Nem hiába érezték úgy az oroszok, hogy nagyon nehéz dolguk lehet a fehéroroszok elleni negyeddöntőn, tényleg rettenetesen kemény meccset játszottak. Glen Hanlon pontosan azt a taktikát vette elő, amellyel a magyar válogatott jó tudott lenni éppen csapata ellen.

A fehérorosz válogatott az első percektől kezdve önfeláűldozóan védekezett, és ha tehette, gyors kontrákkal próbálkozott. Nem tehette sokszor, de amikor mégis, támadói roppant veszélyesek voltak. Már az elején sem sok hiányzott a belorusz vezetéshez, egy emberelőnyben leadott lövés a vason csattant. Az oroszok képtelenek voltak felgyorsulni, nem volt hozzá területük, nem is igazán tudtak helyzetbe kerülni, úgy sem, hogy nemegyszer gond nélkül felálltak a fehérorosz védőharmadban öt az öt ellen is.

Az első húsz perc el is telt egy árva találat nélkül, hogy aztán a másodikban elkezdjenek potyogni a gólok. Voltaképp nem is volt meglepő, hogy az elsőt a fehéroroszok ütötték, Konsztantyin Kolcov talált be fórból. Az oroszok ekkor mintha rájöttek volna, hogy a trükkösen mattig játszani próbált akciókból nem lesz semmi, elkezdtek lőni távolról, és Proskin hátvéd révén egyenlítettek is. A 8300-as szurkolósereg zömének öröme nem tartott sokáig, Oleg Antonyenko, a szlovákok és a finnek elleni csaták hőse remek támadás végén megint a fehéroroszokhoz ragadta a vezetést. Az egálhoz újfent védő kellett, Atyusov lőtt távolról. Fél perc sem telt el, amikor Frolov közelről kotorta be, először vezetett a világbajnok, de ez sem döntött el semmit, a harmad végén kettős előnybe került a Hanlon-csapat, és Ruszlan Szalej brutális gólt lőtt a bal felsőbe.

3-3-mal kezdték a csapatok az utolsó felvonást. Az előzőről még annyit, a fehéroroszok már-már kétsoroztak, Mihail Grabovszkij például 11:21-et, Ruszlan Szalej 10:37-et töltött a jégen húsz perc alatt. Az oroszok a harmadikban is nyomtak szakadatlanul, de megint csak nem jutottak semmire, mindaddig, amíg Ilja Kovalcsuk meg nem lódult egyedül, át nem vert pár védőt, és be nem tette az egyébként ezúttal is kiválóan védő Andrej Mezin lábai között. Ha már a kapusoknál tartunk: az utolsó menetre nem Ilja Brizgalov, hanem Alekszandr Jerjomenko állt be az oroszoknál, bejött a húzás, nem lehetett neki gólt lőni. Más kérdés, Kovalcsuk találata után is volt sanszuk egyenlíteni a fehéroroszoknak, noha a Bikov-gárda támadott is többet. A meccs az utolsó pillanatig feszült maradt, a kapust is lehozták a fehéroroszok, 8 másodperccel a vége előtt bulihoz jutottak az oroszok védőharmadában, meglett a korong, összejött a lövés, elakadt.

4-3, rettenetesen nagyot szenvedett a világbajnok ezen a mérkőzésen, a máskor kreatív és lendületes orosz csapat nem nagyon tudott mit kezdeni ellenfele masszív és szervezett védekezésével. A továbbiakban ez kevés lesz, mondhatnánk, más kérdés, ennyire defenzív csapattal aligha fognak még egyszer találkozni ezen a vb-n. Az összecsapás legjobbjának az egyik oldalon Ilja Kovalcsukot (1+1), a másikon Oleg Antonyenkót (1+2) választották, mindketten maximálisan megérdemelték az elismerést.