Remélem, a Dallas Stars játékosa leszek az NHL-ben – mondta a Jégkorongblognak adott nagyinterjújában a nagy lehetőség kapujában álló Vas János. Ha terve sikerülne, ő lenne az első magyar, aki koronghoz jut a világ legjobb bajnokságában. Ez a szélesebb körben alig ismert sportolót egy csapásra sztárrá emelné Magyarországon is. A most az AHL-ben szereplő játékos szerint soha nem származott hátránya abból, hogy nem éppen egy ismert hokinemzet szülötte, és abból sem, hogy kisgyerekként sokkal szerényebb körülmények között kellett megtanulnia az alapokat, mint amilyeneknek a mostani kicsik örülhetnek. Vas kész arra, hogy a válogatott rendelkezésére álljon, amikor csak teheti. Rengeteg kérdés, rengeteg válasz, hajtás alatt. Bónusz: fotók a családi albumból is.

Mikor kezdett jégkorongozni?

Hatévesen. Édesapámmal és Marci bátyámmal korcsolyázni mentünk a dunaújvárosi jégpályára. Kercsó Árpi bácsi ott volt, megélezte a korcsolyánkat, és közben megkérdezte, lenne-e kedvünk hokizni. Természetesen igent mondtunk.

Akkor még szabad téren edzettek?

Igen, fedetlen volt a jégpálya. Sokszor nekünk kellett lehordani a havat. Olyan is volt, hogy játék közben nem találtuk a korongot.

Hányszor tudtak edzeni egy héten?

Heti hat edzés mindig volt, persze csak az év hideg időszakaiban.

Érzi a hátrányát, hogy gyerekként nem tudott egész évben korcsolyázni?

Mindenképpen sokat jelent, ha valakinek nyáron is van lehetősége jégre menni. Sajnos, ez akkor Magyarországon nem volt jellemző.

Jobb játékos lenne, ha akkor többet lehetett volna jégen?

Mindig ki lehet találni okosságokat, hogy mitől lett volna jobb játékos az ember, és ez nem feltétlenül jéghez kötött. Ilyen például a kapura lövés aszfalton.

A gyerekek ma már szép csarnokokban, 4-5 évesen kezdenek korizni, majd játszani, egész évben gyakorolhatnak, sorozatban játsszák a tornákat. Könnyebb lesz nekik?

Örülök, hogy akkorát fejlődött a magyar jégkorong, hogy ilyen körülmények között tudnak a srácok fejlődni. De akárhol edzel, úgyis csak az számít, hogy mennyire akarod elérni azokat a célokat, amiket kitűzöl magad elé. Remélem, rengeteg magyar fiatal érhet fel a csúcsra – és mutatkozhat be majd az NHL-ben.

Kercsó Árpád meddig volt az edzője?

7-8 évig. Rengeteget köszönhetek neki Megtanította az alapokat. Olyan dolgokat, amelyeknek most is hasznát veszem. Vele szerettem meg a jégkorongot egy életre.

Mi a Kercsó-módszer lényege?

A legfontosabb, hogy először korcsolyázni tanítja meg a fiatalokat. Velünk is addig gyakorolt, amíg mindenki tökéletesen állt a lábán. Utána jöhetett az összes többi. Már előbb is elismerhették volna, hogy Kercsó Árpád mesteredző. (Kercsó 2007. július 19-én kapta meg a kitüntetést. – F. K.)

Összesen két felnőtt magyar bajnoki mérkőzést játszott, 16 évesen, majd máris Malmőbe igazolt. Hogyan fedezték fel?

Szerződtetésem előtt háromszor voltam Malmőben edzőtáborban. Az utolsó után szóltak, hogy leigazolnának a következő szezonra. Megragadtam az alkalmat. Karrierem legjobb döntése volt ez.

Egyedül ment, vagy a szüleivel?

