Olvasóink határozott kérésére fényképek készültek az orosz nyolcas 2006-os és 2008-as autogramjairól, ezúton adjuk közre őket. Patrick Roy kézjegye a bónusz.

A rigai világbajnokságon az Oroszország–Svájc mérkőzés után merő véletlenségből arrafelé sétálgattam, amerre a játékosok elhagyták a játékteret. A rigai csarnokban nem sikerült teljesen elszeparálni a hokisokat a szurkolóktól, így penderülhettem Ovecskin mellé, és ha már ott voltam, megkérdeztem, adna-e autogramot. Alex mosolyogva bólintott, persze, kezembe nyomta kesztyűit és botját, és akkurátusan aláírta a kezem ügyében lévő statisztikai lapot.

Az idei vb-győzelem után a klasszis egy darabig nyilatkozgatott, de aztán telefonnal a fülén az öltöző felé indult. Ahogy már megírtam, útján csak egyszer állt meg. Akkor, amikor az általam kezébe nyomott mezt, nincs rá jobb kifejezés, összefirkálta. Azt a 32-es számú Dinamo Moszkva-mezt szűk családi ünnepség keretében, lakásom legforgalmasabb helyiségében fogom visszavonultatni kisfiammal – ígértem meg a minap. Alex most korántsem volt olyan kedves, mint két évvel ezelőtt, de mentségére szóljon, hogy sürgős ünnepelni valója volt, várta a vidám kompánia. Nem mindennap szokás világbajnoki címet szerezni, az oroszoknak tizenöt éve nem sikerült, játékosok túlnyomó többségének pedig még soha. A 32-est meg kell magyarázni. Az orosz első osztályban ilyen számú mezben szerepelt Ovecskin, mert a 8-as éppen foglalt volt. Ám a korosztályos válogatottban már akkor is az utóbb védjegyévé vált 8-asban játszott. Bónusz aláírás utóbbi link alatt. 

Patrick Royt – az ő aláírt mezének visszavonultatásáról is szó esett a fent említett cikk végén – a World Star–Gazprom gálamérkőzés utáni sajtótájékoztatón csíptem el. A hokitörténelem egyik legjobb kapusa sem játékosként, sem edzőként nem viselkedik szimpatikusan. Sőt, még ezen a meccsen és az azt követő sajtótájékoztatón sem. Ugyanolyan arrogáns stílusban beszélt, ahogyan a pályán játszott.

Szikrázott a szeme. Még a bulimeccsen is komolykodott, reklamált, odaszúrt az ellenfélnek. Kissé tartottam a találkozástól, de nem zárkózott el, hogy az elé dugott Quebec Nordiques-pólót aláfirkantsa. (Az igazsághoz tartozik, hogy Roy soha nem játszott a Nordiques színeiben. A telephelyváltás évében igazolt a Montrealból a franchise-hoz, ez akkor már Colorado Avalanche néven szerepelt. Egyből Stanley Kupát nyertek, ami Quebecben egyszer sem sikerült. Roy 33-as mezét 2003-ban visszavonultatták. Ma ő a helyi juniorcsapat, a Remparts tulajdonosa és vezetőedzője.) Rám se nézett, csak körmölt, aztán sietett az öltözőbe. Éreztette: ő itt a csarnok ura.