Mindannyian jó játékosok akarunk lenni című posztunk alatt Emlékező olvasónk hívta fel a figyelmünket a védőkkel kapcsolatos információhiányos térre, majd Raon felvetése tovább erősítette bennünk a már amúgy is bimbózó gondolatot, hogy foglalkozzunk a fiatal bekkekkel mélyebben is. Az első néhány beszélgetés alapján úgy éreztük, érdemes a magyarországi védőínség problémáját alaposan körbejárni. Ezért többrészes sorozatot indítunk. Először azokkal a fiatalokkal beszélgettünk, akik a legközelebb vannak a nemzeti válogatotthoz, de tartósan még nem tudtak helyet szorítani maguknak a csapatban.

A következő hat fiatalember 1986 és 1988 között született, tehát korban ott tartanak, hogy lassan éretté kell válniuk a feladatra, amihez talán kellő rutint is szereztek. Úgy tűnik, ők a legesélyesebbek arra, hogy a válogatottságtól visszavonuló vagy onnan kikerülő védők feladatát átvegyék. Többen közülük már be is mutatkoztak a felnőttek szelekciójában, de világbajnokságra még egyikük sem jutott ki, legkésőbb az utolsó körben kiestek. Érdekesség, hogy a hatből öt játékos dunaújvárosi nevelésű.

Az utóbbi hét évben nemigen változott a védőjátékosok névsora a világbajnokságokon. A Svájcban jártakon kívül csak három hokis került be a csapatba a hét vb-n. Szuna Roland 2003-ban volt tagja a csapatnak, azóta visszavonult. Az utóbbi néhány évben Ennaffati Omar és Ondrejcik Rastislav honosításával Tőkési Lajos és Lencsés Tamás került ki. Utóbbi két játékossal egy későbbi részben foglalkozunk. A hatfős törzsgárda mindvégig maradt, csak sérülés miatt hiányzott némelyikük egy-egy alkalommal.

Horváth András és Kangyal Balázs 1999 óta megszakítás nélkül 11 vb-n szerepelt, Svasznek Bence 2001 óta nem hiányzott, 9-es szériában van. Tokaji Viktor és Szélig Viktor is kirobbanthatatlan 1999 óta, előbbi 2005-ben, utóbbi 2007-ben sérülés miatt mulasztott. Sille Tamás 2003-as honosítása óta csak 2007-ben nem volt ott a vb-n. A fiatalok esélyeit rontotta, hogy az utóbbi években Pat Cortina inkább hétfős védelmi kontingenssel utazott a divízió 1-es világbajnokságokra, majd az A vb előtt leszögezte, az idősebbekhez lojális lesz a válogatás során. Ehhez tartotta is magát.

Az új szezonban mindenképpen változások jönnek, függetlenül attól, marad-e Cortina a szövetségi kapitány, vagy sem. Egyrészt azért, mert a kanadai–olasz szakember is változásokról beszélt közvetlenül a világbajnokság, továbbá két hét gondolkodás után is. Másrészt azért, mert egy hely máris megüresedett, Kangyal Balázs maga jelentette be a sportnapilapban, hogy a következő tornán már nem lesz ott a válogatottban. Harmadrészt remélhetőleg a fiatalok még jobb játékosokká válnak, akik az események számukra szerencsés alakulásától függetlenül is helyet követelnek maguknak. Ha mindez valóban így történik, a legnagyobb valószínűség szerint a következő hat védőből egy, de inkább kettő ott lehet a 2010-es ljubljanai vb-n. A következő egy-két évben velük mindenképpen számolni kell. (Jelmagyarázat. sz.: felnőtt első osztályban lejátszott szezonok száma, vál.: felnőtt válogatottságok száma.)

Tavaly Erdélyi Péter és Jobb Dávid volt esélyes a vb-keretbe kerülésre, de együtt estek ki az utolsó szűkítésnél. Idén Hegyi Ádám és Jobb Dávid volt tagja a felkészülést megkezdő keretnek, Erdélyi Péter csak az előzetes, 37-es névsorban kapott helyet. Hegyi hamarabb, Jobb ismét utolsóként került ki a vb-re utazók névsorából.