Az első szezontól kezdve egymagam voltam. Ez sokat segített abban, hogy gyorsan hozzászokjak az egyedülléthez, és hamar megtanuljam a svéd nyelvet. Egyből nagyon sok barátom lett a csapatból, többen voltak a nem malmőiek, velük töltöttem a napjaimat az edzések után.

Minek köszönheti, hogy itt tart? Tehetségének? Szorgalmának? A szerencséjének?

Úgy gondolom, hogy minden ügyes gyerek, aki fiatalon jól játszik, tehetséges. De ez nem elég, dolgozni kell azért, amit el akar érni valaki. Én is rengeteget dolgoztam és edzettem, hogy itt lehessek. Persze a szerencse is nagyon fontos. Elsősorban is, hogy ne legyen sokat sérült az ember.

Felkészültnek érzi magát az NHL-bemutatkozásra?

Teljesen. Szerintem az előző két évben annyit fejlődtem, hogy most már képes lennék megfelelni annak a szintnek. De nekem még minden meccsen meg kell mutatnom itt, az AHL-ben, hogy megérdemlem a helyzetemet, és megérdemlem, hogy eggyel feljebb jussak.

Miben fejlődött külföldön töltött évei alatt a legtöbbet?

Mindenben, természetesen. Talán a legtöbbet abban, hogy gyorsan tudok reagálni a jégen történő eseményekre, sokszor a legjobbat tudom kihozni az adott helyzetből. Ami persze a kisebb méretű pályának is köszönhető.

Mi az, amit idehaza nem lehet megtanulni?

Szerintem otthon is mindent meg lehet tanulni. Ezt a válogatott szereplése is bizonyítja. Ilyen kevés játékossal is az A-csoportos feljutásért játszunk most már évek óta. Hogy még jobbak legyünk a jövőben, még több kisgyerekre van szükségünk, akik jégkorongozni kezdenek. És még több jégpályára, na meg sok-sok pénzre, mert a hokihoz az is kell.

Van olyan eleme a jégkorongnak, amit soha nem fog tudni, mert nem a tengerentúlra született?

Nincs. Mindent el lehet sajátítani, bárhova született az ember.

Gondolt már arra, hogy bár még kevesen ismerik idehaza, de az NHL-bemutatkozás után egy ország fogja sztárként kezelni?

Nem gondolok erre. Ugyanaz maradok, aki most vagyok. Ha bemutatkozom az NHL-ben, ha nem. Ha sikerülne ott játszanom, nagyon boldog lennék, mert bejutottam a világ legjobb jégkorongligájába, ahol Magyarországot képviselhetem. Ráadásul elsőként.

Felismerik az utcán?

Volt már rá példa. Des Moines-ban, a csapatom városában a profi hoki még csak három éve telepedett meg. Mégis egyre többen ismerik az Iowa Stars csapatát, és hát engem is.

Nem érzi a hátrányát, hogy magyar, és mondjuk nem cseh? Ezt azért kérdezzük, mert csehek, oroszok sokkal kevésbé jó AHL-mutatókkal kerülnek fel NHL-be.

Nem. Soha sehol nem éreztem ilyet. Ez egy profi világ, ahol csak a teljesítmény számít.

Mit tudnak a magyar jégkorongról arrafelé?

A környezetemben sokat. Amúgy az amerikaiakat leginkább csak az itt történtek érdeklik. A csapatban számon tartják válogatottunk eredményeit. Azt, hogy megszorítottuk a kanadai válogatottat, meg persze, hogy megvertük a svédeket.

Szóba került, hogy az amerikai pályák keskenyebbek, illetve más a vonalazás, a harmadok aránya. Nagyon nagy különbség európai és NHL-méretű pályán játszani?

Igen. Itt semmire sincs idő, mert azonnal leütköznek. Már mielőtt a korongot megkapom, tudnom kell, hová akarom továbbítani, mit szeretnék kezdeni vele. Előre kell gondolkodni, és ezt a fizikai játékot Európa után nehéz megszokni. Az is érdekes, hogy az AHL-ben korántsem azonosak a pályák. A miénkhez képest Peoriában kisebbek a sarkok, a Quad Citynél a középső harmad rövidebb.

