A hősöket ünnepelni kell. Nem egy-két óráig, nem egy-két napig. Ehhez tartjuk magunkat. Hosszú sorozat keretében egyesével mutatjuk be őket kedves olvasóinknak. A sorrend tetszőleges, a címben a játékos neve előtt a vb-n viselt mezszám szerepel.

Vegyük át újra a neveket című összefoglalásunkban már írtuk, Fekete Dániel a Ferencvárosi TC-ben kezdte pályafutását. Hétéves korában szerepelt bajnokságban először. Első edzője Kovács Zoltán, a szövetség jelenlegi főtitkára volt. Rajta kívül Rajkai László, Bálint Attila, Vörös Tibor és Bognár Nándor nevét kérte említeni. Tőlük tanulta a jégkorong alapjait, nekik hálás leginkább. Kölyök- és serdülőbajnokságban gólkirály volt.

Ifiként távozott külföldre, bár az MJSZ nyilvántartása mást mutat. Dániel úgy emlékszik, a legutóbbi volt a nyolcadik légiós szezonja. "Először Klagenfurtba mentem próbajátékra. Megfeleltem, de nem fizették volna a kint tartózkodásomat teljes körűen, és ez túl nagy költséget jelentett akkoriban. Ezért a másodosztályú Feldkirchhez irányítottak, ahol az edző gondoskodott a szállásomról. Az első évben az ő szüleinél laktam, de a második szezonban már saját lakást kaptam a klubtól használatra", emlékszik a kalandos kezdetre.

Pályafutása egyik legemlékezetesebb pillanatának tekinti azt, amikor 2002-ben a Feldkirchhel megnyerték az osztrák másodosztályt. "A szapporói diadal elhomályosítja ezt a sikert, de mindenképpen kellemes emlék. Csakúgy, mint a kiemelkedő tudású válogatottakkal (Kanada, Németország, Szlovákia) szemben lejátszott meccsek."

De vissza a karrierhez. A feljutás után Lustenauba igazolt, ahol bemutatkozhatott az osztrák élvonalban. Kezdésként 34 meccsen 16 pontot szállított csapatának, egyenlő arányban elosztva a gólok és a passzok számát. Nem rossz antré. A csapat viszont gyenge volt, ki is esett. A sors fintora, hogy a Feldkirch bent maradt. 2004 nyarán Grazba igazolt, ez volt a legnevesebb osztrák klubja. Az az éve nem sikerült kiemelkedőre, visszament a másodosztályba, ahol a Dornbirnnél nagy erőkkel termelte a pontokat, mindkét évében meccsenként 1 felett, átlagban. Ennek köszönhetően a norvég élvonalba tudott igazolni 2007-ben. A Trondheim az idei alapszakaszban az utolsó helyen végzett, de a rájátszást nem tudta vállalni, a klub tönkrement. Annak idején írtunk is arról, hogy a csapat megszűnése után a vb-felkészülést Pat Cortina klubjánál, az EHC Münchennél kezdte.

A világbajnoki szereplést értékelve Fekete szerint a legfontosabb az volt, hogy öt meccsen át jól tudtunk játszani. "Először akkor hittem el, hogy feljutunk, amikor Vas Marci belőtte az ukránok elleni negyedik gólunkat." A vb előtt is gondolta, hogy előbb-utóbb sikerülni fog az A csoportba kerülni, mert a korábbi vb-ken is megvoltak a lehetőségeink.

2002 óta válogatott, 63-szor vehette fel a címeres mezt. Előtte ifjúsági és junior vb-n is szerepelt. Ez volt a negyedik felnőtt világbajnoksága.

Pályafutását egy komoly sérülés hátráltatta. Bal csuklója tört el. A röntgenfelvételen az orvosok nem vették észre, ehelyett a a szalagokat operálták meg. A műtét után visszatért a pályára, játszott, de a fájdalom nem múlt el. Hónapok múlva ment vissza az orvoshoz, ekkor tették rendbe a csontokat. Mindez Ausztriában történt, 2002-ben.

Feketéről kevesen tudják, a sokszoros válogatott csatár, Kiss Tibor a nevelőapja. Amikor ezt szóba hoztuk, kérte is, hogy ne feledkezzünk meg róla a szövegben.

