Az A csoportos világbajnokság szervezői elismerték, hibáztak a jegyárak kialakításánál, a nemzetközi szövetség (IIHF) is felrótta ezt nekik, valamint kisebb kommunikációs hibákat említett a finn–svéd közös vb értékelésekor. A kiigazítások után 2013-ban jobb vb-t szervezhet a két ország, akkor Stockholmban lesz a döntő. A 2013. május 3–19. közötti esemény sorsolása is elkészült már. Rene Fasel, az IIHF elnöke megemlítette, ismét gondolkodnak az A csoportos mezőny 16-ról 14 csapatosra szűkítésén. Vb-értékelés és jövőkép tovább után.
Svédországban a vb második napja után jelentősen csökkentették a belépők árát, egyes kategóriákban a harmadára, míg sok mérkőzésre ingyenesen léphettek be a szervezett csoportok. Ugyanakkor Finnországban a brutális árak ellenére mindvégig magas volt a nézőszám. A hazai csapat mérkőzéseire a legolcsóbb jegy 45 ezer forintnak megfelelő euróba került Helsinkiben. Mindennek ellenére a hatodik leglátogatottabb világbajnokságot hozta össze a két északi ország – ehhez az adathoz kiegészítésként meg kell említeni, hogy 56-ról 64-re nőtt a meccsek száma –, a 7047 fős mérkőzésenkénti nézőszámátlag nem nevezhető rossznak. Megállapítható viszont, hogy amikor a finnek egyedül szerveztek vb-t, többen voltak a csarnokokban.
Az eddigi leglátogatottabb vb-k:
Csehország (2004): 552 097 néző
Németország (2010): 548 768 néző
Finnország (1997): 504 943 néző
Kanada (2008) 477 040 néző
Finnország (2003): 454 693 néző
Finnország/Svédország (2012): 451 054 néző
Fasel szerint a fenti gondok ellenére a közös vb-szervezés jó ötlet, sikeres volt, és a jövőben is támogatandó. Elsősorban azokban az országokban lehet ilyet rendezni, ahol nincsenek nyelvi problémák, tehát a 2017-re tervezett francia–német vegyes vb helyett inkább a cseh–szlovák közös rendezésben érdemes gondolkodni. Olyannyira aktuális ez a kérdés, hogy egy már létező forgatókönyv szerint a csehek a 2015-ös vb-t a szlovákokkal megosztva rendeznék meg, Prága és Pozsony helyszínekkel.
"A négy elődöntős csapat 10 mérkőzést játszik 17 nap alatt. Ez egy kicsit sok, és nekünk a sportolók egészsége az első" – mondta Fasel a vb-t követő sajtókonferencián. Hozzátette, a korrekciókról jelenleg is folynak a tárgyalások. Valóban érdemes gondolkodni a tempó lazításán – például Svájc 5 nap alatt 4 meccset játszott ez évben a vb-n –, de ez korántsem csak létszámcsökkentéssel érhető el. A nagy országok képviselője, a finn Kummola IIHF-alelnök sürgeti a változásokat, legkésőbb 2016-ban már redukált mezőnyt kíván látni.
Átmeneti megoldásként felmerült az is, hogy már a 2013-as vb-n a 22+3 fős játékoskeretet tovább bővíthetik a csapatok a vb egyenes kieséses, mert például éppen Svájcot jelentős sérüléshullám sújtotta idén. Ezekről a kérésekről az IIHF őszi kongresszusán, Tokióban kezdődhetnek meg a tárgyalások. Kovács Zoltán, a magyar szövetség főtitkára blogunknak elmondta, ilyen döntést csak a kongresszus hozhat, és a témáról Helsinkiben egy szó nem esett a világbajnokság alatt. A magyar sportvezető hozzátette, a létszámcsökkentés gondolata időről időre napirendre kerül a nagy országok nyomására, de eddig mindannyiszor levették vagy leszavazták a tervet.
A létszámcsökkentés mellett két fő érvet sorakoztatnak fel a nagy országok – és most már Rene Fasel is: 1. Túl sok mérkőzést játszanak a jó csapatok a vb-n, és ezek között van néhány tét nélküli is. 2. Egy nap nem érdemes kettőnél több meccset játszani egy helyszínen, mert hétköznap délben nem érdekli a hoki a nézőket.
Az elsővel kapcsolatban elmondható, ez valóban így van, nagy a terhelés. Ugyanakkor megállapítható, hogy ez elsősorban a lebonyolítás rendszerének köszönhető, amely paradox módon éppen azt hivatott biztosítani, hogy a nagy országok mindegyike bejusson a legjobb nyolc közé. Erre szolgált az előző rendszer is, amikor a négyes csoportból hárman továbbjutottak a középszakaszba, ahonnan hatból négyen a negyeddöntőbe meneteltek. Így egy-egy botlás belefért, nem volt ára. A 2012-ben bevezetett új lebonyolítási mód pedig azt szolgálta, hogy két országban rendezhessék meg a 2012-es és a 2013-as világbajnokságot. Amikor tavaly megváltoztatták a kiírást, senkit nem zavart, hogy csapatonként egy meccsel több mérkőzést kell játszani, kevesebb lesz a szabadnap és még több meccs tolódik délelőtti kezdésre.
Lehetne jelentősen csökkenteni a meccsek számát, ha úgy bonyolítanák le a vb-t, ahogy a legtöbb csapatsportágban szokás. Amikor is van tétjük a csoportmeccseknek. Ha például a négy négyes csoportból csak az első kettő jutna tovább, akkor az alapszakaszt máris három meccsre lehetne redukálni. Csakhogy ennek néhanapján szükségszerűen áldozatául esne egy-egy meghatározó válogatott is, mert egy vereség kiesést eredményezne.
A második érvet szintén el lehetne ütni egy átalakított lebonyolítási rendszerrel. De ha ezt nem akarják a csapatok, akkor a két helyszín mellé némi plusz költség árán be lehetne iktatni egy harmadikat, például egy kis városban szívesen néznének vb-meccseket az emberek.
Fasel hangsúlyozta, az A csoport létszámának csökkentése elsősorban sportpolitikai megfontolásokat igényel. Nem mondta ki, de nyilvánvaló, hogy a középmezőny tömörödött a vb-n az elmúlt évek során – új titánok tűntek fel, régiek buktak alá, miközben ők sem vesztettek játékerejükből –, és ez elsősorban annak köszönhető, hogy ezek az országok nagyobb számban csatlakozhattak az elithez. Norvégia nyolcadik helye önmagában is jelentős siker, de hozzátehetjük még, hogy a rájátszásban messze ők kényszerítették a legnagyobb erőbedobásra a világbajnok Oroszországot. Malkinék Finnországot és Szlovákiát sokkal lazábban verték.
A világbajnokságok viszont hektikus képet mutatnak, a két éve elődöntős Németország lefelé tart, a norvégok és a franciák felfelé, az odahaza leégő Szlovákia egy év alatt ezüstéremig szaladt fel, tehát szinte bármi előfordulhat a big six állandósága mellett. Egy létszámcsökkentés esélyt vesz el a felzárkózni vágyó – és mint a példa mutatja, felzárkózni tudó – csapatok elől és jelentősen csökkenti a vb színességét. A csökkentés mellett lehet szakmai, pénzügyi és egyéb érveket felhozni, és kétségtelen, lehetne a jelenleginél racionálisabb elit világbajnokságot rendezni, de a hat kiemelkedő tudású válogatott magas terhelési szintjével indokolni – miközben az elmúlt évtized változtatásainak döntő többsége az ő érdeküket szolgálta – több mint visszatetsző.