Ezek is közrejátszottak abban, hogy az első éve gyötrelmes volt, és 2005/06-ban még az ECHL-be is visszakerült?

Igen, fel kellett vennem a ritmust. Szerencsére tavaly már csak az AHL-ben szerepeltem. A védőmunkám jelentősen javult, mondják az edzőim.

Rengeteg mérkőzést játszanak. Jut idő az edzésre is? Ilyenkor mennyit tréningeznek naponta?

Mindig csak egyet. Amerikában eddig a leghosszabb edzésem 90 perces volt, de a 60-75 perc közötti a jellemző. Ennyi a jégen töltött tiszta idő, előtte hosszú bemelegítés, nyújtás a program, és aki akar, maradhat kondizni. Persze egy óra alatt igencsak el lehet fáradni a jégen, mert az edzőink nagyon kemény munkát követelnek tőlünk.

Futóedzés nincs?

Csak a felkészülési időszakban, nyáron.

Az NHL-csapatoknak saját repülőgépeik vannak, azzal járják be Amerikát. De hogyan utaznak az AHL-es csapatok?

Menetrend szerinti gépekkel. De ha a távolság nem túl nagy, akkor speciális busszal túrázunk, amely nagyon kényelmes kialakítású, vannak rajta ágyak is.

Jó hangulatúak az AHL-mérkőzések?

Azokban a városokban, ahol nincs NHL, az AHL nagyon népszerű. Igaz, hogy nálunk most egy-kétezerrel kevesebben vannak, mint tavaly, de öt-hatezer néző általában kíváncsi ránk. Ők egész jó hangulatot teremtenek, csak kicsit elvesznek a 17 ezres csarnokunkban.

Hány NHL-mérkőzést látott eddig?

Egyet. Most szerdán. Amióta itt vagyok, nem adódott lehetőség erre. Most is szerencsénk volt, mert egy négymeccses túra utolsó állomása volt a Chicago Wolves elleni találkozó, és aznap játszott ott a Dallas Stars is, úgyhogy együtt mentünk. Hatalmas élmény volt velük repülni a csapat különgépén.

Ha már szóba hozta reménybeli csapatát: hogyan kezelik Vas Jánost a dallasiak?

Biztatnak, dicsérnek, de konkrétumot nem mondanak. Még csak utalást sem tesznek arra, hogy mik az esélyeim.

A közelmúltban terjedelmes címlapsztoriban mutatta be önt az Iowa hivatalos honlapja. Az írásban az is szerepelt, hogy talán legközelebb Vast hívja magához a Dallas.

Tudom, mi a dolgom, és a vezetők is tudják, mi az ő dolguk. Hajtanom kell, mert úgy érzem, figyelnek rám, és majd meglátjuk, ez mire elég.

Az AHL az NHL-hez képest mennyire jó?

Az NHL a világ legjobb bajnoksága, ott játszanak a legjobbak. Ez nem kérdés. Az AHL-ről itt azt tartják, hogy a második legerősebb liga globálisan. Az NHL-ben minden egy picivel jobb, gyorsabb, keményebb. Nem sokkal, de mindenben jobb. Persze úgy látom, hogy az AHL-ből teljesen kész, NHL-színvonalon játszó játékosok sora kerül fel, és fordítva, úgyhogy tele van ez a liga is NHL-játékosokkal. Ezért itt is nagyon komoly a színvonal.

A svéd elitligához képest jobb vagy rosszabb az AHL?

Nehéz összemérni a kettőt, elsősorban a pályaméret miatt. Technikailag más a játék. De nincs nagy különbség, úgy gondolom. Nagyon érdekes meccseket játszanánk egymással.

Kik a barátai a csapatban?

Mivel évekig éltem Svédországban, jól beszélem a nyelvet. Az idegenlégiósok általában összetartanak, úgyhogy én a svédekkel vagyok a legjobb viszonyban. Örülök annak is, hogy tudom gyakorolni a svédet, és nem felejtem el.

