A világbajnoki döntő kérdése ez évben nem az, hogy melyik a jobb csapat, hanem hogy Oroszország vagy Szlovákia nyeri-e az aranyérmet, ezt jelezték előre az események, és a jégen mindez az első harmad végére teljesen be is bizonyosodott. Az orosz válogatott lényegesen jobban jégkorongozott a mindvégig nagyon szimpatikusan és ügyesen hokizó szlováknál, ennek ellenére északi szomszédunk sokáig versenyben tudott maradni. Zdeno Chara tökéletes távoli bombája okozott némi késedelmet a dolgok egyértelműsítésében, de a második harmad elején már világosan látszott, csak idő kérdése, hogy eldöntsék a meccset Malkinék. Ez nagyjából a 36. percben történt meg, amikor Szjomin második gólja a 4-1-es vezetést eredményezte. Két percen belül ez volt a második orosz gól. A szlovák válogatott nem tört meg, ezt követően is igyekeztek gólt lőni, és nem adták fel a biztonságos védekezést sem, de a különbség csak nőtt az idő előrehaladtával. Természetesen a sokkal erősebb és ötletesebb oroszokkal szemben voltak erőtlen periódusaik, de bebizonyították, nem véletlenül játsszák ők a döntőt idén. Az európai élválogatottak közül a két legnagyobb mértékben felfrissített játékoskerettel érkező küzdelméből a jobb került ki győztesen. A győzelem aránya lehetett volna nagyobb is, de a meccs második felében az oroszok még nagyobb hangsúlyt fektettek a látványra, mint addig. Látványos, kellemes mérkőzésen 6-2-re nyert Oroszország, Finnország után Szlovákiát is ilyen arányban verték, teljesen megérdemelten lettek világbajnokok. Ritka kivételként a döntő végén két boldog szurkolótábor éltette az övéit.