Azt elég nehéz sikerként értékelni, ha valaki valahol a tökutolsó helyen végez. Az Alba Volán nem bírt előrébb lépni, záráskor ugyanúgy 10. volt az Erste Bank Eishockey Ligában, mint a szezon nagy részében végig. Mégsem jut eszünkbe, hogy mérgesek legyünk emiatt. Viszont levonunk egy-két tanulságot.

A legfontosabbról már írtunk, a magyar válogatott Pannon Kupa-szereplése apropóján. Azt vettük észre, a nemzetiszínűek inkább fel képesek venni a versenyt a riválisokkal, mint korábban, gyorsabban korcsolyáznak, sebesebben gondolkodnak, bírják a meccsek végét. Ennek nincs más oka, mint az, hogy a gárda gerince A-csoportos színvonalú bajnokságban edződik hétről hétre, mondtuk, és azóta sem látjuk másképp. Olyat sem kellett gondolni decemberben, hogy a sorozatos kudarcok miatt elkedvetlenednek az Alba-játékosok, és nem lesz bennük spiritusz, amikor más vonalon kell odatenniük magukat. Persze messze volt akkor a vége, lehetett reménykedni, hogy a finálé emberesebben alakul.

Nem alakult. A kvalifikációs kör eleje az Innsbruck elleni győzelemmel indult, és a kieséses szakasz sem látszott elérhetetlennek. Ám utána jött, ami jött, az álmok odalettek. Úgyhogy a végső konzekvenciákat ez ügyben a magyar bajnokság zárása után és a szapporói divízió 1-es vb közben fogjuk megfogalmazni.

Törvényszerű volt a kudarc? Ha azt nézzük, hogy az EBEL minden egyes csapata több pénzből gazdálkodott, ezért európai és tengerentúli sztárok sorát igazolhatta le, a válasz igen. Csakhogy az interligás diadalokból kiindulva nem volt istentől elrugaszkodott fantazmagória a középmezőnybe várni a fehérváriakat. Végtére a Jesenice és az Olimpija el tudta érni ezt – bár pont az anyagi kondícióik különbek voltak nekik is.

Összességében nem kérdés: ha a magyar jégkorong – illetve a pillanatnyilag legjobb klub – többet akar annál, ami van, olyan utat kell választania, amilyet az Alba-vezetők. Ami itthon van, kevés, nincs mese.

De van ennek az éremnek másik oldala is. Az, hogy a magyar bajnokság az erős Volán távollétében eljelentéktelenedett. Érthető, hogy a többieket bosszantotta a különcködés, hiszen az alapszakasznak jelen állás szerint nem nagyon volt értelme.

Szakmázni nem nagyon szeretnénk, nem dolgunk. Egy-két apró észrevételt mindazonáltal megengedünk magunknak. Pontokba szedve.

1. Az osztrákok példáján is látszik, légiósok nélkül senki nem juthat semmire az EBEL-ben. A fehérváriak nem mindig választottak okosan vendégjátékosokat. Túl sokan jöttek-mentek. Akiket az elején szerződtettek, tévedésnek bizonyultak. Dostal, Gosselin, MacSweyn és a régi bútordarab Stastny halvány volt. Martin Gálikot elvitte a szlovák Nitra, négy meccs után, a csatár az Extraligában kis híján hozza az 1/1-es átlagot. A később érkezettek dicsérhetők. A lett Galvins egyértelműen, Chris Allennek inkább az elején ment, Sihvonen bevált, Ftorek is, bár sok idő neki nem jutott, Kralj nem váltotta meg a világot. Nem mindegy: minden csapatban a légiósok lődözték a gólokat, szerezték a pontokat. Az Alba házi pontlistáján Sihvonen az 5., ez nem sokkal több a semminél.

2. Ami a legörömtelibb: a legjobb magyarok közül többen a spiccen voltak. Egy-két pillanatig  úgy tűnt, Palkovics Krisztián a gólkirályi címet is megszerezheti. Ocskay is iparkodott, Tokaji és Horváth András dettó.

3. Szintén kellemes hír: több fiatal felnőtt a feladathoz. Először is Hetényi Zoltán kapus, aki menet közben kiszorította a ketrec elől a válogatott Budai Krisztiánt. Aztán Vaszjunyin – a végére talán elfáradt –, Kovács Csaba, Sofron, Németh Péter.

4. Ellenben: hiába erőlködött két acélos védőnk – lásd mint fent –, hátul sok volt a figyelmetlenség, kaptunk elkerülhető gólokat, nem keveset.

5. Továbbá: számos tősgyökeres támadó totálisan gólképtelennek bizonyult, Majoross 4, Gröschl 3, Fodor 2 pontot szerzett.

6. Három edző irányította a csapatot a szezonban. Messze az átmeneti megoldás Énekes Lajos idején voltak a legjobbak az eredmények. Jan Jasko alatt szenvedett az Alba, Ted Satorral többé-kevésbé összeállt. Hülyeség lenne azt állítani, hogy Énekes a legjobb mester a világon, de képzeletbeli kalapunkat ezúton megemeljük előtte.

Ennyi, nagyjából. Próbálják hát meg jövőre is. Emelkedő sportágat akarunk, és kész. Ehhez bátorság kell, meg kalandvágy. Visszafordulni nem szabad.