Erdélyi Péter kilencéves korában kezdett jégkorongozni. Kezdetben csatár volt, majd Kercsó Árpád rakta vissza hátvédposztra, "mert támadóként védekeztem is. Agresszív, kemény voltam, ezért lettem nyolc évvel ezelőtt védő." A döntést nem bánta meg. Annak ellenére sem, hogy úgy véli, a védőkön pszichikailag nagyobb a teher, hiszen "ha egy csatár kihagy egy ziccert, vagy elöl elveszti a korongot, nem szedik le az edzők a fejét, de nekünk nem szabad hibáznunk, mert azonnal elővesznek minket. Olyan ez a hokiban is, mint a fociban. Aki a gólt üti, az a sztár, ezért vonzó a fiataloknak a poszt, és ez teljesen érthető is. A hátvédeket ritkán istenítik, pedig sokkal fontosabb, hogy itt magabiztos és hatékony legyen az ember. Ha egy emberfölényes akciót kivédekezünk, az nagyon nagy dolog a csapat szempontjából, de senki nem beszél róla másnap, nem úgy, mint mondjuk egy felső sarkos bombáról." A válogatott világbajnoki szerepléséről idén és tavaly is lemaradt bekket kicsit rosszul érintette a szövetségi kapitány döntése, de "nem búslakodom, dolgozom keményen. Komoly céljaim vannak, válogatott játékos akarok lenni, lehetőleg már az idén." A közelmúltról is őszintén beszél, jogosnak tartja a kritikákat, amelyek a dunaújvárosi fiatalokat érték.

"Nincs mit szépíteni, gyengék voltunk fizikailag, ezt edzőnk, J. P. MacCallum is megmondta. De nagyon komoly állomáshoz értünk, teljesen új módszerekkel és intenzitással erőnlétileg és kondicionálisan megpróbálunk a kívánt szintre jutni. Életem eddigi felkészülési időszakai közelében sem voltak a mostaninak. Ebben az évben mindössze egy hét szabadidőt kapunk, a többit munkával töltjük. Az eddig eltelt néhány hét után máris érzem, kezdek átalakulni, sokat erősödtem. Ha ezt jó jeges felkészüléssel és jó taktikával fejeljük meg, eredményes idény vár ránk. Hamar beláttuk, aki jó sportoló akar lenni, annak ezt az utat kell bejárnia." Erdélyi Péter a jégkorongozás melletti szabadidejét tanulással is tölti, erősáramú elektrotechnikus végzettségre hajt.

Hegyi Ádám azok közé tartozik, akiket Kercsó Árpád egyből a védelemben képzelt el. "Emlékszem, az első mérkőzésemet az UTE ellen játszottam. Persze minisként még kötetlenebbül hokiztunk, nem volt benne sok szisztéma." Úgy tapasztalta, egy védőre mentálisan sokkal nagyobb teher hárul. "Elsődlegesen azért, mert mögöttünk már csak a kapus van, nem hibázhatunk." A hat fiatalember közül ő a legidősebb és talán a legkésőbben érő is. Habár 2006-ban bemutatkozhatott a felnőtt válogatottban, nem tudott gyökeret verni Pat Cortina keretében. De az utolsó szezonja jól sikerült, szinte minden bő kerethirdetéskor felmerült a neve, a vb-felkészülési meccseken is játszott. "Mindenképpen az a célom, hogy bekerüljek a válogatottba. Ezért hajtok, küzdök. Fizikálisan és mentálisan nagyon jól felkészít J. P. MacCallum edzőnk a feladatokra. Az Alba Volánban persze nagyobb a tempó az EBEL miatt, de itt is tudok még fejlődni."

Biztos benne, hogy a válogatottba előbb-utóbb odaférnek a fiatal védők is. Azért is, mert magáról azt tartja, soha nem adja fel a küzdelmet, bármilyen akadály kerül elé. "A legnagyobb esélye Jobbnak, Hüffnernek és nekem van, de itt van Pozsgai Tamás is, aki nagyon sokat fejlődött az utolsó szezonban." Hegyinek az edzések és mérkőzések mellett egy masszőriskola látogatására is marad szabadideje.

Hüffner Adrián meglehetősen későn, már tizenegyedik életévét is betöltve lett jégkorongozó. Korábban nagyon sok sportágban kipróbálta magát, úszó, vízilabdázó volt, kicsit atletizált, jó darabig karatézott, majd aikidózott, végül a kenuzásról váltott a hokira. "Mindig az volt a legfontosabb számomra, hogy kemény sportot űzzek. Tetszett a foci is, de futni nem szerettem. Korcsolyázni valamilyen szinten tudtam korábban is, sokszor jártam az újvárosi szabadkorcsolyázásokon. Amikor lementem hokizni, egy edzés után eldöntöttem, ott maradok. Hamar megfogott a sportág." A Dunaferrben egyből a védők közé rakták. Nem volt könnyű dolga, csapattársai legalább három éve hokiztak, de volt olyan is, aki több mint öt éve. Igazán dicséretre méltó kezdeti kitartása, hiszen "másfél-két év kellett ahhoz, hogy bekerüljek a csapatba". De a sikerek gyorsan jöttek, négy-öt évvel az első tréningek után már a serdülőválogatott keretében találta magát. Jó fizikai felkészültségével hamar ledolgozta a mezőnnyel szembeni hátrányát. Kercsó Árpád állította be először a csapatba, de akkoriban még sokat ült a padon. Vladimir Matejovnál kezdett rendszeresen játszani, köszönettel tartozik neki ezért is. Az elmúlt nyáron klubot váltott, a fővárosba igazolt, az UTE-hoz.

