A Fehérvár a szezonban harmadszor is legyőzte a Salzburgot Székesfehérváron, de az is eldőlt, hogy a magyar bajnok nem tudja megismételni előző évi teljesítményét, nem jut az EBEL-rájátszásba. A szakosztályvezért másnap, hétfőn kérdeztük sok mindenről, elsősorban a hogyan továbbra voltunk kíváncsiak, arra, van-e következménye annak, hogy a csapat nem teljesítette a célt. A szakosztály-igazgató sok részletet megoszt blogunk olvasóival, a következő szezonra vonatkozó tervek közül jó néhány konkrétumot is kifejt, pozitívumokról és negatívumokról beszél ebből az idényből, és arról is beszámol, hogy még mi vár a csapatra a világbajnokságig, a pénteki EBEL-zárást követően.
"Az egyesület a bajnokság folytatásától esett el, anyagilag nem nagyon érzi meg, hogy nem jutott az EBEL-rájátszásba. Ez a klub részére semmilyen pénzdíjjal nem járt volna. A szurkolók és a csapat ismét komoly élményben részesülhetett volna, négy-hét újabb nagyszerű mérkőzés várt volna ránk a playoffban. Természetesen a játékosok szerződésében fontos célkitűzés a legjobb nyolc közé jutás, ha sikerül, prémiumot kaptak volna érte. De ezt a kérdést nem érdemes anyagi oldalról megközelíteni. Jó lett volna a tavaly a Vienna Capitals ellen átélt telt házas, hangulatos meccseket újraélni. De régóta látszott, elképzelhető, hogy idén nem kerülünk oda. Nem fogjuk fel tragédiaként, a csapat nagy része a várakozásnak megfelelően vagy fölöttük teljesített. Az okokat a szezon végén értékeljük a szakosztályvezetéssel, bár jó részüket már látjuk.
Rövid cserepaddal vágtunk neki a szezonnak, ez Nathan Martz távozása után még rövidebb lett. Folyamatosan gond volt a kulcsembereinkkel, kezdődött Satosaarival, jött Martz, Kranjc, majd Mihály rossz formája, eltiltása, betegsége, végül Hetényi és Fekete esett ki hosszú hetekre. Vas János és Kóger Dániel személyében 45-50 pont távozott, a helyükre érkezett magyar játékosok alig tíz pontot szereztek. Nagy Gergő maga alatt teljesített, nem lőtt gólt, öt gólpasszt adott, pluszmínusz mutatója is nagyon rossz. Legfeljebb két és fél sorunk bír gólt lőni, és az utolsó húsz fordulóban már csak három sorral játszunk. Egyértelmű, hogy valaki ott legyen a playoffban, ahhoz négy versenyképes sorral kell rendelkeznie. Idén a harmadik-negyedik sorunk nem tudott eredményesen játszani. De az ott szereplő játékosokat nem érheti negatív kritika. Ez egy ilyen év volt. Ljubljanába például a hiányzó két légiós és a három beteg, sérült miatt 45 pontos csapattal mentünk. A többi csapat 60 ponttal játszik végig, egy-két kivétellel.
A légiósok közül kevesen feleltek meg ebben a szezonban, ez alapkérdés. Közben a válogatott idősebb játékosai közül többen is életük egyik legjobb idényét nyújtották. Nagyon hiányoztak a védőgólok. Nem volt elég gólerős játékosunk, más csapatban 14-15 hokis szerzett legalább 15 pontot, nálunk összesen hét, az első két csatársor és Kovács Csaba. A többek egy-két gólokat lőttek. Tavaly sokkal jobb formában védett Satosaari, aki ráadásul sokat hiányzott ebben a szezonban. Hetényi Zoltán jól teljesített. A légiós bekkek közül Durco volt a legkiegyensúlyozottabb és a leghasználhatóbb, de hozzá kell tenni, ő harmadik sorosnak számít. Martz óriási csalódást okozott, nem titok. A légiósok közül egyedül Eric Johansson hozott pozitív meglepetést. Élmény volt, hogy itt játszott nálunk, remélem, jövőre is marad, dolgozunk ezen. Nem titok, Kevin Primeau edzővel is hosszabbítani szeretnénk, kétéves szerződést kínálunk neki.
Sok kritika ért engem és a szűk csapatvezetést, hogy a farmcsapatból miért nem hozunk fel több játékost. Egyrészt ők is játszanak heti három bajnokit, másrészt nagy mozgástér nincs. Nagy a különbség a két liga között, a farm legjobb öt játékosa nem játszatható egy időben az EBEL-ben, ezt látni kell. Pozitívum, hogy Hetényi Zoltán sérülése után a saját nevelésű kapus, Bálizs Bence előlépett, és nagyon jól helytállt.
