Ötödször szerepel Magyarországon született jégkorongozó az NHL draftlistáján, eddig mindössze három magyar játékost draftoltak. Hogy Hári János elkel-e a hétvégén, azt valószínűleg csak vasárnap hajnalban, a 2-7. körös foglalások után tudjuk meg. A három korábbi draftosunkkal arról beszélgettünk, hogyan zajlott le a tengerentúli kalandjuk, mi történt előtte, alatta és utána, és milyen hatással volt mindez pályafutásukra nézve.

Első draftolt jégkorongozónk Gröschl Tamás volt 1999-ben. Az Edmonton Oilers a 9. kör 256. helyén választotta ki. Egyszersmind ő az egyetlen, akire Magyarországról csaptak le, az UTE játékosaként került fel a neve a listára. A lila-fehérek remek testfelépítésű, korán érő csatára 15 évesen már a felnőtt bajnokságban játszott, és első szezonjában is szép számmal lőtte a gólokat. Itthoni karrierje szépen ívelt felfelé, rengeteg utánpótlás-világversenyen járt, 18 évesen már felnőtt vb-n szerepelt. Természetesen nem a Megyeri úti nyitott pályán fedezte fel egy NHL-menedzser.

"1998-ban Németországban játszottunk az ifjúsági Európa-bajnokságon, és ott, Füssenben talált meg egy játékosmegfigyelő – emlékezett vissza a jelenleg a Vasas Bp. Starsban játszó csatár. – A draft előtt egy klub sem keresett, a menedzserem sem jelezte, hogy lenne érdeklődés, konkrét klubneveket főleg nem hallottam. Ezek után meglepetésszerű volt, hogy a menedzserem kihívott Bostonba. Mondta, menjek, nézzem meg, hogy működik ez a dolog. Nem álmodtam arról, hogy kiválasztanak, tényleg meglepetés volt. Az Edmonton vezetőivel találkoztam a rendezvényen, de az akkori ügynököm tárgyalt velük. Utána az NHL-draftból gyakorlatilag semmit nem éreztem. Nyáron kimentem Svédországba játszani, a Leksand juniorcsapatában szerepeltem, két mérkőzést az Elitserienben is játszottam. A svéd ügynökömnek voltak észak-amerikai kapcsolatai, így kerültem ki az ECHL-be."

Az 1999-es draft volt az egyetlen, amikor két magyar játékos is szerepelt az előzetes listán. A másik aspiránsnak, Szuper Leventének egy évet még várnia kellett. Így ő az egyetlen, akit magyar jelöltként nem választottak ki a drafton. Pedig ekkor érte el élete legnagyobb sikerét, csapatával megnyertek a kanadai juniorligát, és a legjobb újonc kapusnak választották. Ő sem volt még 18 éves, amikor a felnőtt válogatottban bemutatkozhatott, vezérletével jutottunk fel a B csoportba 1998-ban.

"Semmit nem érnek ezek az előzetes listák – mondja a válogatott kapus. – Az első évben, amikor felkerültem, megnyertük a Memorial Cupot, a legjobb újonc kapus voltam az OHL-ben, a New York Rangerstől és a San José Sharkstól eljöttek edzésre is megnézni, kérdőíveket töltettek ki velem több klubnál, és mindenki azt jósolta, a 3–4. körben elvisznek. Ehhez képest nem foglalt le senki. A második évben nem volt  érdeklődés, ott sem voltam a drafton. A menedzseremet a végén a Calgary és a Chicago kereste, az utóbbi jobban akart, de a negyedik körben a Calgary volt előbb, ők foglaltak le (Szupert a 4. kör 116. helyén draftolta a Clagary Flames – F. K.). A draftot követően is meg akart szerezni a Chicago, a Buffalo is érdeklődött, de a Calgary akkor még ragaszkodott hozzám."

A draftot követően Szuper Levente a Calgary farmcsapatához került, az AHL-es Saint John Flamesben védett három szezont. Az első évben megnyerték az AHL-t, a Calder Cupot. A 2002/03-as szezonban megsérült Roman Turek, a Calgary első számú kapusa, akit Jamie McLennan pótolt. Ezért Szuper Leventét felhívták a Flameshez, ő lett az első magyar jégkorongozó, akit NHL-meccsre neveztek. Kilenc meccsen ült a padon, de jégre nem léphetett. Az ezt követő nyáron játékjogát elcserélték a St. Louisszal, de ott nem számoltak vele komolyan, hamar az ECHL-ben találta magát. 2004-ben tért vissza Európába, a Dunaújváros kapusa lett, azóta Európában véd.