"Nagyon jó szellemiségű csapatba kerültem. Jót tett nekem a váltás. Elég sokat melóztam az elmúlt szezonban is, és előre is léptem, mert míg Dunaújvárosban harmadik soros védő voltam, itt az első sorban játszom, igen sok időt töltök a jégen. Sokkal több bizalmat kaptam, szerepeltem emberelőnyben és -hátrányban is rendszeresen, ez is kell az előrelépésemhez." Amikor a válogatottban lehetőséget kapott, nem vallott kudarcot, idén mégis messzebb került a kerettől. "Vagyok annyira érett játékos, mint a többi velem egykorú bekk. Úgy mondanám, nem vagyok sem jobb, sem rosszabb náluk. Van, amiben én tartok előrébb, van ,amiben más."

Még egy évig szerződés köti a lilákhoz. Mivel továbbra is Újvárosban lakik, a nyár eleji felkészülési időszakban odahaza készül, így volt ez tavaly is. Tudják róla, nem lazsál, elvégzi a kirótt munkamennyiséget, sőt még többet is. "A legfontosabb, hogy sokat kell még gyorsulnom. Ideális lenne jobb bajnokságban játszani, de biztató, hogy a Mol Liga erősebb volt, mint az előző évi OB I. Még tovább kellene erősödnie, akkor mi is fejlődhetnénk. Melóznunk kell keményen, és akkor lehet, hogy egyszer egy jó külföldi bajnokságban játszhatunk." A jégkorongedzések mellett főiskolára is jár.

Jobb Dávid nyolcévesen lett igazolt versenyző. Már akkor is védőként játszott, mert "Kercsó Árpád kiskorunkban kiválasztotta a nagyobb darab gyerekeket, ezért kerültem én is hátra". A válogatott védő emlékei szerint egész pályafutása során néhányszor játszott elöl, serdülő és ifi korosztály tájékán, de ezen idő alatt is szerzett tapasztalatokat. "Ha a csatár elöl hibázik, mi még ott vagyunk, ha rajtunk is átmennek, már csak a kapus segíthet. Így neki a legnehezebb lelkileg, de nekünk is nehezebb, mint a támadóknak."

Pályafutása nem szokványos. 15-16 évesen egy finnországi tehetségkutató táborban járt, ekkor óriási lehetőséghez juttatta a sors. "Kétévente rendez ilyen tábort az IIHF. Rengeteg játékos jött el Európából, sok magyar is volt rajtam kívül. Csoportomnak cseh edzője volt, aki a mai napig a cseh U18-as és U20-as válogatottnak a videóedzője. Neki nagyon tetszett a játékom, és beajánlott egy cseh menedzsernek. Így kerültem a Sparta Praha csapatához 16 évesen. Két évet töltöttem ott, nagyon hasznos időszak volt ez. Sajnos a végén komoly vállsérülést szenvedtem, 4-5 hónapot ki kellett hagynom. Emiatt visszaestem. Azt gondolom, ha az a sérülés nincs, ma jóval előrébb tartanék." Így viszont visszajött nevelőegyesületéhez, Dunaújvárosba, majd egy évvel ezelőtt az EBEL-szereplést és az Alba Volánt választotta.

"Azt olvastam, Kangyal Balázs visszavonul a válogatottságtól, így egy hely biztosan megnyílhat a fiatal védők előtt, de az is lehet, hogy kettő. Ezekre négyen pályázunk a legnagyobb eséllyel, Erdélyivel, Hegyivel, Hüffnerrel." Hogy milyen lesz a védelem a részleges őrségváltás után? "Eldől, hogy mire vagyunk képesek, ha megkapjuk a lehetőséget. Szeretnénk legalább úgy helyt állni, mint a maiak." Jobb szerint semmivel sincsenek elkésve 20-22 évesen. "A jégkorongozóknál a beérés szerint elsők a csatárok, akik akár már 17-18 évesen is jók lehetnek felnőtt szinten, aztán jönnek a védők, végül a kapusok. A pályafutás hosszúsága viszont fordítva alakul." Klubcsapatánál még él a szerződése, nem is kíván kapkodni. "Kell a gyors hokihoz a megfelelő felkészülés, erre remek lehetőség az EBEL. A továbblépésemhez még egy-két évig itt kell erősödnöm." A bekk egyelőre csak a jégkorongra koncentrál, de előbb-utóbb szeretne tanulni is.

