincs harag."

Nem bánta meg, hogy eljött a tévétől. Mint a videón is elmondja, az élet tanulsága, hogy egy idő után nemet is lehet mondani, továbbá, hogy a dolgokat abba is lehet hagyni.

De a sportbeli sikereket nem tekinti életcélnak. "A gyermekeim nem jégkorongoznak. Fiam katamaránozik, kislányom mindennap fut. Nem versenyszerűen sportolnak, ami nem is baj, hiszen valljuk be, az élsportnak sok hátulütője is van.

A legeslegfontosabb, hogy ha egyetlenegy igazi büszkeségem lehet, akkor az az, hogy a gyermekeim közül egyik sem cigarettázik, egyik sem iszik, kávét sem fogyasztanak. Természetes módon élnek. Reggel sportolnak, ennyi. Nem minden szülő tudja elmondani, hogy a gyerekeit ilyen pályára tudja állítani."

Elérkezik az edzés utolsó cseréje, és Egri Jánosnak újra pályára kell lépnie. "Látjátok, tényleg nélkülözhetetlen vagyok."