2007. november 8-án 13:53 perckor élesítettük a jégkorongblogot. A születés pillanata azonos a Vagyunk kik, akarunk mit című írásunk publikálásának pillanatával, noha korábbra dátumozva feltöltöttünk más szövegeket is, hadd legyen mit olvasni a legelejétől. A napokban elgondolkodtunk, kell-e külön készülnünk születésnapunk megünneplésére. Végül azt mondtuk, elég ünnepnek, hogy pont zajlanak az olimpiai selejtezők.

Felmerült az is, célszerű-e írni újabb alapvetést, Vagyunk kik, akarunk mit 2.-t. Megint csak arra jutottunk, fölösleges, elég, ha nagyon röviden összeszedjük, szerintünk hol járunk, merre megyünk. Hiszen amit 365 nappal ezelőtt leírtunk, azt tartjuk. A hangsúlyok talán eltolódtak itt-ott, de ez nem annyira nekünk, mint inkább a magyar válogatottnak, a Mol Liga létrejöttének és az Alba Volánnak köszönhető.

A magyar válogatott közben feljutott az A csoportba, a magyar–román bajnokság sokkal izgalmasabb, mint a tavalyi OB 1, az Alba Volán sokkal jobb, mint egy évvel ezelőtt volt. Nem kérdés, indokolt sokkal többet foglalkoznunk velük, mint az elején. Igyekszünk nem elhanyagolni a nemzetközi jégkorongot sem, az NHL és a szintén menet közben összehozott KHL híreinek ismertetése napi rendszerességű, és tőlünk telhetően fordítunk figyelmet a nemzetközi tornák interpretálására is.

Annak idején – néha úgy érezzük, mintha nem is 1, hanem 10 éve csinálnánk – hárman csaptunk bele. Azóta majd tucatnyian segítik munkánkat, írnak, szerkesztenek, videót vágnak. Új munkatársaink mindegyike olvasóból lett szerző. Mindegyiküknek nagyon köszönjük. Mint ahogy minden egyes olvasónknak, kommentezőnknek is köszönünk mindent. A hozzászólásokat is, meg azt is, hogy egyszerűen csak itt vannak, visszatérően, nap mint nap. Hogy egyre többen vannak itt. Az elmúlt egy évben 1,1 millió olvasó látogatott el hozzánk, akik 3,5 milliószor olvastak bele posztjainkba. Ez az 1,1 millió persze úgy adódik össze, hogy a rendszer naponta összesít – a lényeg, hogy stabil táborunk sok ezerre tehető. Ami hátborzongatóan jólesik: a legtöbben szeretnek, dicsérnek, biztatnak bennünket. Mérhetetlenül hálásak vagyunk ezért, akkor is, amikor nem győzünk reagálni minden szép szóra. És ez is milyen érdekes: legelső kommentezőink jó része köztünk van ma is, talán nem adtunk okot arra, hogy lemorzsolódjanak.

Biztosak vagyunk benne: sokkal többet értünk el, mint amire számítani mertünk. Hátha nem szerénytelen kijelentenünk: úgy érezzük, a magyarországi – sőt az erdélyi – jégkorong egyik fontos fóruma lettünk. Közösséget kovácsoltunk.

Azon is morfondírozunk egy ideje, hogyan lehetne, kellene tovább lépnünk. Tartalmilag is, de főként szerkezetileg, formailag. Hogy strukturáltabbak, dinamikusabbak, izgalmasabbak, szórakoztatóbbak legyünk. Ám a továbblépés ideje ezen a téren még nem jött el. Pontosabban aprókat lépdelünk, de az ugrás odébb van.

Egyvalamit mindenesetre erősen remélünk: azt, hogy lesz második, harmadik és sokadik születésnapunk. Csak bírjuk szusszal. Még egyszer: hálásak vagyunk minden segítségért, hálásak vagyunk minden kattintásért.

Maradjanak velünk, visszajövünk. Napjában többször is.