Nagy fegyverténynek, fontosnak tartom, hogy három hét kilátástalanság ellenére minden mérkőzésre összeszedte magát a csapat, sok jó és szép mérkőzést játszott a bajnokság végén is. Ennek köszönhető, hogy a közönség nem fordul el tőlünk, a nyolcvereséges széria után és most vasárnap is háromezren szurkoltak a lelátón, és legutóbb a teljes kerettel felálló Salzburgot harmadszor is megvertük. Sokat bírálták a csapat kondícióját, erre 0-4-ről felálltak Ljubljanában. Voltak tehát örömre okot adó mozzanatok bőven. Az előző szezonban minden kulcsemberünk megúszta nagyobb sérülés és kihagyás nélkül, az idén ez nem így volt. Összefoglalóan az a véleményem, nem lehet keserű a szánk íze az idei szezon miatt, a realitás jött be, ez ilyen szezon volt. A tervezett 54 pont idén is elég lett volna a rájátszáshoz, ehhez 3-4 hazai győzelem hiányzott.
Mostantól azon dolgozunk, hogy az eddig felsorolt problémák mindegyikét megoldjuk a következő szezonig. Rendbe kell jönnünk anyagilag. Egy évvel ezelőtt elindítottuk az Ifj. Ocskay Gábor-hokiakadémiát. Jól alakulnak a dolgok, 250 gyermek sportol nálunk jó körülmények között, edzenek, mérkőzést játszanak, utaznak, ez sok pénzt visz el a központi büdzséből, ahol nincs külön keret. Kulcskérdés, hogy a társasági adótörvény változása megoldódjon, bízunk benne, hogy a második félévre rendben lesz ez is, mert ezeket az összegeket az akadémiára tudnánk fordítani, és akkor az EBEL-csapatra felszabadulnának a jelenleg az akadémiára költött összegek. 1,4-1,5 millió euró mindenképpen kell a nyolc közé jutásra esélyes EBEL-csapat finanszírozásához.
Látható, öt-hat minőségi légiós kell ehhez, biztos, hogy lesznek cserék a csapatban. Bízom benne, hogy minden meghatározó magyar válogatott játékos nálunk játszik jövőre is, de a tárgyalások még hátra vannak. A fiataloknak Hetényi Zoltánt leszámítva élő szerződésük van. Tehetséges kapusunk esetében benne van a lehetőségek között, hogy nem nálunk játszik jövőre, de még vele sem beszéltünk a következő szezonról, egyelőre az a jó hír vele kapcsolatban, hogy nagy valószínűséggel jövő hét második felében jégre mehet, és akkor részt vehet a magyar bajnoki rájátszásban.
Kevin Primeau és Eric Johansson szerződtetése mellett nagyon fontos feladat, hogy jó légiós hátvédeket találjunk. Alig lőttünk gólt erről a posztról, sokkal kevesebbet, mint bármelyik másik csapat, és sokkal kevesebbet, mint mi magunk tavaly. A farmcsapatból is előbukkanhatnak azok a fiatalok, akiket Kóger István javasol, és jó ideje Kevin Primeau is figyeli az ott folyó munkát. A cél az lehet, hogy évente egy-két játékos felkerüljön az EBEL-kerethez, és előbb-utóbb minőségi játékossá váljanak. Ez nemcsak az edzőkön múlik, mert ők adják a szakmai munkát, mi biztosítjuk a hátteret, de a játékos feladata, hogy kemény munkával, sportszerű életmóddal, célratörően játszva teljesítse feladatát. A Mol Ligából maximum két név merül fel, akiket nyáron érdemes lenne idehozni, egy hátvéd és egy csatár. Az sem biztos még, hogy a jelenlegi keretből minden játékosunknak EBEL-szerződést kínálunk. Később döntünk ebben az ügyben.
Visszatérve a farmcsapathoz, hosszú távon szeretnénk versenyeztetni a második garnitúrát, fontos eleme lesz ez az akadémia és az EBEL-keret közötti átjárásnak. Az ő szereplésük idén elfogadhatónak nevezhető, sok ügyes gyerek játszik Kóger István kezei alatt. Nagyon fontos a jövő szempontjából, hogy belátható időn belül Tokaji, Horváth, Ocskay, Palkovics, Ladányi kvalitású jégkorongozók nőjenek ki onnan, akik 15 évre átveszik a stafétát az előbb említettektől. Ez egyelőre nem látszik, de évről évre változhat a helyzet. A fiataloknak sokat kell tenniük, ha főszerepet akarnak itt betölteni.
Mindenképpen szólnom kell fantasztikus közönségünkről. Folyamatosan 2500-3000 fős nézőszámmal mennek a meccseink, ami ma Magyarországon óriási dolog, ezt meg kell becsülnünk, mert irigylésre méltó helyzetben vagyunk. Ez egy jó bázis, ami némi anyagi alapot is biztosít működésünkhöz. Más lenne feleekkora árbevétellel tervezni egy szezont. A jó hokit szerető közönség akkor is érdeklődik csapatunk iránt, amikor nem sikeres. A Medvescak ellen is megtelt a csarnok, amikor sorozatban kaptunk ki. És nagy öröm, hogy nemcsak a helybeliek érzik magukénak a csapatot, nagyon sokan érkeznek Budapestről és más településekről is. Egy ideje jár hozzánk Bozóky Imre volt MLSZ-elnök is. Amikor megkérdezték tőle, hogyhogy Kecskemétről ide utazik, azt mondta, mert itt színvonalas, izgalmas mérkőzéseket lát.
