Három év pauza után nyertek ismét érmet a svédek, az akkori arany után most a bronz jött össze. A szép megoldások mérkőzésén az amerikaiak szereztek vezetést, de a svédek fordítottak, a végén kettős emberhátrányban is kapus nélkül támadott az egyenlítésért az Egyesült Államok válogatottja, emiatt lett kétgólos a különbség.

Az amerikaiak kombinatív, a svédek fegyelmezett játékkal kezdték – ahogy szokta egyik és másik is –, és ugyanúgy folytatták. Az első harmadban sokkal többet lőttek a tengerentúliak, gól azonban nem született. A másodikban három is. Előbb Jack Johnson talált be a kék vonalról, 4 a 4 elleni játék során, majd a svédek ütöttek kettőt két és fél perc alatt, az elsőt dettó szimpla, a másodikat kettős emberelőnyből.

A harmadik menetben belelendültek az amerikaiak, és gyorsan egyenlítettek is. Joe Pavelski hátvéd a vb második legszebb találatát szerezte – az első helyen szerintünk Peterdi Imre szlovákoknak lőtt gólja áll, amelyet Ladányi csodapassza után vágott be –: saját kapuja mögül iindulva végigkígyózott a jégen, minden svédet kikerült, és a bal felsőbe ragasztotta a korongot. 49:00-nál megint fórból megint a svédek léptek meg.

Az utolsó percekig nem változott az eredmény, így Esche kapus 58:59-nél lement. Nem sokáig rohamoztak 6 az 5 ellen az amerikaiak, mert Ryan Suter két percet kapott bottal lökésért. Pár másodperc levegővétel után megint kapustalanul próbálkoztak, de leküldték Dustin Brownt, az amerikaiak legjobbját is. Nem adták fel, időt kértek, és még így is Esche nélkül rontottak neki a svédeknek. Akik korongot szereztek, Oduya belőtte, 4-2.

Ezzel Svédország szerezte meg a bronzérmeket, az amerikaiak megint lemaradtak a dobogóról. Ahhoz képest, hogy a döntőhöz is nagyon közel voltak, nyilván csalódottak. Ahhoz képest viszont, hogy megint fiatal és kísérleti csapattal jöttek, nem teljesítettek rosszul. Rengeteg nagy név hiányzott a svédek közül is, ehhez képest minden dicséretet megérdemelnek a nagy csatákban kivívott harmadik helyért.