Ma már hihetetlen, de a jégkorongkapusok hosszú évtizedekig fejvédő nélkül álltak a kapuban. Alapos írásunkban részletesen végigvesszük-megvilágítjuk azokat a stációkat, amelyeken keresztül kialakult a mai rostélyos sisak. Sok kép és videó.
A hokitörténelem első kapusmaszkját Clint Benedict viselte. A nyers bőrből készült, rendkívül egyszerű fejvédőt azért készíttette, hogy védje törött orrát. Mindez 1930. január 7-én történt. Benedict két találkozót hagyott ki mindössze, és a maszknak köszönhetően nagyon hamar visszatérhetett a kapuba. A Montreal Maroons hálóőre öt meccsen keresztül viselte az egyszerű készséget. Amikor felgyógyult, el is hagyta használatát.
Igaz, a historiák két korábbi esetet is említenek, amikor a kapusok védték arcukat a korongtól. 1916-ban a Montreal Western kapusa arról értesült, hogy a liga híresen legnagyobb lövője szerepel az ellenfélnél. Megelőzendő a bajt beszerzett egy baseballos elkapók által használt védőfelszerelést. 1927-ben pedig egy hölgy, Elizabeth Graham vívómaszkot öltött Ontarióban.
De vissza a fejlődéstörténet lineáris szálához. A következő fejezetbe egy legendás portás, a hatszoros Stanley Kupa-győztes, hétszeres Vezina Kupa-tulajdonos Jacques Plante története illeszkedik. 1959 telén a NY Rangers csatára, Andy Bathgate bombaerős lövéssel fejen találta. Ennek hatására Plante elkészítette az első megtervezett kapusmaszkot, amely még szintén bőrből volt.
Kisvártata kijött üveggyapot modelljével, amely a fej formáját követte. Mint a képen is látható, teljes mértékű védelmet ez még nem jelentett. Plante volt az első, aki folyamatosan hordta az eszközt. Az első két példány a történelmi maszkból a torontói Hockey Hall of Fame-ben tekinthető meg. A harmadikat, amit Plante 1963-as Montrealba szerződése után viselt, a kanadai művelődéstörténeti múzeum megvásárolta a svájci Jacques Plante Alapítványtól. A kapus öregkorát töltötte Sierre-ben, itt működik a sisakot eladó és a helvét kapuspalántákat támogató szervezet.
A kezdeti gúnyolódások elmúltak, a sok követő miatt gyorsan bebizonyosodott, hogy Plante történelmet írt. Találtunk róla egy remek videót is:
Az üveggyapot - amit később az üvegszál váltott fel - sisak térhódítása után már csak elvétve játszottak nélküle. Az utolsó meztelen fejű kapusként Andy Brownt említik a krónikák, aki 1974-ben vonult vissza az NHL-ből. Bármilyen meglepő, de igaz, hogy Jason Voorhees horrorikonnak, a Péntek 13 című filmsorozat főfigurájának az "arcát" erről a maszkról formázták meg.
Több mint tíz évet kellett várni az újabb jelentős előrelépéshez. 1972-ben a szovjet legenda, Vlagyiszlav Tretyak fején díszelgett az evolúció újabb lépcsőjeként definiálható protektor. A játékosok által használt műanyag sisak elé fémrácsot erősítettek. Ez volt az első olyan védelem, ami nagy hatásfokkal szűrte meg az erős lövéseket.
Érdekes, hogy két NHL-veterán a mai napig ilyen stílusú sisakban csúszik jégre: Dominik Hasek és Chris Osgood. Ezek az eszközök természetesen már nem natúr műanyag, hanem üvegszálas erősítést kaptak. Képünön együtt látható a Detroit két nagyszerű kapusa.
A kanadaiak kisvártatva ezt a fajtát helyezték előtérbe a tradicionális arcmaszkkal szemben. Már korábban elkezdték személyessé tenni a sisakokat, elkezdődött a felületek befestése. Elsőként a Boston Bruins edzője, John Forristall mintázott öltésnyomokat Gerry Cheever maszkjára. Minden egyes olyan alkalommal, amikor a maszk megmentette Cheevert egy arcsérüléstől, fekete öltést festett a fehér felületre.
1972-ben Frank Lewis, a Philadelphia Flyers edzője paradigmát váltott, az addigi fehér felületet teljes egészében narancssárgára fújta, a közelgő halloween alkalmából. Doug Favell fejvédője nagyon fontos szerepet kapott. A későbbiekben nem volt, és a mai napig nincs megállás. A sisakfestészet külön művészeti ággá és önkifejezési formává vált. Ennek a korszaknak a remekműveiből élvezhető összefoglalót találnak, ha ide kattintanak.
A legújabb maszkok már szénszálas anyagokból, vagy üvegszál és kevlar keverékéből készülnek, és a rácsot alkotó fém minősége is fejlődött. Ezek az anyagok már a legnagyobb terhelést is kibírják, nyomokban sem emlékeztetnek a hetvenes évek eleji ősökre. Míg a Tretyak-fél típusok az egész fejet körbeölelik, mint a játékossisakok, addig a legmodernebbek külön hátsó védelmet nyújtanak és tulajdonképpen két részből állnak. A Tretyak-modellhez képest még két jelentős módosulás történt az elmúlt évtizedekben. A sisak hosszított alsó része, és a maszk alá zsinórral lógatott plexi egyaránt a nyak és a torok védelmi rendszerét erősíti. Egy gyönyörű példány mindkét oldalról: a viselője Rick DiPietro. És aki kíváncsi az NHL jelenlegi kapusmaszkdivatjára, az főcsoportonkénti bontásban megtekintheti az éppen zajló bajnokságból a keletieket és a nyugatiakat is.
Hogy mire szolgál mindez, arról sajnos videót is tudunk mutatni. Megtekintése előtt fontos elmondani, hogy a felvételeken látható horrorisztikum ellenére a kapusnak maradandó bántódása nem esett, mi több, néhány nap múlva újra edzett. Hogy minek köszönhetően élte túl az esetet, arról itt található szakszerű leírás, amihez csak annyi kiegészítést teszünk, hogy a legenda szerint miután a klinikán ellátták sérülését, Malarchuk megkérdezte az orvost, hogy visszaérhet-e játszani a harmadik harmadra.
Levezetés- és egyben befejezésképpen egy érdekes filmet ajánlunk figyelmükbe, amelyen végigkövethetik, hogyan készül el egy hokikapus sisakja.
SWExile 2007.12.28. 10:55:39
Tee 2007.12.28. 11:04:43
superben 2007.12.28. 12:17:00
Trek · http://rapidreszeg.blog.hu 2007.12.28. 13:33:09
habitang · www.nst.blog.hu 2007.12.28. 15:23:53
KCs 2007.12.28. 15:42:09
muslic 2007.12.28. 15:49:23
Ha azok a fekete vonalak öltések a fejen, akkor NAGYON DURVA!
zuckerfrei 2008.02.22. 15:06:46
1927-ben pedig egy hölgy, Elizabeth Graham vívómaszkot öltött Ontarióban.
kamphore 2008.04.17. 15:07:18
ekanai · http://www.hangositas.com 2009.01.15. 21:58:57