Bár még nem beszéltem a szponzorokkal a jövő évi tervekről, de azt gondolom, a rájátszás elmaradása miatt nem lesznek extra nehézségeink jövőre. És ez elsősorban annak köszönhető, hogy ez a csapat soha nem adja fel, mindig végigküzdötte a meccseket, képes nagyon rosszul is játszani, de akkor is harcol.
Átmeneti időszakra készülünk a finanszírozás tekintetében, a jövő szezonra vonatkozó költségvetés tervezetét már összeállítottam. A mentő angyal ezúttal a város lehet, amely mellettünk áll. Négy országba visszük Székesfehérvár jó hírét, ez marketingszempontból nagyon jó dolog, és azt hiszem, a hazai megítélésünk is kiváló. A média is pozitívan foglalkozik velünk, követik az EBEL-szereplésünket. A 27 hazai mérkőzésünk több mint felét élőben adta a Sportklub Tv, nagy nyilvánosság előtt játszunk. Az a feladat, hogy egy-két komoly szponzort találjunk még, akik fantáziát látnak csapatunkban. Azt a szintet kell megtartanunk, onnan továbbépítkeznünk, ahová mostanra eljutottunk.
Nem álmodozni kell, piacképes csapatot kell fenntartanunk. Nem az első négy közé vágyunk, mert az nem reális, hanem a szomszédos országok hasonló nagyságrendű költségvetéssel dolgozó csapataival kell felvennünk a versenyt, őket kell megelőznünk. Nem kis feladat, Szlovénia itthon játszó legjobb játékosaival és a tengerentúlon nevelkedett, honosított horvátokkal kell versenyre kelnünk. A rutinosabb játékosokhoz fel kell nőniük fiataljainknak, a fejlődéshez itt kell bizonyítaniuk a magyar tehetségeknek. Éppen ezért elsősorban továbbra sem a légiósokban gondolkodom, mert a válogatott jó szereplését is meg kell alapoznunk. Persze vannak hiányposztok, a hátvéd és a center, ezekre hoznunk kell külföldieket, de idén is tudunk jó példát mondani. Orbán Attila 20 évesen, első EBEL-szezonjában nagyon jó, stabil csapattag lett, végigjátszotta a szezont. Egyelőre 5-6. hátvéd, de bemutatkozásnak nem volt ez rossz tőle.
Pénteken befejezzük az EBEL-szereplést. A csapat fizikálisan, mentálisan, betegség és sérülés szempontjából sok sebből vérzik, mindenkire jó néhány nap pihenő vár. Máris leülünk tárgyalni Kevin Primeau-val, ekkor a személyi kérdések is szóba kerülnek, mert tudvalévő, a magyar bajnokságban 38 pontos csapattal állhatunk ki, tehát még a vasárnapi hiányos keretből is három légiósnak és még két pontnak hiányoznia kell majd.
A héten eldöntjük, hogy alakítjuk ki ezt a keretet. A két fegyelmezetlen játékos, Nagy Gergő és Hegyi Ádám egyelőre a farmcsapathoz tartozik, nem is edzenek azóta az EBEL-kerettel, meglátjuk, milyen szerep vár rájuk márciusban. Bálizs Bencére visszatérve: nagyon jól sikerült a bemutatkozása. Nem túlzás azt mondani, közönségkedvenc lett a székesfehérvári születésű és nevelésű kapusból. Jogosan, hiszen eddig egyszer sem vesztett miatta a csapat, sokszor kevés gólon tartotta az ellenfelet, a hatékonysága is jó, élt a lehetőséggel, bebizonyította, mindenképpen az EBEL-keretben van a helye. Ez nem ért váratlanul, hiszen Dave Marlin kapusedzőnk mondta, mindhárom fiatal kapusunk, Hetényi Zoltán, Bálizs Bence és Vay Ádám is tehetséges. Kell még szokniuk a mély vízet, és úgy tűnik, egyelőre bírják. Bálizs a Salzburg ellen a harmadik harmadban néhányszor egyedül tartotta a csapatot, szólót fogott, helyzeteket hárított, nem kapott gólt.
Mindenki optimista a jövőt illetően, én is az vagyok. Vannak lyukak a költségvetésben, de sokan vannak mellettünk. A csapat és az edzők nagyon mély gödörből másztak ki, biztató, amit az utóbbi hetekben láttunk. Öt sor kell egy jó EBEL-szezonhoz, amelyekből bárki bevethető. A következő szezonban újra a rájátszást célozzuk meg."