Az eddigi utolsó magyar draftos játékos, Vas János is megerősíti a Szuper Levente által elmondottakat. "Azt éreztem, hogy van érdeklődés irántam, de egyáltalán nem lehetett arra számítani, hogy a második kör elején, a 32. helyen elkelek. Az előrejelzések is sokkal hátrébbra tették az esélyemet. El is szoktam mondani, hogy éppen vécére indultam, amikor a Dallas bemondta a nevemet. Nagyon meglepődtem, nem gondoltam volna. Igazából ott áltam Torontóban 18 évesen, nem is tudtam felfogni, hogy arra várok, elvigyen egy NHL-es csapat. Pedig előzetesen 11-12 klub is érdeklődött irántam, sokkal beszélgettünk, voltak felmérések, a New Jerseynél például futófelmérésen vettem részt. Akkor ez nagyon jónak és izgalmasnak tűnt, érdekes világnak. Konkrét csapatról nem volt szó, de egyszer pszichológiai felmérésre is átutaztattak az óceánon, ebből következtettem arra, komoly szándékaik lehetnek velem. De a menedzser sem mondta előtte, hogy 2. körös lehetek."

A menedzserek minden játékosnál szóba jöttek. Nincs más útja a csapathoz kerülésnek, mint amit ők elintéznek. A struktúra egyszerű. NHL-es csapattal csak NHL-es licenccel rendelkező tengerentúli menedzser tárgyalhat. Az európai játékosok első lépésben általában európai menedzserrel kötnek megállapodást. A nagyobb, jobb európai menedzserirodáknak vannak észak-amerikai partnereik, velük dolgoznak össze. A magyar játékosok esetében is így van ez, jellemzően két menedzserrel állnak kapcsolatban, az itteni az európai, az ottani a tengerentúli ügyeiket intézi. Vas János a mai napig az első svéd menedzserével dolgozik, mert nagyon elégedett a munkájával.

Vas a draftot követően még három évre visszament Svédországba játszani, bemutatkozott a legmagasabb ligában is. Végül a svéd másodosztályból utazott a Dallas farmcsapatához, az Iowa Starshoz. Itt folyamatosan javuló játékot mutatott három év alatt, az utolsóban többször is felmerült, felhívják az NHL-be. Végül ez nem következett be, letelt az idő, és az ilyenkor szokásos forgatókönyv szerint vissza kellett jönnie Európába.

"Mivel a szerződésem lejárt, a Dallas nem akart hosszabbítani, más klub nem érdeklődött, nemigen volt más választásom. Az a helyzet, ha valaki három év alatt nem tudja beverekedni magát az NHL-be, általában ez történik vele. Viszont a másik ok, ami miatt az európai játékosok ilyenkor visszajönnek, hogy az itteni topbajnokságokban nagyon jó fizetést ajánlanak a klubok nekik. Én is ezért döntöttem a svéd Elitserien mellett."

Vas János szerint annak is van visszaút, akinek egyszer nem sikerült az NHL-be jutnia. "Akár egyből az NHL-be is vissza lehet innen kerülni, ez egyáltalán nem egyedülálló eset. De lehet menni az AHL-be is szerencsét próbálni újra. Ehhez azonban valamelyik legjobb európai ligában kell kiemelkedőt produkálni. Több bajnokságot figyelnek, a svájci és a német bajnokság legjobbjainak is van esélyük."

Itthonról újraindulva azért egészen mások a távlatok, ezt Vas János példája jól mutatja. A svédországi éve után Fehérvárra szerződő csatár jövőre a svéd másodosztályban játszik. "Magyarországról nagyon nehéz igazán jó bajnokságba szerződni. Meg lehet nézni, még az EBEL-ben sem kapkodnak a magyar légiósokért. Három éve játszik a Volán ebben a ligában, de még mindig csak a Fehérvárban jégkorongozik magyar hokis. Itt is inkább a legjobb országok légiósait fizetik meg. Most egy olyan csapathoz szerződtem, ahol ki lehet tűnni, és egy olyan bajnokságba, ahonnan fel lehet jutni a legmagasabb osztályba. Az edzővel bízunk egymásban, egy jó ligában sokat fogok játszani, most erre van szükségem, a többi rajtam múlik."

A három Magyarországról indult játékos mellett meg kell említeni még egy nevet, aki magyar válogatottként NHL-draftolt volt. Kovács Frank játéktudása azonban nem a magyar utánpótlás-nevelés érdeme, hiszen édesapja távozott az országból, és Frank már a kanadai Reginában született. 1990-ben a 4. kör 71. helyén vitte el a Minnesota North Stars. Ő is csak az AHL-ig jutott. 1999-ben érkezett Magyarországra, az Alba Volánban rengeteg pontot termelt, és 2002-ben a hazai világbajnokságon a válogatottban is bemutatkozott. Magyarországtól és az élvonalbeli játéktól 32 évesen, 2003-ban búcsúzott el. Azóta Torontóban él, rendőrtiszt és egy ifjúsági csapat edzője, 2009-ben a reginai sport halhatatlanjai közé választották.