Az első diagnózis tévesnek bizonyult, ha minden igaz, Hetényi Zoltán nem porcsérülést, hanem részleges térdszalagszakadást szenvedett a Graz elleni meccsen. Az esetről a felvétel 0:55-től itt látható. Ha ez így van, akkor koránt sincs vége a szezonjának, mert 3-4 hét kihagyás után akár már a magyar bajnoki rájátszásában visszatérhet. Egy fiatal kapus kétféleképpen kaphat lehetőséget a bemutatkozásra: vagy megsérülnek az előtte állók, vagy sokat hibáznak. Bálizs Bence harmadik számú kapusként kezdte a szezont, de ha jól vizsgázik, most nagyjából egy hónapig ő lehet az első számú. Ehhez kellett, hogy Tommi Satosaari messze előző évi formája alatt teljesítsen, ezért elengedje a Fehérvár, majd Hetényi megsérüljön. Nem várhatjuk egy kapustól, hogy ezt nyíltan bevallja, de a dolgok természeténél fogva valamelyik esetnek drukkolnia kell, különben soha az életben nem lehet belőle kapus. Bálizs Bencétől arról is érdeklődtünk, hogy látja ezt a kérdést.
"Nagyjából a két lehetőség közül az egyiknek kell bekövetkeznie, hogy valaki előrébb jusson. Kettős érzések vannak bennem, mert ilyen áron, hogy egy barátom, kapustársam megsérül, nem szeretnék máskor bemutatkozni, ugyanakkor hazai közönség előtt egy fantasztikus hangulatú győzelem alkalmából adatott meg, hogy EBEL-kapussá váljak, ez nagyon jó érzés, nem titkolhatom."
A nagyon jó felépítésű, 190 centi magas kapus azonnal egyértelműsíti, abban bízik, hogy mihamarabb ismét eddigi társával, Hetényi Zoltánnal együtt alkothatják a Fehérvár kapuskeretét. "Mostantól kezdve minden egyes pillanatban azon vagyok, hogy éljek azzal a lehetőséggel, amit az élettől kaptam. Remélem, Hetényi Zoltán minél hamarabb vissza tud térni, és bízom abban, hogy amennyi idő rendelkezésemre áll, be tudom bizonyítani a csapatvezetésnek, hogy nincs értelme külföldi kapust igazolni a következő szezonra, mert a fiatalokban lehet bízni. Be szeretném bizonyítani, hogy nem véletlenül lettem első számú kapus. Nem csak azért védhetem a Fehérvár kapuját, mert üresen maradt ahely. Ezen dolgozom, tudom, sokat kell tennem, hogy bizonyítsak."
Az ifjúsági és junior-világbajnokságot is megjárt 20 éves kapus negyedik éve véd a felnőttek között, az előző szezonban Miskolcon volt kölcsönjátékos, már akkor is éppen csak 90% alatt védett, de idén még jobb mutatókat produkált. A Fehérvár-farmban 24 Mol Liga-mérkőzésen 90,84%-os hatékonysággal hárította a lövéseket, miközben az egész ligában a második legtöbb lövést kapta, több mint 1100-at. A rájátszásban egy meccset kapott, ott 92% volt a mutatója. December közepén óriási lehetőséghez jutott, bemutatkozhatott a felnőtt válogatottban, negyven perc alatt a 15 norvég lövés mindegyikét fogta, volt szerepe abban, hogy 2-1-re nyertünk.
Felmerül a kérdés, okozott-e változást az életében, a munkájában, hogy most jó néhány hétig neki kell megtartania a legjobb magyar csapatot? "Csak fél napja történt velem mindez, úgyhogy nem volt időm változtatni semmin. Éppúgy dolgozom edzéseken, ahogy eddig. Igyekszem betartani azokat a dolgokat, amiket a kapusedző rendszeresen kér tőlünk, figyelek, gyakorlom, amit kell. Megkönnyíti a feladatomat, hogy egyre jobban érzem, bíznak bennem a csapattársak. Vasárnap, amikor beálltam, mindenki biztatott, mondták, hogy ügyesen, semmi pluszt ne tegyek hozzá, csak csináljam, amit tudok. Remekül segítettek, végig beszéltek hozzám, bátran kimehettem, megvédtek, sok lövést blokkoltak, jól fedezték a helyzeteket, leszedték a palánkról a körbelőtt korongokat."
Bálizs Bence nem volt benne biztos, hogy ebben a szezonban bemutatkozhat az EBEL-ben. "Úgy éreztem, hogy talán már kapok lehetőséget, de nem voltam meggyőződve erről. Amikor Satosaari távozott, és felkerültem az EBEL-csapatba, volt róla szó, hogy a rájátszás elúszása esetén kapok egy-két meccset. De most más a helyzet, immár minden erőmmel azon leszek, hogy bejusson a csapat a playoffba. Matematikai esély van még rá, szeretnék segíteni, amiben csak bírok."
A fiatal kapus elmondta, a sok biztatás mellett kevés ugratást is kapott. Amikor kiderült, hogy kedden is ő áll a csapat kapujában, "Kovács Csaba megjegyezte, jó, hogy visszatérek Jesenicébe, ott még úgysem kaptam gólt. Arra utalt, hogy a válogatottban is ott mutatkoztam be a norvégok ellen. A többiek is drukkolnak nekem.
A Mol Ligához képest az volt a legnagyobb különbség, hogy amikor Tóth Adrián gólt lőtt, felrobbant a csarnok. 3500 ember ünnepelt, akkor ébredtem fel. Úristen, hol vagyok, gondoltam magamban. Kívülről ezt nem érzi át az ember, ez csak akkor válik valósággá, amikor a jégen éli át. Hogy ott állok a kapu előtt, mindenki engem figyel, és azért szurkol, hogy az én védésem jó sikerüljön. És ha nem sikerül jól, akkor mindenki azért lesz szomorú. Ez a felismerés valóságos adrenalinbomba volt számomra, minden erőmmel csak a kis fekete korongra koncentráltam."