Az elmúlt két nyáron az alapozást a nagycsapattal csinálta végig, A Dallas Starsban összebarátkozott valakivel?

Ott is a svédekkel vagyok a legjobb viszonyban, de közel a fél csapattal szerepeltem már együtt az AHL-ben is. Több olyan van, akikkel sokáig együtt játszottunk itt, aztán felkerültek. Jó barátom Eriksson, Grossmann, Lundqvist és Norström is.

Nyáron lejár hároméves szerződése. Hogyan tovább? Mik a tervei? Mik a kilátások?

Remélem, a Dallas Stars játékosa leszek, az NHL-ben, és meghosszabbítom a szerződésem. Szívesen maradnék. De erről még egy szó sem esett. Semmit nem tudok, csak azt, hogy mi a dolgom a pályán. Úgy gondolom, jól alakulnak a dolgok ebben a szezonban, ezért bizakodó lehetek.

Itthonról nagyon szurkolunk önnek és az Iowának is. De annak is, hogy ne jussanak be a rájátszásba, mert így tudna szerepelni a divízió 1-es világbajnokságon a válogatottban. Habár sokszoros válogatott, felnőttvébén még nem járt. Szívesen menne Szapporóba?

Természetesen. Igen, kettős érzéseim vannak. Éppen a napokban beszéltem Marci bátyámmal, aki mondta, hogy a szapporói vébé első két mérkőzése ütközik az AHL-alapszakasz zárásával. Szerencsére azok könnyebbek, az ukrán és a japán meccs a végén lesz, azokra odaérnék.

Az nem jöhet szóba, hogy az utolsó két AHL-meccsről elkérje magát a válogatott érdekében, ha azok már tét nélküliek?

Ilyet itt nem lehet kérni. De hadd tegyem hozzá: addig a Dallas is hívhat, és ők szinte biztosan playoffban lesznek. És az Iowa sem esélytelen. Van még vagy negyven meccsünk.

Egészen kis lexikon laikusoknak

AHL: American Hockey League. A sok amerikai liga közül az NHL után ez a legjelentősebb. Jelenleg 29 csapat alkotja a mezőnyt, és minden NHL-es csapatnak van szerződése AHL-essel. Tulajdonképpen tartalékbajnokság. Amerikában farmcsapatnak nevezik az itt szereplő klubokat. Az átjárás a két liga között gyakorlatilag szabad. Az orosz és a svéd első osztállyal együtt az NHL utáni legerősebb bajnokság az AHL. Bajnoki rendszere hasonló az NHL-éhez: hosszú alapszakaszt követően a legjobb csapatok egyenes kieséses rájátszásban döntik el a bajnoki cím sorsát.

NHL: National Hockey League. A világ legjobb jégkorongligája. 1917-ben alapították. Jelenleg 24 amerikai és 6 kanadai csapat szerepel itt. Mondhatni, minden jégkorongozó álma, hogy egyszer az NHL-ben játszhasson. Jellemzően 15-20 ezres csarnokokban, telt ház előtt, évente több millió dolláros fizetésért.

Vas János 37-szeres válogatott jégkorongozó. Ma 50-60 magyar játékos él a sportból, a 24 éves dunaújvárosi fiatalember játszik a legmagasabban jegyzett bajnokságban. Tinédzserként ment Svédországba erősödni, öt év tapasztalatszerzés után 2005 nyarán szerződött Amerikába, az Iowa Starshoz, az NHL-es Dallas Stars farmcsapatához. Vas a világ legerősebb bajnokságának kapujában áll. Bármelyik pillanatban felhívhatják az NHL-be, ahol magyar ember még nem jutott koronghoz. (Szuper Levente kapus 9-szer ült kispadon, de egyszer sem cserélték be.) Vas János bátyja, Márton is sokszoros válogatott; szintén külföldön szerepel, Franciaországban, a Brianconban.