Meglepően éles meccset játszottak a litvánok a szerbekkel, igaz, csak a 37. percig. A szerbek lelkesen és összeszedetten igyekezték megkeseríteni elvben izmosabb ellenfelük dolgát. Ez azonban csak ideig-óráig sikerülhetett nekik, a végére feladták.

Már az első harmadban is többet támadott Litvánia, de nem jutott vele semmire, Lukovic kapus mindent fogott, amit csak lehetett. A bírók eléggé szétfújták, öt az öt elleni játék alig volt, tízen kaptak kisbüntetést, ehhez képest kész csoda, hogy a szerbek vezető gólja mégis egyenlő felálláskor esett. Az első harmadot be is húzta az esélytelenebb csapat.

A másodikat is jól kezdték, nagyon ügyesek voltak elöl – de kevésbé masszívak hátul. A 27. percig tartották a fórt. Ekkor azonban egy kettős előnyből maradt egyes előny utolsó másodpercében egyenlítettek a litvánok. Majd csakhamar a vezetést is megszerezték. Rövid ideig úgy tűnt, máris eldőlt a meccs, ám a különösen fürge Dejan Pajic másképp gondolta, remekül lépett ki, bekotorta az egyenlítő találatot. Talán még többre is juthatott volna a Vojvodina csatára, ha nem állítják ki folyton: húsz perc alatt négy kétpercest szedett össze. A szerb öröm nem sokáig tartott, a 37. percben egy négy a négy elleni szituáció során 18 másodperc alatt kétszer is betaláltak a baltiak, 4-2.

Innen már tényleg nem bírhattak visszajönni a balkániak. Az utolsó felvonásban sem egy csapat volt a pályán, zakatolt mindkettő, de gólt csak az erősebbik ért el, a vége 7-2 lett. Tehát ha verjük a horvátokat, ahogy kell, vasárnap lényegében döntőt játszunk.