Pozsgai Tamás hétévesen már jégkorongozónak készült. A mini korosztály után Kercsó Árpád egyből a védelembe irányította. Mint mondja, nem feltétlen azok kerültek hátra, akik ügyetlenek, nagyobbak és lassabbak voltak, mint a többiek, de meg nem tudná fejteni, ki miért lett védő, ki miért csatár. Ebbe a kérdésbe a gyerekeknek nem volt beleszólásuk, és nagy többségük maradt az akkor kijelölt poszton később is. A védők külön feladatokat kaptak, más edzésmunkájuk volt. A jelen cikkben említett hat védő közül Pozsgai Tamás az egyetlen, aki nem került még szóba a felnőtt válogatottnál. Több szakember és hozzáértő szerint ez az éve nagyon jól sikerült, rengeteget fejlődött.

"Igazából még csak két éve játszom a felnőttcsapatban. Idén sok lehetőségem volt, dolgoztam keményen, sok dicséretet kaptam. Támadó szellemű védő vagyok, alkalmazom a testjátékot, de a koronggal sem vagyok ügyetlen." A válogatottságot nem érzi elérhetetlennek, "jövőre a bő kerethez szeretnék odaférni. Három éve profiszerződésem van Dunaújvárosban, azóta az a célom, hogy komoly játékossá váljak, válogatott legyek." Úgy érzi, az ehhez szükséges fejlődéshez megfelelő csapatnál van.

"J. P.-nél jobb edzőm nem is lehetne ebben a pillanatban, a fiatalok számára ő a legjobb megoldás. Ráadásul a vezetőség is nagyon korrekt nálunk, egyszóval itt megkapjuk a lehetőséget, meg lehet mutatni, ki mit tud." A védők feladatáról is van elképzelése. "A modern hokiban a védők irányítják a játékot. Ez teljesen más feladat, mint 20-30 évvel ezelőtt volt. Ha egy bekk nem tud jól passzolni, gond van. Emellett nekünk fejben mindig ott kell lennünk, mert különben gólt kapunk." A jégkorong mellett egyelőre OKJ-s tanfolyamokon próbálkozik szakmaszerzéssel.

Szirányi Bence kilencévesen kezdett hokizni, elmondása szerint 14 éves koráig csatárként karcolta a jeget Újpesten. "Akkor lesérült egy védő a csapatunkból, és Baróti Zsolt engem rakott hátra helyette. Tetszett a dolog, utána már nem is akartam visszamenni. Pedig eredményes voltam elöl, sok gólt lőttem." Így a kis Szirányi a saját bőrén is megtapasztalta, mennyivel nagyobb teher hárul rá bekként, mint addig csatárként. "A csatároknak szinte egy szót sem szól az edző, ha kihagynak egy nagy helyzetet, minket viszont azonnal elővesznek egy tévesztés után. A trénerek nagy többsége ilyen."

A fiatal védő egy éve eligazolt nevelő csapatától, az NZ-Stars játékosa lett. "Jól érzem magam a Starsban, itt biztosan tudok fejlődni. Erre Magyarországon még az Alba Volánban volna lehetőségem. Itt három olyan védő is van, akik tagjai voltak a vb-csapatnak. Tőlük sokat tanultam, igazán segítőkészek a fiatalokkal." Korábban egyszer már volt válogatott kerettag, a hivatalos statisztikák szerint egyszeres válogatott, valójában azonban még nem lépett jégre a nagyok között. "A válogatottal edzőtáboroztam, majd Pat Cortina benevezett egy meccsre, de végül nem kaptam lehetőséget, a padon ültem végig a hatvan percet."

Egy-két éven belül szeretné visszaküzdeni magát a keretbe. "Profi játékos vagyok, a válogatottság elérése a célom. Nagyon fontos nekem, hogy Kangyal Balázs szerint sokat fejlődtem az elmúlt évben." A bajnokság vége óta egyénileg készül a következő évi feladatokra, de június első hetében hat hét szárazedzéssel kezdi csapata a közös felkészülést. A Testnevelési Egyetem testnevelő-edzői szakán a harmadik évfolyamra jár.