Fekete Dánielről mindig eszünkbe jut a 2005-ös Aréna-beli magyar-szlovák mérkőzés. Zseniális jelent volt, ahogy nekiesett az NHL egyik nagydarab kemény fickójának, Branko Radivojevicnek. Úgy kezdődött, hogy egy kapu előtti jelenetnél a szlovák csatár inzultálta kapusunkat. Hatalmas verekedés kezdődött, a nézőtérről úgy tűnt, Fekete feje többször is hátrabicsaklik. "Már sokadszor szúrt oda Budainak azon a meccsen. Mivel én voltam a legközelebb, nekem kellett Krisztiánt megvédeni. Hát igen, Radivojevic egy fejjel nagyobb nálam, jóval súlyosabb, az NHL-ben is jó verekedőnek számít. Megpróbáltam adni neki, ő rendesen egyszer talált el, de az kemény volt."

Hősies vagy túl vakmerő tett volt, ne döntsük el, inkább olvassuk Pat Cortina mérkőzés utáni véleményét az esetről. "Hogy jó volt neki, azt nem hiszem, de az egésznek szimbolikus jelentősége van. Tudta, hogy nem nyerhet a nála húsz kilóval nehezebb és húsz centivel magasabb Radivojevic ellen, de állt elébe. Ilyen a magyar hoki is. A világ legerősebbjeihez képest kicsik vagyunk, és még nem elég erősek, de küzdünk, harcolunk, nem adjuk fel. Félre ne értse, nem támogatom a bunyót a jégen, de a jelképes üzenetet azért díjazom: küzdenünk kell, még ha tudjuk is, hogy ki fogunk kapni, mert csakis ebből tanulhatunk."

A 100 kilós ellenfél, aki minő véletlen, az egyik legkeményebb tengerentúli csapat, a Philadelphia Flyers tagja volt akkortájt, így emlékezett az ütésváltásra. "A magyar fiú kezdte a bunyót, én csak azért ütöttem, hogy nehogy alulmaradjak a csetepatéban." Láthatnak egy kis ízelítőt a rivális tudásából, ha ide klikkelnek.

Megkértük Énekes Lajost, a magyar válogatott edzőjét, jellemezzen minden játékost, mondja el róluk alkotott véleményét ebben a sorozatunkban.

Fekete Dániel a vb előtti edzőtábor utolsó előtti napján kikerült a keretből. De a lengyelek elleni második találkozó után, a végső kerethirdetéskor mégis elhangzott a neve. Mi történt? "Az az ember, aki helyette utazott volna, versenyhelyzetben nem tudta hozni, amit vártunk tőle. Kiderült, sorbeli társaival Dani magasabb színvonalon tud együtt játszani, jobban elfogadják", ismertette a történteket az Alba Volánnál Ted Sator vezetőedző mellett dolgozó tréner. 

Ezt követően a vb-értékeléssel folytattuk. "Egyszerű, fegyelmezett játékot, nagy munkát vártunk Danitól. Külön feladata nem volt, minden sorunktól ugyanezeket a dolgokat kértük. Benkkel és Majorossal jól megértették egymást, hasznosan játszottak. Minden játékosunkkal elégedettek voltunk." Az érthetően és indokoltan pozitív jelzők után kértük, legyen kritikus a játékossal szemben. "Fekete játéka további rutinszerzést kíván. Általánosságban mondom róla, hogy még nagyobb elszántságot várunk tőle. Természetesen ezen a vb-n nem voltak ilyen problémák. Nagyon jó csapatember, kedvelik a társai. Hosszú távon számítunk rá, mert használható játékos, de sokat és folyamatosan kell dolgoznia, ha állandósítani akarja a helyét."

Feketét is megkérdeztük, hogyan élte meg az edzőtábor utolsó napjait. "Kikerültem a keretből, az utolsó, lengyelek elleni meccsen már nem is játszottam. A lelátón ültem, vezettem a statisztikai lapot. Írtam, ki mennyit lő kapura, a bulielhozatalokat, ilyeneket. Nem voltam feldobott hangulatban. A lefújás után odajött hozzám Pat Cortina, és közölte, hogy én utazom. Meglepett."

Szapporóban hamar rászolgált a bizalomra. A nyitó meccsen ő szerezte a csapat ötödik gólját, ezzel döntöttük el végleg az észtek elleni mérkőzés sorsát. Összesen 3-szor lőtt kapura a tornán, ez nem sok, viszont hatékony. (Ennél jobb Peterdi volt, aki 4-ből 2-szer betalált.) Egy kisbüntetést kapott, pluszmínusz mutatója -1.

A játékos saját jövőjéről nem tudott konkrétumot mondani. "Nem volt még időm tárgyalni senkivel. Végig a világbajnokságra koncentráltam. Szeretnék ott maradni északon. Vagy a norvég első, vagy a svéd másodosztályban."