"Egy nagyon jó és mindenképpen érdekes torna volt a brnói központú A csoportos ifjúsági világbajnokság. Mondanom sem kell, jól szervezett, logisztikailag kiváló, játékvezetői szempontból tökéletes eseményt tartottak a csehek. A játékosok és a csapatok is elégedettek voltak a tapasztaltakkal." Gebei Péter részletes beszámolóját tovább után olvashatják.

"Számomra az első furcsaságot az jelentette, hogy a vb előtt már két nappal kint kellett lenni. Előre kiosztották a mezeket, a sisakokat és a ruházatot. A második napon pedig a csapatépítés volt a fő szempont, folyamatos megbeszélések, szabályértelmezések és videónézés mellett. A harmadik nap reggelén kiosztották a mérkőzések beosztásait. Akkor tudtam meg, hogy enyém a nyitó mérkőzés, a Dánia–Kanada. Mély víz, csak úszóknak, gondoltam.

Nagyon örültem egyrészt annak, hogy kijutottam egy ilyen eseményre, másrészt hogy egy Kanadának dobhatom be a korongot életem első top divíziós mérkőzésén. A vezetőbírótársam egy cseh fiatalember volt, aki előzékenyen rám bízta a kezdőbedobást. Nagyon sok munka, kitartás, fájdalom, öröm, bánat és még mi minden volt benne abban a kezdőbedobásomban… Egy álom vált valóra, egy álmom, amire annak idején csak sokan legyintettek, és volt pillanat, amikor én is távolinak éreztem. De hiszem, hogy kellő kitartással és munkával meg lehet valósítani olyan célokat, amelyek nem irreálisak. Márpedig nekem, amikor kezdtem a játékvezetést, ez nem volt az.

A mérkőzés első tíz perce kellett hozzá, hogy felvegyem a ritmust, de aztán már nem volt problémám, ez látszik az értékeléseken is. A mérkőzés végén bejöttek az ellenőrök, gratuláltak, majd értékeltek. Kőkeményen, tömören és kérdést nem tűrően. Egy ilyen mérkőzés utáni értékelésnél az ember csak hallgat, és a végén megköszöni a supervisor munkáját. Az ellenőrjeink Konstantin Komissarov, Vladimir Mihalik, Peter Andersson és Pavel Halas voltak, ők dolgoztak már felnőtt vb-n és olimpián is. Komissarov az IIHF játékvezetőinek főnöke, Mihalik a szlovák játékvezetők ellenőre, Halas a cseheké és Andersson a svédeké, mindannyian nemzetközileg is nagyon elismert szakemberek. Előttük kellett bizonyítanunk és megmutatnunk lehetőleg a legjobb formánkat.

A mérkőzéseken kívül nem voltak kötelezettségeink, arra azonban felhívták a figyelmünket, hogy sörözés és általában alkohol fogyasztása tilos a szállodában és környékén, valamint a csarnokban, vagy bármilyen olyan helyen, ahol esetlegesen szurkolók bukkanhatnak fel.

A játékvezető társak nagyon kedvesek voltak, és azt hiszem, igazi csapattá kovácsolódtunk. Legjobb a kanadai, a svéd és az amerikai játékvezetővel jöttem ki, velük igazán jó kapcsolat alakult ki, de minden este velünk volt még a finn nyelvrokon barátom is. Jó társaság volt ez, sok viccelődéssel, és nagyon komoly munkával.

Érdekes volt látni a háttérmunkát. Hogy a csapatok játékosai mindenből a legjobbat kapják, gyakorlatilag az equipment managerek ott éltek a pályán, és folyamatosan dolgoztak, hihetetlen munkabírással és óriási fanatizmussal. A kanadaival beszélgettünk többet, mert az ő öltözőjük volt mellettünk. Az öltözőjük mintha egy évek óta ott játszó csapat hazai öltözője lett volna. Szőnyeggel, képekkel és mindennel, amit egy játékos el tud képzelni. Ez is nagy élmény volt.

A világbajnokság utolsó hétvégéjén is kaptam feladatot, bekerültem a hét legjobb játékvezető közé, akik az utolsó szombaton és vasárnap dolgozhattak. Büszke vagyok rá, hogy ott lehettem mint tartalék játékvezető az orosz–német meccsen.
Sajnos vasárnap a döntőknél már nem kaptam feladatot, de mint az elején írtam, az álmok azért vannak, hogy megvalósítsuk őket. Így legalább máris van egy újabb álmom.

Összegezve a világbajnokságot, vezettem négy mérkőzést – Dánia–Kanada, Svédország–Lettország, Oroszország–Svájc és Csehország–Svájc –, és négyen tartalékként vehettem részt. Az értékeléseimmel elégedett vagyok, úgy érzem, amit jelenleg tudok, azt sikerült megmutatnom. A jövő eldönti, hogy ez mire volt elég."