Szapporo és Zürich óta nem állt ilyen közel az A csoporthoz a magyar válogatott, hosszabbításban buktuk el az olaszok elleni döntőt. Óriási meccset játszottunk, megérdemeltük volna a feljutást, de az olaszok sem véletlenül nyertek. 2012-ben ismét nekimegyünk a feladatnak, lesznek esélyeink, nemcsak jövőre, azután is hosszú ideig.
Bár előzetesen azt vártuk, a legjobb csatársor (mármint a magyar) küzd majd a legjobb védelemmel (miszerint az olasszal) a budapesti divízió 1-es világbajnokság döntőjében, a valóság ezzel szemben más volt az első harmad elején. Az olaszok kezdeményeztek, elég gyakran előfordultak a kapunk előtt, meg is lett az eredménye, Souza révén már a 4. percben megszerezték a vezetést. Próbáltuk összeszedni magunkat, több-kevesebb sikerrel, kibontakozó lendületünket kiállítás törte meg. Az olaszok sem voltak fegyelmezettek, csakhogy nyolc másodperc négy a négy elleni játék után Guilio Scandella távoli lövése bement a bal alsóba. A szakvezetés máris kapuscserére szánta el magát, Hetényi Zoltán helyett Szuper Levente állt be. Nem sokkal később kettős előnybe kerültünk, Ladányi vágta be oldalról, Bellissimo lábai között, szépítettünk. Hajtottunk tovább, egyenlíteni mégsem sikerült, sőt: Vas Márton kiemelte a korongot, éppcsak a saját harmadunkból, kapott két percet, az olaszok pillanatokkal a harmad vége előtt megint eredményesek voltak, Scandella duplázott, 1-3-nál tartottunk.
A második menetben még inkább belecsaptunk, iparkodtunk nyomni, támadtunk, ha kevesebb fantáziával is, mint a vb eddigi meccsein. Az olaszok sem adták alább, gyorsak voltak és kemények. A 30. percben aztán sikerült felzárkóznunk, Vas János nem ismert elveszett korongot, visszatette a kapu mögül, Hegyi rápaskolta, kijött, Sikorcin belőtte. A folytatásban is voltak helyzeteink, Palkovics remek cseleinek és ígéretes lövéseinknek is örülhettünk, nem sok ideje volt ülni a csarnoknak. Persze az sem vitás, az olaszoknak legalább annyi lehetőségük volt, Szupernek nem volt elég a kötelezőket védenie, a bravúrjai is kellettek nemegyszer. 2-3-nál következett a második szünet.
A harmadik felvonás első fele tisztán a mienk volt, minden korongot mi értünk el hamarabb a támadóharmadban, jó néhány helyzetet kialakítottunk, a 45. percben egyenlítettünk, Vas Mártont ünnepelte a publikum. Maradtunk elöl, nem sok hiányzott, hogy megszerezzük a vezetést, néha centiken múlott. Az olaszok a 3-3 okozta ijedelem után apránként összeszedték magukat, többször keveredtek ismét a kapunk elé, a védelem és Szuper tartotta magát. Az utolsó percben Horváth Andrásnak volt muszáj buktatni egy kiugró olaszt, két percet kapott érte. Ez azért volt baj, mert bár kihúztuk a rendes játékidőt, a ráadást három a négy ellen kellett kezdenünk. 1:14-et kellett volna góltalanul bírnunk, nem sikerült, Armin Helfer belőtte, 3-4, a kiváló védő az A csoportba juttatta Olaszországot, ellenfelünk csak egy évet töltött a divízió 1-ben.
Óriási meccset játszott a magyar válogatott, Szapporo, illetve természetesen Zürich óta nem voltunk ilyen közel az elithez. Búslakodásra nincs ok, csapatunk nagyszerű teljesítményt nyújtott, nyilvánvaló, hogy a továbbiakban is ott lesz az élmezőnyben, jövőre is megpróbáljuk a feljutást.
A torna legjobb kapusának a koreai Eum Hyun Seungot, legjobb védőjének az olasz Armin Helfert, legjobb csatárának Sofron Istvánt választották. A góllövőlista élén Sofron végzett 6 találattal, a legtöbb pontot Ladányi Balázs szerezte, 2+10-zel zárt.
Világbajnok Olaszország, ezüstérmes Magyarország, bronzérmes Dél-Korea, negyedik Hollandia, az ötödik Spanyolország kiesett.
A válogatott vb-mérkőzései:
2011. április 17., Magyarország–Hollandia 7-3
2011. április 18., Magyarország–Dél-Korea 6-3
2011. április 22., Magyarország–Spanyolország 13-1
2011. április 23., Magyarország–Olaszország 3-4
