Minden idők legfrenetikusabb döntőjét játszotta Quebecben a kanadai és az orosz válogatott. Rick Nash, a tavalyi vb legnagyobb ásza tragikus hőssé vált. Ilja Kovalcsuk, aki az idei tornán eddig nem találta a helyét, a végén eldöntött mindent.

Mióta ki-ki meccsen múlik a világbajnoki cím sorsa – nem olyan régóta, a 90-es évek elejétől van ez így –, ekkora csatába csapatok még nem bonyolódtak soha. És ki más is alkothatta volna meg az új klasszikust, mint az őshaza Kanada és a sportágat tökélyre fejlesztő szovjetek mai utódai? Sosem látott tempó, zseniális cselek, erő, lendület, hosszabbítás, hirtelen halál. Volt minden, amitől a jégkorongot szeretni kell.

Embertelen sebességgel kezdődött, különösen az oroszok ébredtek határozottan, Szjomin révén megszerezték a vezetést pillanatok alatt. De úgy tűnt, a bírók megint azt hiszik, muszáj belenyúlniuk a dolgok menetébe, azonnal kiállították Proskin hátvédet semmiért. A kanadaiaknak papíron nem sikerült kihasználniuk az emberelőnyt, ám a gyakorlatban mégis ezt tették, 13 másodperccel az orosz kiegészülés után vágta be az egyenlítőt a torna talán legjobb hátvédje, Burns.

A kanadaiak lendületben maradtak, nyomtak tovább, de a vezető gól megszerzéséhez megint a játékvezetőkre volt szükség. Szusinszkij ütközött a kezdőkörben, Eric Staal felborult, a korong az orosznál maradt, a kanadai ütővel elgáncsolta, Kunitz meglépett, kilőtte a bal felsőt. Kanadai előnyök jöttek sorozatban, Fjodorov vágta ki a pakkot a nézőtérre, mehetett pihenni. Proskin csapta szájon Nasht, vérzett, 2+2 percet kapott az orosz. Heatley lőtt idétlenül, assziszt lett belőle, St. Louis tette vissza, Burns belőtte önmaga második, csapata harmadik gólját, 3-1.

A harmad orosz előnnyel ért véget, azzal kezdődött a második. Meg szépítéssel: Szjomin ütötte be a palánkról visszapattanót. Ovecskinék hihetetlen eleganciával és energiával kezdtek nyomulni, de rengeteg helyzetük egyikét sem bírták gólra váltani. Különösen a 8-as volt elemében, ment, mint az eszelős, ha kellett, ütközött, ha kellett, cselezett, nem töltött, lőtt. A többiek is cikáztak, a másik oldalon meg a kanadaiakból sugárzott az erő és a magabiztosság. Sokkal látványosabb és izgalmasabb volt a csata, mint az első harmadban, amelynek bő fele nem öt az öt ellen ment.

A felvonás felénél megint kiütött korong miatt lettek kevesebben az oroszok, alig telt el a hátrány, Heatley ütött gólt balról, Nabokov, a vb legjobb kapusa bepotyázta. Majd hatalmas bravúrokat hajtott végre sorozatban. Nála nagyobbakat csak Cam Ward, aki kivédte az oroszok szemét. Akármint csinált Kovalcsuk vagy Zinovjev, utóbbi kétszer ütötte rá egy méterről, nem ment be semmi. 4-2-vel mentek pihenni.

A harmadik menet is orosz dominanciával kezdődött, azzal is folytatódott. Sokáig nem vezetett eredményre a brutális akarás, sőt, a kanadaiak is kontráztak néhány nagyon izgalmasat. A bírók már nem nagyon sípoltak ezekben a percekben, az erőteljes rohanás hol erőteljes lövésekbe, hol erőteljes ütközésekbe torkollt. Aztán gólba: olyan játékos hozta közel az egyenlítést, aki eddig nem nagyon villogott: Tyerescsenko, az orosz bajnok Szalavat Julajev ásza.

Megint nyílt lett minden, az oroszok nem álltak meg, eszük ágában sem volt, hajtottak az egyenlítésért. Sikerült: az NHL-alapszakasz góllövőlistájának másodikja, a vb-n találattalan Ilja Kovalcsuk vágta be a negyediket. A maradék néhány perc tilos felszabadításokkal telt, egyik és második oldalon is, várták a dudát, jöhetett a hosszabbítás. Hihetetlen, honnan álltak fel az oroszok.

Húsz perc, négy a négy ellen. Egy darabig. Addig, amíg Rick Nash emelése repült a nézőtérre. Tanakodtak a bírók, akár akarták, akár nem, muszáj volt leküldeniük a columbusi szupercsatárt, a moszkvai vb MVP-jét. És jött megint Kovalcsuk. Messziről lőtt grandiózusat, bele a jobb felsőbe. Eldőlt. 5-4.

Oroszország története során először világbajnok. Pontosabban huszonnegyedszer. Pontosabban tizenöt év után. Az ő rossz sorozatuk szakadt meg, a rendező országoké nem, ezek immár huszonkét éve képtelenek a diadalra.

Még egyszer: nagyobb meccset nem játszhattak volna, sem a Nemzetközi Jégkorong Szövetség 100. születésnapja alkalmából, sem egyébként. Aki látta, érti, miért ez a világ legjobb sportja. Nem nyitunk vitát. Alig bírunk magunkhoz térni. Csak örülünk.