Olvasóink körében érthető okokból a Steaua az interliga küzdelmeinek legkevésbé ismert indulója. Mihai barátunk a minap már segítségünkre volt abban, hogy kicsit közelebbi ismeretségbe kerüljünk a csapat légiósaival, az új szerzemény Seversonról külön is írtunk, most pedig az ő jóvoltából bemutatjuk a keret már ismert belföldi játékosait.

Adrian Catrinoi (kapus)
Képes arra, hogy meccseket nyerjen, bár hosszabb távon a formája ingadozó, így mentek már el csaták rajta is. A válogatott mérkőzések során szerzett tapasztalatai bizonyosan segítették a fejlődését. A magyar válogatott tagjai és a közönség számára is a legfrissebb emlék róla az idén április másodikán, Kaposváron 3-1 arányú gyözelmünkkel végződött magyar-román mérkőzés, ahol 52 lövésből 49-et hárított, meggyőző, 94% feletti hatékonysággal. Akkor a román csapat legjobbjává választották.

Kári Loránd (kapus)
Régóta Catrinoi váltótársa, és úgy tűnik, ez a szerep meg is felel neki. Nem túl sok alkalommal jut szóhoz, de akkor megbízható, hathatós segítséget tud nyújtani csapatának. Ennek ellenére nem az a típus, akit hosszabb távon első számú kapusként szeretnének látni a klubvezetők.

Cosmin Flueras (hátvéd)
A kevés bukaresti születésű játékos egyike. A 2004/2005-ös szezonban Szergej Szadijjal párban a Steaua legjobb védőpárosát alkotta, de a következő idények során elvesztette magabiztosságát, sokszor kényszerült a cserepadról nézni a társak játékát. A szurkolók még mindig sokat várnak tőle, de formája hanyatlását tekintve lehet, hogy megmarad örök reménységnek. Az ő nevéhez fűződik a román válogatott vezető gólja áprilisi, kaposvári összecsapásunkon.

Kostándi András (hátvéd)
A veterán védőjátékos régi bútordarab a Steauánál, de nem igazán vált a szurkolók kedvencévé, főleg azért, mert sokat hibázik a kék vonalnál. Általában a gyengébb sorokban védekezik, és nem okoz túl sok fejfájást az ellenfél támadóinak.

Catalin Ghenea (csatár)
Egyike azoknak a játékosoknak, akik nagy reménységnek indultak, de a felnőttcsapatba érve megrekedtek a fejlődésben, sosem volt képes azt nyújtani, amit vártak tőle. Rendszerint a negyedik sorban játszik szélsőt, nem gyakran lép előre a harmadik sorba sem. Apró termete sem válik előnyére a testjátékban. Az elmúlt időszakban kevés jégidőt kapott, nyilván ez sem segíti önbizalma visszaszerzésében. Valószínűleg azok közé fog tartozni, akiket a legkevesebbet látunk majd a jégen.

Catalin Geru (csatár)
A Steauánál huszadik szezonját kezdő veterán center a második sorban szokta keseríteni az ellenfeleket, egyike a legtöbbre tartott román játékosoknak. A válogatottól éppen a Csíkszeredában rendezett divízió 2-es vb után jelentette be visszavonulását, mint arról mi is beszámoltunk. Hosszú karrierje alapján elmondható róla, hogy megérte a pénzét. Legismertebb a gyorsaságáról, és arról, hogy az ellenfél kék vonalánál helyezkedve mindig kész a kiugrásokra. Jól kezeli a korongot, játékostársai számára gyakran teremt kihagyhatatlan helyzeteket. Az elmúlt idényben gondok voltak a temperamentumával, de megalkuvás nélkül hajt a végső dudaszóig. Talán egyike lehet a követendő példáknak a jégkorong iránti alázatáért.

Viorel Nicolescu (csatár)
Egy másik nagy öreg a keretben. A szurkolók számára talányos okokból éveken keresztül tartották Timaru párjaként az első sorban. Lassú, és emiatt ritkán küldik jégre emberelőnyös helyzetekben. Mindig kihozta magából a legtöbbet az évek során, de az idő kezd eljárni felette, gyakran képtelen a lépést tartani az ellenfél játékosaival. Halálpontos és erős lövései azonban mit sem változtak, ma is képes a szélről hatékonyan tüzelni az ellenfél kapujára, ha alkalom adódik erre.

Razvan Lupascu (csatár)
A harmincéves játékos valaha a román hoki nagy reménysége volt, de rengeteg sérülés és műtét hátráltatta, egy időben orvosi javallat ellenére játszott. Rendszerint a harmadik sorban van szélsőként vagy centerként. Jó korcsolyázótudás és kombinatív készség jellemzi, ez segítette a sérülések ellenére is a további játékos-pályafutásában. Darálós, megalkuvás nélküli játéka jót tesz a csapatszellemnek.

Ioan Timaru (csatár)
Azok egyike, akik képesek hátukon vinni a csapatot. Ennek ékes bizonyságát láthattuk például a 2007-es ljubljanai divízió 1-es világbajnokságon, ahol a japánok ellen 6-5-re, hosszabbításban elvesztett meccsen lőtt három góljával szinte egymaga tartotta életben a román válogatott reményeit. A Hargita megyében született csatár pokolian gyors, de emiatt gyakran gondjai támadnak, a társai lemaradnak, így marad neki a kapu megkerülése. Gyakori hibája, hogy a lövőhelyzeteket elvacakolja. Ő viseli a C betűt a mezén, játékával érdemelte ki ezt a rangot, bár nem igazi csapatkapitány-típus. Még mindig tudna fejlődni, de ehhez jobban oda kell figyelnie a mérkőzéseken.

Mihai Georgescu (csatár)
Fluerasszal együtt a Dinamo utolsó jó generációjának hírmondója. Két éve kezdett egyre több lehetőséghez jutni, amikor sérülések tizedelték a csapatot. Élt a lehetőséggel, és minden évben egyre fontosabb láncszemévé válik a gárdának, de az igazi áttörésre még várni kell. Néhányan kételkednek a benne rejlő tehetségben, de ezekre rendszeresen rácáfol jó passzaival és megugrásaival. Fejlődése nem olyan egyenletes, mint amennyire azt a csapatánál a vezetők és a szurkolók látni szeretnék.