Borisz Alekszandrov 2002. július 31-én hunyt el autóbalesetben, miközben fia mérkőzésére sietett (Viktor Alekszandrov jelenleg a KHL-ben hokizik.) Bevállalt egy előzést, ami az életébe került, ugyanis nem tudta elkerülni az ütközést a szembe jövő GAZ-3110-zel. A fia egész mérkőzésen kereste szemeivel a nézőtéren az apját, de csak a mérkőzés után tudta meg, miért nem láthatta. Borisz Alekszandrov 46 évet élt, 1976-ban olimpiát nyert a Szovjetunióval, az 1990/91-es szezonban a Ferencvárosi TC tagjaként magyar bajnok lett.

A Kazahsztánban született Borisz Alekszandrovot 1973-ban igazolta le a legjobb orosz csapat, a CSZKA – a legendás Tyihonov-éra kezdetének tagja volt, a mester csak négy évvel később érkezett a katonacsapathoz. Alekszandrov három szovjet bajnokságot nyert. A róla szóló visszatekintések megemlítik, hogy éppen azon a napon vesztette el apját, aki rákban hunyt el. A legendássá vált 1976-os Montreal Canadiens–CSZKA Moszkva mérkőzésen 21 évesen ő szerezte a szovjetek egyenlítő gólját, ami után felfelé kezdett ívelni a karrierje, és ugyanebben az évben olimpiai bajnok is lett. Játszott a Kanada Kupán is.

Bár 41 évesen is az orosz élvonalban szerepelt, pályafutása érdemi szakasza 1989-ben lezárult, ekkor Olaszországba, majd egy évvel később Magyarországra igazolt. Egy évig az FTC-ben jégkorongozott, és magyar bajnokságot is nyert rögtön. Kazahsztán önállósodása adott még egy esélyt számára, 40 évesen világbajnokságra utazhatott a kazah válogatottal. Visszavonulása után egy évvel kazah szövetségi kapitány lett, járt csapatával olimpián is, ezt a posztot haláláig betöltötte. A családi események között sok a tragédia, Borisz Alekszandrov halála után 20 hónappal, 2004. április 6-án legidősebb fia, Alan Alekszandrov is elhunyt.