Befejeződött a Mol Liga, a negyedik szezon végén a negyedik nevet vésték a kupára, továbbra sem sikerült tehát senkinek sem a címvédés, sem a duplázás. A magyar csapatok a Magyar Kupával és az OB I.-gyel folytatják a szezont, a romániai csapatok pedig a román bajnokságban küzdenek tovább. Sorozatunkban megpróbáljuk a statisztikákból kiindulva elemezni a szeptember óta eltelt öt és fél hónap történéseit. A második részben az alapszakasz eredményeit vizsgáljuk meg részletesebben, érdemes a változásokat összevetni a tavalyi év eredményeivel.
Az alapszakaszt a HSC Csíkszereda nyerte a Dab.Docler előtt, mindkét csapat ugyanannyi pontot gyűjtött. Az utánuk következő Brassó lemaradása 24 pont volt a vezető duó mögött. A 3. és a 6. helyen végzett csapatok között fele akkora volt a különbség, mint a Dunaújváros és a Brassó között.
Az első és a második helyezett klub egyformán erős volt otthon és idegenben is. Nem csoda, hogy ők foglalták el az első két helyet a hazai mérkőzések és az idegenbeli mérkőzések táblázatán is. A hazai meccseken a Dab.Docler egy ponttal többet gyűjtött, mint nagy riválisa, és ezzel 90% feletti teljesítménnyel büszkélkedhet. Dunaújvárosban egyedül a Brassó tudott 3 pontot szerezni, rajtuk kívül a HSC távozhatott még két ponttal. A kölcsönt a DAB vissza is adta, nekik is sikerült egy hosszabbításos győzelmet aratni Csíkszeredában, ezen kívül a Brassó rabolt egy, a Miskolc pedig, az idény egyetlen rendes játékidős vendéggyőzelmét szerezve, három pontot a csíkiaktól. Érdekes, hogy a masszív csapattá érett Brassó hazai pályán csak az ötödik legjobb tudott lenni, az összesítésben mögötte végzett Miskolc és Ferencváros hazai mérlege is jobb az övékénél. pályaválasztóként az Újpestet leszámítva minden csapat mérlege jobb, mint 50%-os. Ez különösen a Steaua esetében dicséretes, ők ugyanis a szezon elején nem tudták használni saját pályájukat.
Idegenben csak a két alapszakasz-első tudott pozitív mérleget összehozni. A Miskolc egyértelműen a gyenge idegenbeli mérlege miatt maradt le a 35 forduló után a dobogóról. A Steaua negyedik helyezése ebben a műfajban több mint dicséretes.
Ha megnézzük a magyarországi csapatok egymás közti meccseinek táblázatát, illetve az erdélyi és román csapatok egymás közti eredményeinek táblázatát, azt látjuk, hogy a Dab.Docler jobban szerepelt az országhatárokon belül, mint a HSC. A dunaújvárosiak ebben a műfajban 88%-os teljesítmény fölé jutottak, hazai pályán pedig egyenesen nem tudtak hibázni idén.
Figyelemre méltó, milyen remek a Ferencváros hazai mérlege a magyarországi csapatok ellen, ez a hétfőn kezdődő OB I.-rájátszásban még fontos szempont lehet.
Ugyanakkor meglepő az is, hogy a Fehérvár és az Újpest között a magyarországi idegenbeli szerepléseknél mindössze hét lőtt gól döntött.
Kiegyenlítettebb volt a román szövetség égisze alá tartozó három csapat minibajnoksága. A HSC elsőségét nem fenyegette veszély ebben a műfajban, meglepő viszont, hogy milyen gyengén teljesített a Brassó a HSC és a Steaua ellen, mindössze 20%-os teljesítménye és az ezzel járó harmadik hely mindenképpen negatívum az alapszakasz bronzérmesétől. Igaz, az erőviszonyokat itt befolyásolhatta az is, hogy ezek a meccsek a román bajnokságba is beszámítottak, és a román szövetség előírásai szerint csak hazai kapusok védhettek. Mivel a Brassó Patrik Polcra és a Csíkszereda Stanislav Kozuchra alapozta a teljes szezont, az ezeken az alkalmakon beugró Ruczujnak és Fülöp Rajmondnak nagyon hálátlan feladat jutott. Érdemes lehet azon elgondolkozni, vajon befolyásolhatta-e ez az előrás az alapszakasz végső sorrendjét, és ha igen, mennyiben, illetve hogy lehet-e a bajnokság egyes mérkőzésein más feltételeket támasztani a csapatokkal szemben.
Az is meglepő, hogy a brassóiak hazai pályán és idegenben egyformán gyenge teljesítményt nyújtottak.
Kíváncsiak voltunk arra is, milyen a mérlege a magyarországi öt és az erdélyi és román három csapatnak egymás ellen. Nagy meglepetésünkre a magyarországi csapatok közül a Fehérvár végzett a táblázat második helyén. Az összesített eredményeket nézve is feltűnő, hogy egyedül a Dab.Docler volt képes arra, hogy pozitív legyen a mérlege.
Az összképen nem sokat szépít a hazai mérleg sem, a dunaújvárosiak mellett egyedül a Fehérvár tudott több pontot szerezni hazai pályán, mint ellenfelei. Az erős középcsapat és végül döntőt játszó Miskolc is többet bukott otthon, mint ahányszor nyert.
Feltűnő, hogy milyen katasztrofális a magyarországi csapatok eredményessége a túrákon. A fehérvári fiatalok Erdélyben és Bukarestben is a második legjobbak tudtak lenni, pedig nekik is csak 29,17%-os teljesítményt sikerült nyújtaniuk.
Ha a magyarországi csapatok gyengén szerepeltek Romániában, akkor értelemszerűen a székelyek és a bukarestiek viszont erősek voltak a magyarországiak ellen. A csíkiak összesítésben 80%-os mérlege több, mint kiváló, de a Brassó 72%-a is tekintélyt parancsoló volt.
Ha megnézzük a hazai eredmények táblázatát, kiderül, hogy Csíkszereda és Brassó szinte bevehetetlen vár volt a magyarországi csapatok számára. A csíkiak otthon csak a már említett Miskolc és DAB elleni meccseket bukták, Brassóban a Dunaújváros kivételével senki sem tudott pontot szerezni. Még a leggyengébb Steaua hazai mérlege is jobb, mint a túrázókat fogadó magyarországi csapatok harmadik legjobbjáé, a Miskolcé.
Szembetűnő az is, mennyivel eredményesebb volt a magyarországi csapatoknál a túráin is a HSC, a Brassó és a Steaua. A két székely csapat egyenesen pozitív mérleget mondhat magáénak ezeken az idegenbeli fellépéseken.
Idén a csonka forduló miatt nem voltak egyenlőek a feltételek a legjobb négy közé jutott csapatok egymás közti versenyében. Míg a HSC, a DAB és a Miskolc 8-8, addig a Brassó csak 6 hazai meccset játszott ebben a minibajnokságban. Az összesített versenyt fölényesen nyerte a HSC, 75%-osnál jobb teljesítménnyel, hét ponttal megelőzve a Dab.Doclert.
A Miskolc a 35 forduló utáni dobogós helyét éppen a legjobbak ellen bukta el, a hazai 37,5%-os mérleghez idegenben egyetlen meccsen tudott csak hozzátenni, igaz, az éppen a később a döntőbe jutásért is legyőzött HSC skalpja volt.
