"A vasárnapi meccs után lógó fejjel és értetlenül álltunk az újabb vereség után – mondta blogunknak Ladányi Balázs, a Sapa Fehérvár AV19 csatára. – A bécsi kudarc ténye önmagában nem jelentene hatalmas problémát, de nyomasztott minket, hogy a meccs felénél még vezettünk, és a vége ismét hihetetlenül sima lett. Tehetetlenséget éreztünk, mert úgy gondoltuk, ha nem lesz nagy változás, akkor semmilyen sem. Abban maradtunk, hogy csapatkapitányunk magára vállalja, beszél a vezetőséggel, és elmondja neki a csapat egybehangzó véleményét, természetesen a döntést a vezetőségre bízva." Tovább után a 11-es megszokott összefoglaló értékelése következik a szezon eddigi részéről és az edzőváltásról.

"Régóta nagyon érett az edzőváltás, úgy érzem, azért nem került rá sor korábban, mert kapott még egy kis bizalmat Ulf Weinstock, hogy hátha sikerül rendbe tennie a dolgokat. De nem sikerült, mert nem sikerülhetett. Mi játékosok az edzésmunkából és a gyakorlatok fajtáiból tudtuk, nincs esélye annak, hogy nagy változás álljon be a csapat formájában, játékában.

Hogy egy példát mondjak, Usain Boltot sem háromezer méteres futásokkal élesíti az edzője az százméteres távra. Edzésen lagymatag dolgokat gyakoroltunk hosszasan. Olyan dolgokat csinált velünk az edző, amit nagyon régen nem tapasztaltunk komoly csapatoknál. Például a mérkőzések előtt 1 óra 20 perces edzéseket tartott, ilyenkor mindenki más maximum 50 perces, de inkább rövidebb és nagyon pörgős foglalkozást tart. Egy idő után jeleztük a svéd edzőnek, hogy ez hátrányos a teljesítményünkre, ekkor változtatott ezen a dolgon, de úgy gondolom, nonszensz, hogy egy olyan embernek mi mondunk ilyet, aki elvileg ezért kapja a fizetését.

Természetesen nem menthető fel a csapat az eddigiek miatt, de a teljesítményt az edzőnek kell kikövetelnie. Ha a játékoskeret vagy egyes játékosok nem képesek azt az edzésmunkát elvégezni, amit kéne, akkor neki kell leüvöltenie a fejünket, szankciókat alkalmaznia. Ehhez képest végig csak ígérgette, hogy néhány játékost visszaküld a farmcsapatba és helyettük más játszik, de egyszer sem lépte meg, pedig sokszor úgy tűnt, lett volna oka rá.

Egy Red Bull Salzburgban más a helyzet, ott van egy ötvenfős keret, ha valaki nem teljesít megfelelően, az edző mosolyogva visszaküldheti a tartalékkeretbe, van helyette bőven más. Nálunk nem így van, nem lehet egyből kivágni valakit, aki nem teljesít, de ha már Ocskay Gábor példaként hozta fel Pat Cortinát, én is ezt teszem, nála vagy Luciano Basilénél nem fordulhat elő olyan, mint Ulf Weinstocknál. Náluk nem lehet lógni, mert ha ilyet tapasztalnak, leüvöltik a játékos haját.

Van amiben a magyar játékosok önkritikusak, ezért jellemzően a korbácsos edzőket szeretik. Érezzük, ez kell nekünk, ez kell a csapatnak. Vas Mártonnal volt szerencsénk Franciaországban megtanultunk egy olyan mentalitást, ami alapvető ebben a játékban és amellyel korábban itthon nem találkoztunk. Szerencsére ebből sok mindent sorunk harmadik tagjával, Sofron Istvánnal is meg tudtunk értetni. Olyan fontos dolgokat, amelyekért Weinstock soha nem szólt senkinek. Például hogy edzésen ne csúszkálásból induljon el a korongért, hanem amikor elkezdődik egy gyakorlat, onnantól kezdve addig, amíg véget nem ér, százszázalékos erőbedobással kell végig menni, és utána pihenünk a következő gyakorlatig.

Többször elmondtam, én is külföldön tanultam meg, hogyan kell edzeni, mit kell tenni ahhoz, hogy még eredményesebb legyen egy játékos. Aki nem volt kint, az is megtapasztalhatja ezt, ha szerencséje van, és egy jó edzővel hozza össze a sors. De ha utána egy gyengébb edzője lesz, előbb-utóbb elfelejti ezt.

Kóger Dániel esete is érdekes. Kiment a CHL-be játszani, és a második héten mesélte, hogy úgy hajt mindenki az edzésen, mint az állat, és minden egyes tréningen meg kell döglenie, szinte levánszorog a végén. Ez a lényeg, ez a profi mentalitás. Itthon mindannyian mondjuk, mert megtanultuk, hogy azt kell mondani, mindig száz százalékot nyújtunk, aztán közben a fenét nyújtunk annyit. Csak akkor, ha kiverik belőlünk. Weinstock edzései alkalmatlanok voltak erre. Ha nincs konkurencia, ha nincs követelmény, ha nincs következmény, akkor a legtöbb játékos elkényelmesedik.

Volt olyan pillanat, amikor leültünk a svéd edzővel átbeszélni a helyzetet. Mondtam neki, hogy sípoljon a gyakorlatok közbe, ha nincs megfelelően végrehajtva, hajtson minket, büntessen, és meglátja, a tizedik alkalom után mindenki beáll a sorba. Mondta, hogy oké, aztán sajnos semmi nem lett ebből, egyszer nem állította meg az edzést, egyszer nem büntetett. Ha valami nem tetszett neki, akkor szép nyugodtan elmondta még egyszer a feladatot, és kezdődött elölről ugyanaz.

Egyáltalán nincs felszabadult hangulat az edzőváltás miatt a csapatnál. Tisztában vagyunk azzal, hogy közel vagyunk ahhoz az időhöz, amikor már majdnem késő. Örüljünk annak, hogy eddig van nyolc pontunk. És az is szerencse, hogy még csak egy pontra vagyunk a rájátszást jelentő nyolcadik helytől. Ha valamikor, akkor most még van lehetőségünk megfogni a dolgokat. Remélem, tényleg kemény kezű edző veszi át a csapatot.

Egy új edzőnél mindenkinek újra bizonyítania kell, főleg így, hogy szezon közben vagyunk. Nyugodtan kijelenthetem, hogy nehézségeink ellenére kudarc lenne, ha a végén nem lenne meg a rájátszás. De az is mindenképpen igaz, hogy messze van a csapat a tavalyi teljesítményétől. Bízom benne, hogy most minden játékos érzi a felelősségét az eddigi kudarcban, és itt a mindenkin van a hangsúly, mert eddig közülünk senki nem hozta ki magából a maximumot. A sikertelenségben a csapat is ludas, a felelősségvállalásból nem szabad kivonnunk magunkat. De a nagyobb balhét az edzőnek kellett elvinnie."